2017. Június 28.
Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2017.06.28. 21:04
Szép álmokat kivánok szeretettel ! Smile

2017.06.28. 18:41
Kívánok minden kedves holnaposnak kellemes estét, békés, nyugodt éjszakát! Vigyázzatok magatokra - amíg távol leszek! Szeretettel ölellek Bennet... Bővebben

2017.06.28. 18:35
Szép estét kívánok mindenkinek! Remélem mindenki jól van ebben a nagy melegben... Coffee cup Maria

2017.06.28. 17:22
Szép délutánt kívánok Mindenkinek! Rose

2017.06.28. 17:16
Köszönöm Józsi. Smile

2017.06.28. 15:16
Javítottam Erzsike.

2017.06.28. 13:09
Kefves Józsi a a Hivatlan vendég című versemnél a Cím is bele csúszott a versbe.Köszönöm,ha
kijavítod.

2017.06.28. 12:17
Szép napot mindenkinek. Smile

2017.06.28. 08:13
Jó reggelt Smile Legyen szép a napunk,hűvös szobában !

2017.06.28. 00:09
Jó éjszakát mindenkinek. Smile

Archívum
Felhasználók
» Online vendégek: 6

» Online tagok: 0

» Regisztráltak: 5,550
» Legújabb tag: Holdember

In Memoriam:
Laskodi Éles Ferenc
Lengyel Jolán
Niedermayer Anna
Orosz Dávid
Leonardovics
Varnusz Xavér
Szabó Ferenc
Pozsgai Katalin: Ünnepi mesék: Tizedik történet (2017. május)
Karácsonyi mákos rétes

Hol volt, hol nem volt, hetedhét határon túl élt egyszer egy boldog család. Anyuka, apuka, két kicsi lányka, és a nagymama.
Apuka egy gyárban dolgozott, anyuka otthon volt a gyerekekkel és a nagymamával.
Nagyanyó rengeteget segített anyukának, mosott, takarított és ő sütötte a környék legfinomabb mákos rétesét.
Egy napon nagyanyó megbetegedett és ágynak esett. Hívtak hozzá orvost, itatták mindenféle gyógyteával, de állapota hétről hétre nem hogy javult volna, de rohamosan romlott. Arca halovány lett, szemei tompán fénylettek, egyre csak fogyott, s ereje is alig volt már.
Marika, a nagyobbik unokája órákat töltött az ágya mellett, de egyre szomorúbb lett, mert látta, hogy nagyon rosszul van az ő szeretett nagymamája.
- Mondd, Mamika, hogy tudnék segíteni rajtad? – kérdezte meg félve egyik este.
- Drágaságom! Nagyon jó, hogy itt vagy mellettem, ez a legjobb nekem, de félek, rajtam már csak a Jóistenke tud segíteni!
Szöget ütött ez a mondat a kicsi lány fejében, s csak nagy sokára tudott aznap este elaludni.

Gyönyörű havas szombat reggelre ébredtek másnap. A Karácsony már hatalmas léptekkel közeledett. Reggeli után szülei kistestvérével együtt autóba ültek, s elmentek megvásárolni az ünnephez még hiányzó dolgokat. Fenyőfát, gyertyát, csillagszórót és élelmet.
Marika otthon maradt nagyanyóval. Édesanyja a lelkére kötötte, hogy, ha nagymama rosszul lenne, azonnal szaladjon át a szomszédba segítségért.
Miután az öreg autó kigördült az udvarról, Marika bement mamikája szobájába és csendesen lekucorodott az ágy mellé.
Egy darabig beszélgettek, majd a kislány észrevette, hogy elaludt nagyanyó, mert már nem válaszolt a kérdéseire, s olyan egyenletesen szuszogott, ahogy csak alvó emberek szoktak.
Ekkor nesztelenül kilopódzott az ajtón, óvatosan behúzva maga után azt. Belebújt a kopott orrú csizmácskájába, felvette a fehér műszőrmével díszített piros kabátját, fejébe nyomta kötött sapkáját és kisurrant a házból.
Kilépve a kertkapun futásnak eredt. Talpa alatt ropogott a friss hó, s szemét elvakította a tündöklő Nap.
Az utca végén átvágott egy ösvényen, elrohant a temető kerítése mentén, s már oda is ért a templomhoz. Körülnézett. Senkit sem látott. Odaszaladt a templom bejáratához, s látta, hogy az be van zárva. Gondolta, kinyitja, csakhogy a kilincs olyan magasan volt, hogy nem érte el.
Észrevett a fal mellett egy kupac téglát. Odarohant, megragadott egyet, s a földön húzva a kilincs alá rakta. Felállt rá, csakhogy még így sem érte el. Elszaladt egy másik tégláért. Azt is odaráncigálta, feltette az előzőre, s ismét ráállt. Végre elérte a vaskilincset, de az olyan nagy és olyan nehéz volt, hogy meg sem tudta mozdítani.
Tehetetlenségében elsírta magát.
- Mit csinálsz itt, te kislány? – hallott egy mély férfihangot maga mögött.
Félve hátrafordult, s látta, hogy a pap bácsi áll mögötte hosszú fekete köpenyben.
- Be szeretnék menni a templomba… - válaszolta halkan.
- Hogy hívnak, kicsi lány?
- Marika.
- És hány éves vagy?
- Hat.
- A szüleid tudják, hogy itt vagy?
Marika, lesütve szemét, tagadóan rázta fejét.
- És mondd csak, Marika, miért szeretnél bemenni a templomba?
A kislány óvatosan elengedte a kilincset, lelépett a téglákról, szembe fordult a pappal, átható kék tekintetét ráemelte, s határozott hangon így szólt:
- Beszélnem kell a Jóistenkével!
A pap összeráncolta homlokát, egy darabig kutatóan fürkészte a lánykát, majd ezt mondta:
- Akkor menjünk be! – s kézen fogva Marikát kinyitotta a nehéz ajtót, s besétált vele egészen az oltárig.
Ott elengedte a kezét, s ő maga leült a középső padsor első sorának legszélső helyére.
- Most már beszélhetsz vele!
- De hol van? Nem látom! – nézett rá bizonytalanul a kislány.
- Ott van, ne félj! Azért, mert nem látod, ő még hall téged.
- Biztos? – kérdezte remegő hanggal.
- Egészen biztos – nézett rá a pap biztatón.
Marika bizonytalanul toporgott havas, kopott orrú kiscsizmájában, vékonyka ujjacskáival kabátja műszőr szegélyét babrálta, majd vett egy mély levegőt, s belekezdett:
- Kedves Jóistenke! Kérlek, gyógyítsd meg a nagymamámat! Azt mondta, hogy rajta már csak te tudsz segíteni. Megígérem, hogy szófogadó leszek! Azt is ígérem, hogy nem leszek irigy, ha Hugica elveszi a játékomat! És minden este megmosom a fogam, mert van olyan, hogy nem szoktam!
Elhallgatott. Ránézett a papra, aki párás tekintettel csodálta ezt a kicsi embert.
- Jaj! – folytatta gyorsan. – És megpróbálom megenni a husit és nem adom titokban Morzsikának az asztal alatt!
A pap arcán mosoly jelent meg, s közben szíve csordultig telt szeretettel. Nehéz volt megszólalnia.
- Elmondtál mindent, amit szerettél volna? – kérdezte gombóccal a torkában.
Marika némán bólintott.
- Akkor siess most haza! – s kikísérte a kislányt a templom ajtaján.
Szemével addig követte lépteit, amíg az el nem tűnt a templom sarkánál, s azután is percekig állt még ott mozdulatlanul.
Marika izgatottan futott hazáig, majd besurrant a szobába, s megkönnyebbülve nyugtázta, hogy nagymamája ugyanolyan békésen alszik, mint amikor elment otthonról. Odament az ágyhoz. Pillekönnyű érintéssel megsimogatta nagyanyó kezét, majd némán lefeküdt a szőnyegre.

Másnap nagyika sokkal jobban érezte magát, harmadnap már fel is kelt az ágyból, s sétált egy picit.
Nem telt el egy hét sem, s teljesen meggyógyult.
A karácsonyi asztalt már öten ülték körül, s ott volt rajta nagymama felülmúlhatatlan mákos rétese is.

A rokonok és a szomszédok is valamiféle csodát emlegettek nagyanyó gyógyulásával kapcsolatban.
Egyedül Marika tudta csak, hogy nem történt itt semmiféle csoda, egyszerűen csak beszélni kellett a Jóistenkével.
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
5694
ritatothne - 2017. június 18. 19:02:07

Kedves Katalin!

Meghatóan szép történetedhez szeretettel gratulálok, valamint a nyereményedhez is.

Üdvözlettel: Rita

5563
pozsgaikatalin5 - 2017. június 01. 09:26:18

Köszönöm, Pilla!Rose

1593
pilla - 2017. május 14. 09:04:46

Talán ő maga. Smile

5725
tamaszila - 2017. május 06. 20:58:37

Nagyon jó a helyesírás, ki a lektorod??

1593
pilla - 2017. május 03. 04:41:54

Kedves Tollforgató!

Bár még nem olvastam el az összes novellát, de az eddig elolvasottak közül a tied felel meg leginkább a pályázat címének: "Ünnepi mesék".

Először is: a legszebb ünnepről és a legszentebb érzésről írtál...
Másodszor: igaz történetedet átszövik a hagyományos mesei elemek. A kezdése például:
"Hol volt, hol nem volt, hetedhét határon túl élt egyszer egy..."
Számomra a nagymama nagyanyóként említése is az.
A mesebeli legkisebb, aki útra kél egy célért, amit elér és megtörténik a legnagyobb csoda: meggyógyul a szeretett nagyanyó. A mesék csodás szereplője nálad a Jóistenke, aki íme, nálad is csodát tesz! Így aztán a mesés befejezést a valóság váltja fel nálad, mintegy ráébresztvén olvasódat: bár mesét olvastál, de "nem mese ez, gyermek"!

Mindezekért és az érzésért, amit a mesék szereznek nekünk, eddig a te történeted tetszik talán a legjobban.

Szeretettel olvastalak és köszönöm az élményt.
Történeted csodálója:
Pilla