Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Pozderka Imre: Álomvilág - Hetedik történet (2017. február)
A köd megült a tájon. Megállította a nap sugarait, tapogatózó félhomályba burkolta az út menti fákat, a villanyoszlopokat és a házak falát. A szél máshol kóborolt. Rezzenéstelenül lógott a faágakon még pár tavalyi levél, legfeljebb a rárakódott zúzmarától pottyant le néhány a földre. Pedig a szél gyakori vendég itt. A horpadt gerincű tanya tetejét is megszaggatta már, linóleum van néhol a cserép helyén. Az öreg istálló megroggyant, cserepei lehulltak, a tartógerendák üresen meredeznek az ég felé. Mellette a féleresz még áll, ide van a tűzifa bepakolva. A tanya lakója Erzsike a hideggel dacolva, csizmásan, nagykabátosan vágja a fát.
- Be kell fűtenem a nagy szobát. Hátha jön János. Be kell fűtenem - mondja, mintha csak magának mondaná. Pedig az öccséhez, Tibihez szól, aki csendben figyeli.
Tibi a kosárba rakja a fát és a tanya felé indul.
- A cipődet tedd le az ajtóban - kiált utána Erzsike.
A járda téglái megsüppedtek, némelyiknek a sarka kiáll. Csak annyi hó van letakarítva róluk, hogy oldalazva fér el rajta.
Tibi csak egy pillantást vet a szobára. Jó ideje ez a szoba mindig egyforma. Az óriási kovácsoltvas petróleumlámpa bevilágítja a legsötétebb sarkokat is. Fénye átsiklik a vitrines szekrény porcelánjain, a kristálypoharakon, a hollóházi kávéskészleten, megcsillan a fehér és fekete porcelánkutyákon és eljut a szekrény tetejére az egyszerű Mária szoborhoz is. A falon a Jézus-kép szinte tükör. Az ágyak frissen vetve, még látszik az utolsó simítás rajtuk. A szőnyeg kellemesen süpped és ahogy melegszik a szoba, jó rajta járni.
- Sehol egy porszem, - gondolja Tibi, majd váratlanul a szobába lépő Erzsikéhez fordul.
- Költözz be hozzám a faluba Erzsi! Mióta egyedül maradtam, egy szoba üresen áll. Lehetne a tied. -
- És ha jön János? Akkor már nem férünk el. Különben is ő ide tartozik . - Erzsike nem néz az öccsére.
Valahová Tibi mellé néz, mintha ott még lenne valaki.
- János már régen járt itt, - mondja halkan Tibi.
- Katonatiszt. Nem jöhet, csak ha engedik . - Erzsike nem is akar erről többet beszélni.
János tényleg katonatiszt volt. Erzsi a vonaton ismerte meg, rögtön megtetszett neki kellemes modora, harsány vidámsága. Más volt, mint a kevés szavú falusiak. Amikor a seregből leszerelték valami miatt, akkor Erzsikéhez költözött. Nála lakott egészen addig, míg egyszer elment a boltba cigarettáért. Azóta nem látták.
Ezt Erzsi is tudja. Tudnia kell. Tibi ezért már nem is mondja el Erzsikének. Inkább indul vissza a faluba, mert mindjárt sötétedik.
A köd nem enged a fáradt téli napnak. Fénye inkább csak sárga derengés, néhol átviláglik a szürkeségen, hogy aztán újra elöntsön mindent a fagyos téli szürkeség.
3659
bujdoso - 2017. május 02. 11:53:03

Kedves Rita!
Csak most olvastam hozzászólásodat. Köszönöm szépen!
Üdv. Bujdoso

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.