Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2019.05.23. 23:04
A mai feltöltés befejeződött Jó éjszakát mindenkinek! Smile

2019.05.23. 23:03
József, a nyomtatott magazin negyedévente jelenik meg, nem havonta. Minden évben március, június, szeptember és december hónapokban.

2019.05.23. 22:09
Jó éjszakát.

2019.05.23. 21:57
Szép álmokat kívánok szeretettel! Heart

2019.05.23. 19:49
Kedves Józsi! Még nem kaptam meg a Holnap magazin áprilisi számát. Tudsz esetleg valamit róla? Köszönöm!

2019.05.23. 18:42
Kedves Józsi-Főszerkesztő
! A két könyvet megkaptam postával, köszönöm szèpen! Rita

2019.05.23. 17:09
Kellemes délutánt és szép estét mindenkinek. Smile

2019.05.23. 15:23
Kedves Józsi! Megkaptam a könyvet, köszönöm. Smile

2019.05.23. 14:12
Kellemes napot kívánok az esô ellenére! In Love

2019.05.23. 09:34
Kedves József! Köszönöm a tájékoztatást! Üdvözlettel: Kriszta

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: torotoroJK
» Online vendégek: 4
» Online tagok: 0
Müller Márta: Fehér mese - Ötödik történet (2017. január)
Fekszem a havon. Csönd van, olyan, amilyen a városban soha. Lassan teljesen sötét lesz, de ma felhőtlen az égbolt, látni lehet majd a csillagokat. Hideg van. Fázom, időnként minden porcikámban remegek. Meddig tart vajon?
Nem hallani még állatok hangját sem, csak néha a távolban szólal meg valamilyen madár. Ez jó, az egyetlen jó talán most, nem tudnék mit sem tenni, ha megjelenne egy farkas vagy egy medve itt.
Olvastam régen falvakról, ahol az öreget kivitték a magas hegyekbe, hogy meghaljon. Engem nem hozott senki. Magam jöttem. De le már nem megyek. Azt mondták azok a régiek, hogy ha elkezdett esni a hó, az volt a szép halál. Ki tudja, miért.
Csendes éj, szent éj! Tiszta éj. Hegyek, hó, mint valami állandóság egy csöppnyi emberélettel szemben. Pedig a hó is elolvad, talán még itt fent is. És a hegyek is elporladnak valamikor.
Ha betakarna a hó, talán kevésbé fáznék? Elaludnék, és jönne egy szép álom?
Istenem, de rég volt már igazán szép álmom! Ha éhes lennék, süteményről álmodnék vagy frissen sült kalácsról, de nem érzem az éhséget, csak a hideget. Fázom. Nagyon fázom.
Sohasem szerettem a hideget. A meleg szobát, azt igen. Jó legalább elképzelni a lángokat, a lobogást, a tüzet. Legalább egy gyertyát hozhattam volna.
Már rég elmúlt az életem valójában, most nem múlik el más, csak ez az öreg test. Minden, ami az életem volt, tovaszállt, eltűnt, tán valahol vár rám. Micsoda bolond szlogenekkel hitegetik az embereket! Kezdjen új életet! Mintha az olyan egyszerű lenne! Volt a nagyapámnak egy kutyája, mikor a nagyapám meghalt, a kutya nem akart már új életet kezdeni. Ott feküdt a sírján, hónapokon át, amíg el nem pusztult. Lehet, hogy többet tudott az életről, mint az emberek?
Nini, egy hópehely! Elkezdett esni a hó. Ha gyerek lennék, erős és életvidám, most felkelnék és nagyokat ugrálnék örömömben. Hó, hó, halihó!
De én már nem kelek fel. Becsukom a szemem, talán meghozza a havazás az álmokat is.
Ki vagy te, gyönyörű fehér lény? Azért jöttél, hogy segíts? Gyerek leszek megint, ugye? Gyerek egy jó meleg fészekben, szerető családban, gyerek valahol, ki tudja melyik világban. Tudod, hogy egyre többször gondolok a gyerekkoromra? Egyre több emlék tér vissza? Most úgy tűnik, hogy nagyon gyorsan elmúlt, mint ahogyan a hó is hamar elolvad. Legalábbis lent a városban. Idefent megmarad tavaszig, aztán majd valamikor májusban egy kiránduló megtalálja a testemet. Addig beborítja ez a szép fehér takaró. Mintha én is olyan szép fehér lény lennék, mint te. Akarnék?
Mi hiányzik hozzá? Van vajon ember, kinek ez sikerül? Hogy a testét elhagyva valami ilyen szép fehérséggé válik?
Egyre sűrűbben hull a hó. Ha kinyitom a szemem, már látom a csillagokat. Milyen kár, hogy a városban olyan keveset néztem őket! Most milyen jó barátok lehetnénk már!
Nem menj el! Ne hagyj itt! Fogd a kezemet!
Hó, hó, hó. A fákat feldíszíti, rátelepszik az ágaikra. Olyanok lesznek némelyik, mint egy-egy karácsonyfa. Ők az én karácsonyfáim.
Hideg van, nagyon hideg. A gyerekkorom karácsonyain nem volt ennyire hideg. Vagy csak azért érzem így, mert akkor mindig meleg szobában voltam?
Sűrűn hull a hó. Ahogy az ajkaimra ér, megkóstolom, érzem az ízét. Karácsonyital. Frissen hullott hó.
Mi kell az embereknek a boldogsághoz? Egy kis melegség? Vagy vannak, akik a hidegben boldogok?
Mit mond majd az a léten kívüli ítélőszék? Munkámat elvégeztem, gyerekeket felneveltem, amit tennem kellett, megtettem? Egy életet mégsem lehet csak úgy nézni, mint egy bevásárlólistát, végigböngészve, hgy megvan-e minden tétel.
Éltem, és ember maradtam? Úgy hiszem. De mi lesz velem most? Mi jön az ember lét után?
Mit hoz a halál?
Esik, esik, esik a hó. Elaludni jó. Esik, esik, esik a hó.
Vigyél! Vigyél!
Csak a csönd és a hóesés vesz körül. Senki nem siet sehová.
Nem vittél el, még mindig itt vagyok. Miért nem indulunk, mondd? Csak állsz, vagy inkább lebegsz, vársz, nézel, miért nem segítesz? Nem teheted? Vagy hiányzik valami még?
Olyan fehér vagy! Olyan hideg. Miért hiszik az emberek a fehéret mindig szépnek? Hiszen az élet színei sokfélék, de egyáltalán nem fehérek!
Láttál egy nyári mezőt? Az színes. És a színektől valahogy meleg. Nem úgy meleg, mint a tűz, de meleg. De jó lenne most egy kis melegség. Vagy egy nagy-nagy tűz.
Már nem nyitom ki a szemeimet. Behúzodom egy meleg kemence mellé, amilyet én csak a mesékből ismerek, mert a városokban már csak fűtőtestek vannak. Egy nagy kemence, melynek kis ajtaján keresztül látszik a lobogó tűz. Tűz, tűz, tűz! Mennyiféle színe van a fénynek, mennyi féle színe van a tűznek!
Eltűnt a fehérség. Megjelentek a színek. Honnan jöttetek? Hová visztek? Ne ilyen sebesen kavarogjatok! Sosem tudtam, hogy ilyen sokan vagytok! Sötétek és világosak, hullámzók és táncolók, ismeretlen tájakra sodrók! Mi lesz velem, Istenem? Része leszek ennek a kavargásnak? Vagy része is voltam mindig, csak nem éreztem? Ez az élet? Az igazi? Vagy egy másik igazi? Hányféle van?
Elfogynak a szavaim. Már nincs semmi értelmük. Kinek és mit mondhatnék velük?
3920
lilapetunia - 2017. február 01. 21:51:31

Kedves Pilla, Etel és Róza!

Köszönöm szépen a hozzászólásotokat, örülök, hogy olvastátok. Smile

Pilla, én úgy látom, ha valaki elhagyatottságában erre az elhatározásra jutott, nem örül neki,ha "megmentik".

Etel, igen az eszkimóknál is, de például sok japán faluban is volt ilyen szokás, hogy kivitték az öreget a hegyre.

Róza, nem tudom, hogy a fejünkben megfogalmazott gondolatot is magában beszélésnek kell-e nevezni, vagy csak azt szokták, ha valaki "motyog". Volt erröl egy kis anekdota jellegü történet, a következö. Egy professzor nagyon összeszidta a diákjait, hogy miért mondják félhangosan, amit jegyzetelnek, az ilyen ember ostoba, mondta. Aztán visszafordult a táblához, és kezdte hangosan mondani, amit ír. Persze kitört a nevetés.

Van ennek a fenti történetemnek egy kicsit hosszabb változata is, Halálodra magad maradsz címmel. Most töltöm fel, örülök majd, ha elolvassátok.

Szeretettel:
Márta

2135
mami - 2017. január 13. 09:03:30

Kedves Tollforgató!

Számtalanszor találkozik az ember olyanokkal akik beszélnem magukban. Hajdanán mindig megmosolyogtam ha ilyen emberrel találkoztam. Már nem teszem. Egyrészt mert megtaláltak a szavak amik megtanítottak arra, hogy csak az beszél magában akinek van gondolata. Akinek dolgozik az agya. Másrészt már én is tudom milyen mikor a gondolataim csak magammal tudom megosztani... . Érdekes volt olvasni írásod.

Szeretettel: Jártó Róza /mami/

3313
paltetel - 2017. január 03. 14:48:12

Az eszkimóknál szokás, az idős emberek, ha érzik a halál közeledtét elhagyja családját, eltávolodik jégkunyhójától, leül és rövid idő alatt megfagy. Érdekesen írtad le a leépülés szakaszait. Nekem tetszett.
Gratulálok!

Üdvözlettel,
Etel

1593
MT - 2017. január 02. 19:29:33

Kedves Tollforgató, történeted a múltba röpít. Mint írtad, régen hagyták az időseket... te pedig szépen, bár olykor kissé vontatottnak tűnően megfogalmaztad, mit él át egy idős ember, még akkor is, ha önként választja ezt a halálnemet.
Szívemet facsarta a szegény, elhagyatott öreg maga választotta sorsa.
Egész végig reméltem, hátha valaki rátalál, hazaviszi és új értelmet ad életének.

Na, ez sajna nem történt meg. De nem baj. Addig jó, amíg az ember optimistán szemléli a valóságot.

Szeretettel olvastalak:
Pilla

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.