Kedves Látogatók! Magazinunk internetes oldalát hosszabb fejlesztést követően 2020. október 3-án egy megújult oldalra költöztetjük. Az adataitok költöztetése meg fog történni, személyes profil, írások, hozzászólások az új oldalon is elérhetőek lesznek, azonban privát üzenetek, fórum beszélgetések és üzenőfali beszélgetések átköltöztetésére nincsen lehetőség! Kérjük, ha ezekben van számotokra fontos információ, mentsétek el magatoknak 2020. október 2-ig!
Továbbá kérünk mindenkit, hogy a profilban beállított e-mail címet ellenőrizze, változás esetén a profilját frissítse.!
További részletek az emailben kiküldött tájékoztatóban! Üdvözlettel: Szerkesztőség

Auerbachné Tóth Katalin: A fogadás
A Kartuu rendszer Mino napja körül keringő hatodik bolygó egyik kocsmájában sokféle nép képviselőit láthatta az oda bemerészkedő személy. Többnyire békésen megfértek egymás mellett, bár időről időre előkerültek a kések, bicskák, lézervetők és egyéb fegyverek is.
Most éppen egy vitától volt hangos a csehó. A pincérnők már rutinosan messzebb húzódtak a vitatkozóktól, a vendégek jó része viszont közelebb araszolt, hogy jobban hallják, miről is folyik a vita. A szóváltás egyre hevesebb lett a két humanoid között. A hímnemű nagyon magabiztosnak tűnt a saját állítását illetően, de a nőnemű sem tűnt kevésbé határozottnak. Mindkettejük mögött ott állt a saját szolgája, akik félve húzták meg magukat a gazdáik mögött. A nő szolgálja a moraui fajhoz tartozott, amely ugyan nem a gyávaságáról híres, de ez egy fiatal és feltehetően nőnemű egyed volt, talán azért volt ennyire félénk. A férfi szolgája a munkabíró, ám hihetetlenül gyáva kalosq fajhoz tartozott, ő pedig azért bújt meg ura háta mögött. De hát az ura nem is testőrnek tartotta... És különben is, a nő és a férfi már sokadjára álltak le egymással vitázni, nem ez volt az első eset, így tudták, hogy ebben az esetben nem kell attól tartaniuk, hogy a másik fél orvul fegyvert ránt.
A vita tetőfokán az egyik vendég félhangosan benyögte a varázsszót:
- Fogadás! Fogadást!
A vitázó felek körül állók felkapták és hamarosan több mint 40 torok skandálta ütemesen, hogy 'fo-ga-dást, fo-ga-dást!'
A két humanoid közül a férfi hagyta abba előbb a szópárbajt. Egy pillanatra elgondolkodott, majd megszólalt.
- Legyen. Én hajlandó vagyok fogadni. A szabadságomat teszem fel a te szabadságod ellenében! - mosolyodott el ravaszul, kihangsúlyozva a 'szabadság' szavakat. - Mered tartani a fogadást? Vagy intézzük el késsel?
A nő összehúzott szemekkel mérlegelt pár másodpercig. A moraui mögötte idegesen rángatta a ruháját és valami olyat duruzsolt, ami az ő nyelvén azt jelentette, hogy fogadja el a kihívást. A nő végül döntött.
- Rendben van! Állom a fogadást! De biztos vagyok benne, hogy én fogok nyerni!
- Én szintúgy, drágaságom! - mosolyodott el szélesen a férfi a kezét nyújtva a nőnek. A nő elfogadta, így kézfogással pecsételték meg a fogadást.
Nem volt más hátra, mint megbeszélni, hogy mikor találkoznak újra, hogy elbírálják, ki lett a nyertes. A helyszín nem volt kérdéses, az mindig meg kellett egyezzen a fogadás helyszínével.
Az ilyen fogadásokat mindenki nagyon komolyan vette. Ha valaki nem tartotta be és nem jelent meg a megbeszélt időben, annak nagyon jó kifogása kellett legyen, különben hamar híre ment, hogy becstelen és nem tartja az adott szavát. Ami semmiképpen nem jelentett jót az illetőre és a későbbi üzletkötéseire nézve...
Következő holdtöltekor a kíváncsi kocsmaközönség már ott ült a csehóban, és várta a fogadást kötött felek megjelenését. A nő érkezett előbb. Volt, aki már próbálta megérdeklődni a fogadás kimenetelét, de nem járt sikerrel. Most mégis, ahogy a nő és a szolgája megjelentek és a bárpulthoz léptek, az egész viselkedése valahogy más volt, mint a fogadáskor. A vendégek összesúgtak mögötte. Ő úgy tett, mintha nem vette volna észre, pedig dehogyisnem! A moraui is lehajtott fejjel lépkedett mögötte, bánatosan. Még azt sem vette észre, hogy az egyik vendég orvul végigsimította a csápjával a karját, ahogy ellépdelt mellette. A csehóközönség általában jó megfigyelő, így már sejtették, hogy a férfi nyerhetett. De természetesen kíváncsian várták őt is. Aztán, mindösszesen percekkel a nő után a férfi is megjelent az elmaradhatatlan kalosq szolgájával, aki valami dobozfélét cipelt a csápjaival. A férfi körbenézve észrevette a nőt a pultnál. Elmosolyodott és határozottan megindult felé. Odaérve a nő mellett lazán rákönyökölt a pultra, miközben a szeme a csehó közönségét is végigpásztázta.
- Megjöttem drágaságom! Amint látom, volt merszed neked is eljönnöd!
A nő a bárszéken ülve fordult a férfi felé. Nem éppen barátságosan mérte végig a másik humanoidot. Utána végignézett ő is a csehó közönségén, akik egyre közelebb nyomultak hozzájuk, mert látni és hallani akarták a fogadás végeredményét. Néhányan korábban fogadásokat kötöttek arra, hogy vajon melyikük fog nyerni, és most mindenki izgatottan várta, hogy a pénzéhez jut-e vagy sem?
- Eljöttem. - válaszolta a nő végül kicsit rekedtes hangon. Bár ideges volt, a viselkedésén ez nem látszott, csak a hangján hallatszódott.
- És hogy állunk a fogadással, szépségem? - A férfi már csak a nőt nézte, a kalosq feladata volt a tömeg fürkészése, hogy veszély esetén figyelmeztesse a gazdáját.
A nő lassan az övéhez nyúlt, előhúzta felőle a lézerfegyverét és lassú mozdulattal letette a férfi elé a pultra. A tömeg elhallgatott, mindenki izgatottan várta, mit fog mondani? Már sejtették, hogy a nőnemű humanoid veszített. Amikor a nő fegyvere már a férfi előtt volt, a nő egy utolsó mozdulattal végigsimított rajta, mint aki búcsúzik tőle. De aztán elvette a kezét a fegyveréről, és a férfihez fordult.
- Te nyertél, elismerem. Mostantól a rabszolgád vagyok. - felemelt fejjel mondta ki ezt a pár szót, hogy ne gyanítsa senki, mekkora erejébe kerül. Utána felemelte a kezeit is, és csuklónál keresztbe téve a férfi felé nyújtotta őket. Arra számított, hogy a férfi megbilincseli, hiszen így látványosan adhatja tudtára a csehó közönségének, hogy ki is a nyertes.
A tömeg tombolt, üvöltések hallatszottak mindenhonnan. Volt, aki a saját vesztett fogadását siratta, volt, aki örült a nyereményének és volt, aki egyszerűen csak kárörvendett a vesztes félen. A férfi néhány másodpercig nézte a nőt, aki büszkén állt ott, még azután is, hogy már a férfi hatalmába adta magát. Aztán a férfi viszont kinyújtotta a jobbját a kalosq felé, aki a csápjából bele is ejtette egyből a dobozt az ura kezébe. A férfi felpattintotta a dobozt és egy fém nyakpántot vett elő.
A pántot meglátva többen csodálkozva kiáltottak fel a tömegben, akik ismerték a régi humanoid hagyományokat. De a férfi nem hagyott nekik időt arra, hogy kifejthessék a mellettük állóknak, mit is jelent az a nyakpánt, hanem a nőhöz fordult.
- Nem rabszolgának akartalak, szépségem! Én a szabadságodat akartam és akarom! - mosolyodott el kajánul, majd a nő meglepett arcát látva felé nyújtotta a nyakpántot.
A nő meglepődve nyúlt a pántért.
- Nekem?
- Igen, drágaságom! Neked. - mondta a férfi komoly hangon, szinte kedvesen a nőnek.
- Köszönöm! - vette el a nő a nyakpántot. Aztán szertartásosan előbb a homlokához majd a szívéhez emelte, majd a szájával épp csak megérintette és letérdelt. A pántot pedig a férfi felé nyújtotta anélkül, hogy ránézett volna a férfira. De az arca piros volt, mint a lemenő nap fénye.
A férfi megfogta a pántot és a nő nyakába tette.
- Állj fel, szépségem!
Amikor a nő engedelmeskedett, a férfi átölelte forrón megcsókolta. Néhány pillanatra megszűnt számukra a körülöttük levő világ.
A csehó közönségéből a jól értesültek közben azt magyarázták a többieknek, hogy egy ősi humanoid lánykérést láthattak élőben...
4204
pathfinder - 2017. szeptember 17. 19:32:37

Kedves Rita!

Nem is értem, miért jutottál erre a következtetésre! Smile (kár, hogy hasát fogó, nevetős szmájli nincs!)
Engem egyébként a férfi nagyon is emlékeztet Han Solo-ra Smile De attól még valóban nem létezőek a szereplők. Sajnos Wink
Köszönöm a kedves szavaidat!

Szeretettel:
Kata

4204
pathfinder - 2017. május 23. 13:18:02

Köszönöm szépen! Smile

5655
jocker - 2017. május 12. 17:01:54

Huh, de érdekes volt olvasni!
Jó, ha mondom!
Vivát!
Üdv/Feri

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.