Pilla: FEHÉR MESÉK - Hatodik történet (2017. január)
Csak fekszem a járdán

Én nem válaszolok, hiába szóltok hozzám. Én... én csak fekszem a járdán, és azt hiszem, nem hallok semmit. Ájultan levegőt is alig kap az ember. Mini kóma, sérülnek az agysejtek, hogy miket mondtok nekem, vagy rólam, mellettem menve el, ha hallom is, nem tiszta, hogy valóság-e, vagy csak álmodom. Testem gubójából pille lelkem kiszabadult, riadtan röpköd testem felett - és... nem érti az embereket:

- Fúj, fényes nappal tökrészegen heverni az utcán!

- Drágám, én... félek, hátha csak rosszul van szegény, itt van a mobilod? Hívjunk mentőt!
- Meg vagy te bolondulva, asszony! Csak nem fogom egy részeg alak miatt használni a mobilomat, amikor úgyis olyan magasak a percdíjak!

- Nagymama! Ez... ez egy halott bácsi?

- De szemét! Jobb helyet is választhatott volna az öngyilkosságra! Errefelé hozza haza a feleségem a gyereket az óvodából...
- Mit gondolsz, meghalt? Az a nagy vértócsa a fejénél... jujj, de izgi, még sosem láttam hullát!
- Nem tudom, szívem, de még egy smár és tűnj el, pár perc és jön a nejem...

- Mintha szegény drága, megboldogult uramat látnám! De sokszor nem talált haza ő sem a kocsmából!

Kiről beszélnek? És miért nem fektetik azt a részeget egy padra? Hideg van, jeges az út a vastag hótakaró alatt... még megfázik a szerencsétlen! De hol? Nem látok, csak a hangokat hallom. Jaj, a fejem! Hiába voltam óvatos, nem takarítják a járdákat... emlékszem... egy üveg borért mentem a boltba, hogy ne üres kézzel menjek a buliba... fehéret? Vöröset? Mit is akartam... Tokaji aszú, ez az! Ezt említette Enikő, hogy mennyire szereti! Jó illata van, igen... nem szoktam inni, de ezt az illatot most úgy megkóstolnám! Hideg van... a szesz melegít, azt mondják...

- Itt vagyok, anya! Azt mondta a boltos bácsi, pár perc múlva itt a mentő. Még miben segíthetnénk? Nézd! Kinyitotta a szemét, anya, de örülök!
- Ne tessék félni, hallotta, rögtön jön a mentő, tartson ki! Szorítsa meg a kezem, ha hall engem, jó? Hideg a keze... ugye fázik? Rettenetes hideg van! Na, várjon kicsit, leveszem a kabátom...

- Maguk bolondok! Mit foglalkoznak ezzel a részeges alakkal?
- Ahhoz magának nincs köze, mint ahogyan szíve sem, és szeme sem, hát nem látja, hogy nem részeg?! Maga szerint egy hajléktalan alkoholista tokaji aszút vedel, aminek a kedvéért még ki is öltözik?! Miből? Nem mondaná meg? Használja a fejét, vagy tűnjön innen, amíg szépen mondom!

Ó! Hiszen... én is... tokaji aszú... Enikő... jaj, a fejem... milyen korán sötétedik ma! Elkések, jaj, a fejem... mennem kell... mért nem tudok mozdulni?! Fáradt vagyok... befűtöttem, de jó... meleg... de jó...

- Önök hívtak ki minket? Föl kell vennünk az adataikat, addig is, míg a mentő megérkezik.
- Nem mi, hanem a szemközti boltba beküldtem a kislányomat, és ők. Úgy látom, eszméleténél van, beszélek hozzá, és mintha megszorította volna a kezem válaszul. Nem mozdítottuk, csak rátettem a kabátomat, ne fázzon annyira. Beüthette a fejét, de nagyon, amikor elesett ezen a csúszós úton... khm... tudja, zsindely... nehogy megfázzon a kicsi is, ugye ért?
- Értem, asszonyom... Ügyes kislány vagy! Segítettél, ez nagyon szép. Gyere, fogd ezt a tollat és papírt, de nagyon vigyázz rá, én csak elfelejteném, hova is tettem, ugye segítesz? Gyere, megengedem, hogy beülj a rendőrautóba...
- Anya, mehetek? Nem baj, ha egyedül vigyázol a bácsira? Még sosem ültem rendőrautóban!
- Menj csak kicsim, ügyes voltál, büszke vagyok rád!

- Kérem, ne hagyja el magát, már halljuk a mentőt, hallja? Beszéljen, beszélgessünk kicsit, nem lesz semmi baj! Kicsit megütötte a fejét, de majd bekötözik. Látom, jó ízlése van, tudja, én is szeretem a tokaji borokat - hát ez sajnos összetört, amikor elesett. Látom, készült valahova, milyen elegáns, hallja, amit mondok? Ha igen, adjon jelet, próbálja meg kinyitni a szemét, vagy szorítsa meg a kezemet! Így, ügyes, jól van... tartson ki, fiam, most fordult be a mentő az utca végén, ugye hallja?

- Szerinted meghalt már?
- Bolond vagy! Hát nem láttad, hogy az előbb kinyitotta a szemét? Te ökör, szerinted pislog egy hulla?

- Oszoljanak, emberek, nincs itt semmi látnivaló! Adjanak utat a mentősöknek! Ha felismerte valaki az illetőt, vagy látta mi történt, maradjon, jegyzőkönyvet kell fölvennünk, a többiek menjenek a dolgukra. Na menjenek már, emberek, menjenek!

- Kérem, szeretnék maradni, még soha nem láttam hullát!
- Menjen innen, nem szégyelli magát? A mentősök mindent bevetve az életéért küzdenek a szerencsétlen sérültnek, maga meg a halálát akarja látni?! Mit érezne, ha a maga rokonával történne ugyanez?!

- Csak fekszem a járdán... lelkem egyre könnyebb súlyú testem fölött lebegve szemléli az eseményeket. Tompul a hallásom, szememre hártyaként borul a homály. Ruháimat megbontják, zsebeimben igazolvány után matatnak. A boltos igazolja, hogy nála vettem a bort... izgatott, egyszerű lélek, nem állt sosem középpontban - de most egyszerre szemtanú.
Bedrótozzák ruhátlan felsőtestem, szemembe világítanak, megszúrnak, ingerült hang parancsokat osztogat, hihetetlen, ez ma a negyedik részegünk, a valódi betegekhez meg nem jutunk ki időben... és aztán... aztán pille lelkem elcsöndesül, egyre magasabbra száll... már nem látom a testem, és hová lett a lelkem?! Érdekes ez? Nem... már nem érdekel, csábít az álom, fáradt vagyok, hagyjatok aludni, hagyjatok...

Csak fekszem a járdán. Majd hordágyra tesznek. Én nem válaszolok, hiába szóltok hozzám. Én... én csak fekszem, és azt hiszem, nem hallok semmit. Ájultan levegőt is alig kap az ember. Mini kóma, sérülnek az agysejtek, hogy miket mondtok nekem, vagy rólam, mellettem menve el, ha hallom is, nem tiszta, hogy valóság-e, vagy csak álmodom. Testem gubójából pille lelkem kiszabadult, riadtan röpköd testem felett - és... nem érti... az embereket.
1593
MT - 2017. február 28. 21:18:10

Páratlan hozzászólásod nagyon tetszik, jobb, mint az írás! Smile
Viccen kívül: nagyon különleges, köszönöm szépen, kedves Ági.

1593
MT - 2017. február 21. 22:25:38

Köszönöm, kedves Mami.
Minden igaz, minden megtörtént, elhangzott ebben a novellában.
Csak keretet adtam neki.

1593
MT - 2017. február 21. 22:22:52

Örömmel láttalak, kedves Etel.
Köszönöm a hozzászólásodat.

1593
MT - 2017. február 21. 22:22:12

Sajnos nagy a közöny, igen. Sad
Köszönöm, hogy elolvastad, kedves Lajos.

5668
meszaroslajos60 - 2017. február 19. 14:01:02

Kedves Pilla!
Sajnos a mai világban ilyen közömbösek az emberek a mások bajai iránt.
Szeretettel olvastalak, és gratulálok, Lajos. Rose

2135
mami - 2017. január 13. 09:31:59

Kedves Tollforgató!

Mint Te is tapasztalod, nincs csak fehér és csak fekete, még akkor sem ha mi éljük át és akkor sem ha írói fantázia az gondolatmegosztás.

Elgondolkodtató az írásod.

Szeretettel: Jártó Róza /mami/

3313
paltetel - 2017. január 03. 14:34:41

Ilyenek vagyunk mi emberek. Anélkül, hogy tudnánk mi történt egy elesett emberrel ítélkezünk, lenézzük őt. Kihalóban az emberek iránti empátia, a szeretet, ... és mégis vannak akik felismerik a segítésadás szükségességét és segítenek.
Gratulálok írásodhoz!
Üdvözlettel, Etel

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.