inyezsevokIldi: Belső útjaim I.
Ahonnan indultam

Életem legnagyobb részében attól féltem, hogy a másik ember elveszíti a türelmét irántam, ezért visszafogtam magam. Néha, önkéntelenül elrántottam a fejem, nehogy meg találjon ütni.

Szívem szerint megírnám neked, hogy hiányzol, de mintha nem lenne igaz.
Mert annyira nem hiányzol, hogy le is utazzak Senki-földjére.
Ez, az önmegtartóztatás eredménye, hogy idővel csillapul, vagy megszűnik a vágy.

De nem legbelül, ami szívemben honos! Szeretni téged, teljes szívemből dicsőség, de legalábbis érdem! Közeledni hozzád egyoldalúan, kockázat. A fajdalom kockáztatása.

Félni a fájdalomtól, megalázó.

Nem tudhatom, mert nem merem megkérdezni. Ezért, szeretném hinni, hogy haladsz, változik életed.
Jó irányba.
Nem iszol, nem dohányzol már annyit, gyarapodsz, és sikered van a Nő(k)nél,
s nem hiába való az áldozat, amit a kedvedért magamra kényszerítek.

Kérdezném én, sóvárogva tőled. Nem lehetne-e mégis, hogy teljes önmagam lehessek?
Hogy szabadon áramolhassanak érzelmeim, gondolataim feléd.
Hogy leírhassam és elküldhessem őket?
Hátha testemet is magával sodorják!
De nem!
Mert hiszen nem igényled.
Hisz nem írsz.
S különben sem lenne helyénvaló.
De, akkor mit csináljak hő szívemmel, hogy meg ne hasadjon?
Vagy csendesem el ne apadjon, mielőtt utoljára megölellek.
Mondd!

Feltételezett válaszod:
HÁT, HŰTSD LE MAGAD!
- Nem tom!
- Te tudod!

Próbálom elképzelni, mi lehet most otthon, de nem megy!
Nem tudom zavarlak-e ezzel az üzenettel, mert azt nem szeretném!
Majd a válaszból kiderül, ha több lesz, mint egy lájk!
Ha nem, azt sem fogom tudni, elolvastad-e egyáltalán amit írtam.

S ahova jutottam:

Mondd, milyen érzés, hogy így érzek irántad?
Fölösleg? Mint a szenvedés? De hisz én is láttalak már szenvedni téged.
S bizony, megesett rajtad a szívem.
De lehet, sőt valószínű, még ha emlékszel is, nem szívesen gondolsz már erre.

Akkor is, mégis, kérlek én, ne féld a viszonzást!
Ha a pénisz nem kopik el, a szív sem.
Egyetlenem, Szerelmem!
Írnám.
De félek, azt írod majd, hogy:
- Az nem én vagyok!
És az fájna.
Nagyon fájna.

"Szánd meg hát, szomorú szívem!"

Az írás, csak a vigaszom nekem.

De most úgy érzem, érted még arról is szívesen lemondanék, ha játékban lehetnék, nyerhetnék, és Te lennél jutalmam.


iPod, 2016.07.03.
5383
inyezsevokIldi - 2017. május 28. 12:33:47

Kedves Rita!
Így igaz! Látom, Neked is érdemes írnom!
Szeretettel:
IldikóHeart

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.