Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2019.05.26. 18:45
Kedves Erzsike! Szeretettel gratulálok a könyvbemutatóhoz! Rose

2019.05.26. 17:41
Kellemes estét kívánok In Love szeretettel Mindenkinek!

2019.05.26. 13:44
Kedves hzsike! Gratulálok, és további sok sikert kívánok!

2019.05.26. 13:36
Kedves hzsike! Szívből gratulálok! Rose

2019.05.26. 12:26

2019.05.26. 12:25
Szépséges napot mindenkinek! Smile Föltettem a Könyvbemutatóm linkjét, nagyon jól sikerült. Boldog vagyok. Smile

2019.05.26. 07:39
Jó reggelt, szép napot! Köszönöm a versem javítását! Üdvözlettel Éva Rose

2019.05.26. 04:23
Szép vasárnapot.Szaladj
on el mindenki szavazni, ezzel tartozunk gyermekeinknek , unokáinknsk. Heart

2019.05.25. 23:49
Jó éjszakát mindenkinek. Smile

2019.05.25. 20:01
Gratulálok minden nyertesnek szeretettel!! Heart Rose

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: zozone
» Online vendégek: 5
» Online tagok: 0
Auerbachné Tóth Katalin: A szemüveg: Negyedik történet (2017. március)

– Olyan kicsi ez az ablak! – állt meg a nő az ablak előtt és kinézett rajta. Dús, barna haja volt, és az egykori szépsége még a mostani öltözékén is átsütött. Pedig hol volt már, hogy szebbnél szebb kreációkban lejtett végig a divatbemutatókon! – De milyen gyönyörű idő van! A madarak röptén látszik ugyan, hogy fúj a szél, de mégis olyan vidám idő van odakint! Bárcsak az utóbbi 5 év meg se történt volna! Akkor most Kázmérral piknikeznénk valahol…! Szegény Kázmérom! Pedig olyan szépen indult minden! Már középiskolában is bálkirálynő voltam, aztán jött a modell- és manöken-karrier. Aztán megláttuk egymást és szerelem volt az első pillanatra… Na jó, talán előbb még egy pillantást vetettem a bukszádra is, de akkor is boldogok voltunk! Tudom, másnak talán sok a 25 év korkülönbség, ha ő már 48 én meg még csak 23 éves voltam. Mi azonban élveztük az életet egymás oldalán. Előttem senkit nem akart feleségül venni, de bezzeg engem igen! Egy évvel a találkozásunk után már házasok voltunk, és milyen szép 9 évünk volt együtt! Ó, az az átkozott szívroham! Bárcsak élnél, Kázmér! Akkor nem kellett volna a halálod utáni mélységes szomorúságomban belekapaszkodnom Ákosba! 2 évvel a halálod után még mindig gyászoltalak! Aztán jött Ákos a vigasztaló, negédes szavaival és mire észbe kaptam, már a felesége voltam! Igaz, először én is a pénzedet néztem, aztán az arcodat és a kedves szívedet, de ő csak a rám hagyott pénztárcádat látta bennem, semmi mást! Ha valamit nem úgy csináltam, ahogy ő akarta, akkor jött az erőszak! Megvert, bezárt a házba, elvette a kocsikulcsomat. Oké, hogy luxuslakás, de akkor is a foglya voltam! Csak akkor engedett el otthonról, ha valami ribit várt… Csoda, hogy 3 év alatt ebbe még nem őrültem bele és ő sem ölt meg engem! Tennem kellett valamit! Amikor megint azt a nőt várta, elmehettem kicsit vásárolgatni, ennyi volt a szabadságom… Tudtam, hogy a távozásom után mindig kikapcsolja a riasztót és a kamerákat… Nem mentem el, hanem visszaosontam a házba… A medencénél terpeszkedett és alig egy zsebkendőnyi törölköző fedte a férfiasságát. Csukott szemmel feküdt, mellette az itala. Csak bele kellett tennem a feloldott altatókat! Féltem, de közben a verései jártak az eszemben, hogy mennyit féltem már tőle és ennek véget kell vetni! Odaosontam, beletettem az altatókat az italába. Aztán csak remegve vártam a függöny mögött, hogy megigya. Hamar megitta. De utána felállt és észrevett. Megint mérges lett rám és megindult felém. Még jó, hogy a személyzetet is kimenőre küldte, különben hallották volna, miket vágott már megint a fejemhez! Bár, már annyiszor hallották, talán fel sem tűnt volna nekik… Kergetni próbált, de megcsúszott és elesett. Bele a medencébe. Arccal lefelé. Én nem nyúltam hozzá! Csak fölé hajoltam és kivártam 5 hosszú percet. Nem fordult meg. Nem mozgott. Akkor visszavettem a szandálomat és végre felhőtlenül élveztem megint a vásárlást. Aztán hazaérve a rendőrök vártak, mert a nőcske megijedt és kihívta a zsarukat. Pedig azt hittem, el fogja húzni a csíkot, és majd nekem kell bejelentenem a halálát. Nem így történt. A rendőrök elkérték a kamerafelvételeket, de az utolsó, amit láttak rajta, a távozásom volt. Aztán kihallgattak és én beszéltem nekik Ákos szokásáról, hogy lekapcsolja a videót, ha a nőjét várja. Akkor hittek nekem, hiszen a szerető hívta ki őket. Aztán átnézték a medencét, miután kihúzták a testét belőle… Nem kellett volna fölé hajolnom! Az az átkozott szemüveg leesett a fejemről, ahová hajráfként toltam és pont a vízbe kellett esnie! Még holtában is visszanyúl értem ez az ördögi Ákos!...
A nő merengését kulcszörgés szakította félbe:
– Na gyere, látogatód érkezett! – szólalt meg mögötte a fegyőr.
A nő otthagyta az ablakot, és egykedvűen tűrte, hogy megbilincselve a látogatószobába kísérjék…
4204
pathfinder - 2017. május 23. 14:58:00

Kedves Rita!
Köszönöm szépen a kedves szavaidat! Smile Én sem értek mindig egyet a szereplőimmel, de az ő életüket ők élik, ezt már megtanultam, mert bármit találok is ki, van, hogy egész mást sikerül a végén leírnom Smile
Üdv:
Kata

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.