Vilhelem Margareta: Szívében zúgott a sziréna [Klinikai emlékeimböl ]
Mártának a lehető legjobb pillanatban jött az ajánlat,a kolleganőjétöl akivel együtt dolgozott ,az hogy helyetesítse, egy darabig a kisboltjában ahol import ruhákat árultak.
A kolleganője több napot fog hiányozni,intéznivalója volt egy kiránduló céggel egy kirándulás miatt igy elutazott a fővárosba hosszabb időre.
Mártának nem okozott nagy dolgot ,hisz szinte megszokta a ruhák kesernyés illatát ,meg oly nyugodtnak érezte magát,szinte pihenésnek számított ,kikapcsolódott a házi életből .
Otthon sok volt a gondja .A kisebbik lánya Grétike már régóta nyavalygott hogy fáj a feje .
Néha ájulás környékezte.A férje nem rég hagyta el végleg egy másik nőért csak a Papája volt a lányokkal ,aki vigyázott a két lányra ,a Mamája falun maradt a ház körüli munkák miatt.
Grétát többször vitték kórházba ,de semmit nem találtak,rengeteg pénzébe került de ugyanúgy betegeskedett továbbra is .
Így most legalább több pénzt keres ,pótolni tudja azt amit az orvosoknak fizetett,meg aztán a pénz midig jól jön.
Amúgy is készülődtek elmenni egy kicsit a nagymamához a falusi házba hátha Grétike jobban érzi majd magát. Így soha nem utasított el semmi plusz munkát.
A Mamánál volt egy telkük ahova nyaralót akarnának építeni,csak gyűjtsön egy kis pénzt .
Így Mártanak tényleg kapóra jött ez az ajánlat meg azért is ,mert a kolleganőjének is szivességet tett.
Jutalékos rendszerben dolgozott ,ami azt jelentette hogy a plusz munkáért dupla fizetést adott az üzlet tulajdonosa .
Megszakítás nélkül dolgozott úgy otthon,mint az üzletben,azért már várta a pillanatot hogy lányaival meg a Papával elutazzanak,egy kis pihenésre az Apjának is jól fogna a pihenés .
Már nagyon várta ,hisz minden napját az üzletben élte le nagyjából Bár szerette amit az üzletben csinált sok emberrel lépett kapcsolatba oly kihívásnak tartotta ezt az állandó hivatását.
Azon a napon amikor éppen tízórai szendvicsét bontogatta,hirtelen csörgött a telefonja.
Meglepődött mert nemigen szokták az üzletben hívni ,de letette a szendvicset és válaszolt.
- Igen Márta vagyok, tessék . Először csak egy nagy csend hallatszott a túlsó oldalról.
Majd meghallotta Mártika ,vékony remegő hangját amitől egy kicsit megrezzent.
-Halló mi van kicsi ,kérdezte kissé nyugtalanul.
-Anyu én vagyok Mártika és közben halk szipogást hallott .
-Mondjad édesem mi a probléma.?
Még hirtelen azt gondolta nem hagyott elég ételt otthon ,vagy nem kapnak valamit a helyén.
-Mondjad drágám .
- Anyu,Anyukám Gréta meghalt.
Márta még a legrosszabb álmában sem gondolta volna ,hogy ez igaz lenne.
- Milyen- milyen butaságot beszélsz Márti játszol velem ?
-Nem Anyu-nem Anyuka az orvosok azt mondták , ha hamarabb kerül a kórházba,talán sikerült volna megmenteni.
-Ott vagy még Anyuka ?Adom a nagypapát,hátha ö jobban eltudja mondani neked.
-Persze ez nem igaz ,nem igaz tette hozzá színtelen hangon Márta sóbálvánnyá merevedve .
És csak fogta görcsösen a telefont.
-Te vagy az kislányom szólt be az édesapja Mártanak?
--Igen Apám,
-Figyelj ide,akarta folytatni Márta.
-Nem !Most az egyszer te figyelj rám Márta.Mártika igazat mondott a mi kis Grétikénk elment örökre..
Néma lett a telefon .Mindkét részről csak a csend beszélt .
-Az orvos azt mondta agyvérzést kapott és túl későn vittük.
-Márta még ott vagy ?
- Válaszolj kérlek suttogta a Papa .
Márta most végre felfogta mi történt, kezdte felfogni a kegyetlen valóságot .A vonal túlsó vége megszakadt és Márta csak tartotta kezében szorosan a telefont ,mint egy mentőövet sóbálvánnyá merevedve. Csak egy éles sziréna hang zúgott a fülében és a szivében .
Hirtelen megszólalt mellette valaki
-Valami történt Márta asszonyság?
Márta oda sem nézett ,a takaritonö volt aki kimeredt szemekkel figyelte Márta zöld arcát.
-Hozzak egy széket ?kérdezte őszinte együttérzéssel,hisz mindjárt összecsuklik?
Minden forgott körülötte ,lábai remegtek, szíve pedig úgy lüktetett mint egy óriásnak.
Mártát valóban az ájulás környékezte .Annyi ereje sem maradt,hogy megmozduljon teljes tehetetlenség vált úrrá rajta
-A férjem suttogta,értesiteni kell a férjemet ,mégis a gyerekek apja.
Végre kiesett a kezéből a telefon, eleredtek vegül is a könnyei .
Berohant a zsúfolásig megtelt raktárba és heves zokogásba tört ki.
Fejét beledugta a kesernyés illatú ruhákba ,hogy ne lehessen hallani fulladozó zokogását.
Úgy érezte ezt nem fogja túlélni.
5548
babumargareta - 2017. augusztus 07. 16:54:20

Drága Rita.
Elnézést kérek,hogy késöbb válaszolok,de sokat vajúdtam a derekammal
és nem mertem sokat ülni a gépnél.
Nagyon szépen köszönöm hozzászólásodat.
Fantázia szüleménye .
Baráti szeretettel....Babu

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.