Bánlakyné Moravetz Edit: M I É R T? (Családregény folytatása: 20/XIX. rész)
(Napló folytatása)

Október 18.
Szegény Lacikám! Ő holnap is jön. Jön, jön fáradhatatlanul, hogy mellettem legyen. Akkor jó, ha itt van!
Október 24. (kedd)
Nem tudom, hogy ez a megszakításokkal teletűzdelt „napló” ér-e valamit, de nekem szükségem van rá, mert úgy érzem, talán ha leírom a gondolataimat, megkönnyebbülök, s tovább tudom tenni a feladatomat.
Aki most nagyon foglalkoztat, az a Laci! Hiába van itt az Anyu, őt becsületesen ellátom, de a gondolataim állandóan férjem körül forognak. Nagyon szeret, s mindent megtesz, hogy nekem könnyebb legyen a helyzetem, de látom, hogy Ő közben esik össze. Hiába utazik fel hetente Pestre, ahol végzi a mindennapi feladatait, rettenetesen megviseli az, ami Anyu körül történik.
…..
Most már ott tartunk, hogy éjjel-nappal pelenkázni kell szegénykémet, mert nem tudja visszatartani a székletét. Csakhogy ezt sem fogadja el hadakozás nélkül. Miután a széklet már beszaladt (csak egy pici is), ingert érez, s tépi le magáról, hogy ő megy WC-zni. Persze akkor már késő, így az első fél nap alatt 10 db pelenkát dobtunk ki a szemétbe. Közben sugárban epét hányt. Akkor kihívtam az ügyeletes orvost, aki Cerucal és Algopyrin injekciót adott be neki. Ez valamelyest lenyugtatta, de addigra egy zsák ágyneműt, hálóinget húztam le a mosásba (szegény Ildi sógornőm!) . A szőnyeget fertőtlenítős vízzel lesúroltam, a szobát flóraszepttel felmostam, a teljes fürdőszobát, a WC ülőkét, az ajtót – félfástól, kilincsestől, fertőtlenítettem (összeszedtem az ide-oda eldugdosott használt WC papírokat) no, nem sorolom tovább, tudjuk, hogy mi lesz egy emberből, ha a kór elkapja!
Egy nagy bajt látok, mikor az értelme, ha nem is nagymértékben, de tisztul, felteszi a kérdést:
”Ugye, nem hagysz itt? Én látom, hogy Te mit teszel értem! Ezt senki más meg nem tenné! Kérlek, nagyon szépen kérlek, ne menj el!”

Pedig most már muszáj lesz hazamennem! Ha csak néhány napra is. Egy hónapja napi 24 órában „talpon lenni” emberfeletti erőt igényelt. S közben látni, mint esik össze fizikailag az én Édes- drága Anyukám. Tudni, hogy innen nincs visszaút a számára, s közben mosolyogni. Csak az igaz szeretet ad ehhez erőt.

Nos, addig meg, mivel már úgy érzem – s ezt a háziorvostól kezdve a környezetemben mindenki megerősítette – annyira felerősítettem, hogy a napi teendőket körülötte egy szakképzett ápoló el tudja végezni, szépen ellesznek néhány napig (hétig?).
A többit meg majd meglátjuk!

Október 25.
Vidám ébredés. Jó étvágyú reggeli, ebéd, uzsonna – (3 Nutridrink) . Délután: alvás, vacsora.
Széklet -, vizelet: normál
Október 26.
Jó ébredés, reggeli. Szabadidőruhában igaz, támogatással, egész délig a fotelben – sokat beszélgettünk az elmúlt időkről, nevetgéltünk. Ezek az órák teszik széppé napjainkat. Hálás vagyok a jó Istennek, hogy Édesanyám mellett lehetek, foghatom a kezét – ápolhatom s újra közel kerültünk egymáshoz.
– Délben „beájulás” az ágyba – 4 óráig. – Enni viszont semmit nem akar. (3 Nutridrink)
Délután fájdalomra panaszkodik, s kér fájdalomcsillapítót.
Széklet:- vizelet: normál
Október 27.
Hajnali 5 órakor arra ébredtem, hogy nyitogatja a szekrényeket. Alul, felül. Elállt a lélegzetem! Hiszen előző napokban már csak segítséggel tudott felkelni az ágyból. Két lépést nem tudott egyedül megtenni. Ruhát keres, mert indulni kell a vonathoz:

„Azt a ruhát, amiben Emil először látott meg! Tegnap még itt volt! Emil vár! Hol vannak a kulcsok? Minden ajtót be kell zárni!” – majd összecsuklik: „Kislányom! Ezt az iszonyú fájdalmat már nem tudom elviselni! Értsétek meg, ordítani tudnék!!!!” –

¼ 7: algopyrin.
7-kor elaludt, de előtte még megkért:
„Ha tudod Emil számát, hívd fel, hogy megyek, csak egy kicsit kések! ….. Bár nem is kell, úgyis megvár, mert tudja, hogy jövök!”
¾ 9 – újabb „kegyetlen” fájdalom: „Megesz! …. Itt jobb oldalt! … Rág! …. Mar!”
…..
Leventének sikerült két, nagyon kedves, nyugodt szakképzett ápolót keresni, akik a nap 24 órájában Anyu mellett felváltva ügyeletet vállaltak.
Nem volt könnyű dolguk.
Szegény Anyukám!
Bár fájdalmait teljes mértékben lecsökkentették a morfiumok, hosszú, nehéz hetek vártak még rá!
Én ugyan feljöttem Pestre, de most a gondolataim folyton hozzá szálltak! Istenem, mi van vele? Naponta hívtam telefonon – először még tudtam vele beszélni, később már csak azt hallottam, hogy pihen, alszik, - de jól van!
Oh! Istenem! Csak én tudtam, mit jelentenek ezek a szavak!

November 18-án, 77. születésnapjára Csaba levitt kocsival – Levente hívott is minket, mert úgy látták, hogy nem sok van hátra. Mind a négy gyermeke eljött a születésnapjára jó egészséget kívánni.
Annyi virágot hoztunk, hogy nem fért az asztalra, kis szekrényre. S bár a szoba tele lett virággal, s a szeme csillogott mikor ránk nézett, látszott, hogy nagy fájdalmai vannak. Szemével végig simogatott bennünket, köszönte, hogy itt vagyunk.
Sorban odahívott az ágyához, s elbúcsúzott tőlünk. Ezt már nem tudtuk megállni sírás nélkül.
Mindegyikünknek súgott valamit. Azt nem tudom, a többieknek mit mondott, nekem kétszer is a lelkemre kötötte: „Kövess engem! Kövess engem!” Először nem értettem, mit is akar ezzel mondani?
Aztán rájöttem: Tartsam össze a családot! Vegyem át tőle ezt a feladatot.

2000. November 2o.

Telefoncsöngés: Levente: „Elment!” - zokog - „Nővérkém! Meghalt az Édesanyánk! ….”
5099
picurnagyi - 2016. november 24. 05:41:23

Drága Ági!
Nos, ezek a "Miért" évek - talán erőt adnak másoknak is átvészelni a nehézségeket.
Igen. Hál'Istennek rám talált az az EMBER, aki mellettem volt, amikor elfáradtam. Segített nekem - s ezt meghálálni talán egy egész élet sem lehet elég hosszú.
Így hát folytatjuk, amit a sors kiszabott nekünk.
Köszönöm szépen jókívánságaidat!
Kívánok én is szeretetben, megértésben - s főleg egészségben teljenek napjaid!
Szeretettel: Edit HeartRose

5407
tamasagi - 2016. november 23. 14:43:51

Hogy milyen évek vannak mögötted Editkém,csak az tudja, aki akár csak egy napig is csinálta,Te már a bánatodban is egy nagy kincs birtokában vagy, voltál,!!!
Mert melletted volt a másik feled! Aki ott volt amikor elfáradtál,mikor már feladtad volna,Azt látom, az életed nem mindig volt lányregénybe illő.de kívánom,hogy hátralévő éveitek, gondtalanl szeretetben, egészségben gazdagon ,teljenek!szeretettel ági

5099
picurnagyi - 2016. november 22. 17:36:12

Drága Gitta!

Még mindig úgy érzem, itt tartom a karomban, s mesélek Neki, ringatom - ahogy akkor, mikor hagyta magát.
NAGYON SZERETTEM ŐT!
Sokszor elmondtam - remélem, átérezte!

Köszönöm: Edit Heart

4005
zelgitta - 2016. november 22. 14:44:30

Nyugodjon békében.
Jó gyermeke voltál édesanyádnak, drága Editke.

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.