2017. Június 28.
Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2017.06.28. 21:04
Szép álmokat kivánok szeretettel ! Smile

2017.06.28. 18:41
Kívánok minden kedves holnaposnak kellemes estét, békés, nyugodt éjszakát! Vigyázzatok magatokra - amíg távol leszek! Szeretettel ölellek Bennet... Bővebben

2017.06.28. 18:35
Szép estét kívánok mindenkinek! Remélem mindenki jól van ebben a nagy melegben... Coffee cup Maria

2017.06.28. 17:22
Szép délutánt kívánok Mindenkinek! Rose

2017.06.28. 17:16
Köszönöm Józsi. Smile

2017.06.28. 15:16
Javítottam Erzsike.

2017.06.28. 13:09
Kefves Józsi a a Hivatlan vendég című versemnél a Cím is bele csúszott a versbe.Köszönöm,ha
kijavítod.

2017.06.28. 12:17
Szép napot mindenkinek. Smile

2017.06.28. 08:13
Jó reggelt Smile Legyen szép a napunk,hűvös szobában !

2017.06.28. 00:09
Jó éjszakát mindenkinek. Smile

Archívum
Felhasználók
» Online vendégek: 3

» Online tagok: 1
babumargareta

» Regisztráltak: 5,550
» Legújabb tag: Holdember

In Memoriam:
Laskodi Éles Ferenc
Lengyel Jolán
Niedermayer Anna
Orosz Dávid
Leonardovics
Varnusz Xavér
Szabó Ferenc
Bige Szabolcs Csaba: Sziklakő a völgyben (2017. május)
Márton nézte a csörgedező patakot. Ismerte a forrásától végig le a völgyig, s még azon túl is. Nézte, ahogy csörtet a kövek között, ahogy ostromolja a sziklákat, s hogy nem bír velük, kikerüli azokat, majd eltűnik a föld alatt, arrább újra felszínre tőr harsogva, tova pedig lezúdul a völgybe, ahol megcsendesedik.
"Ilyen az én életem is" - gondolja, s leheveredik e fenyő tövében.
Elindult ő is valahonnan, kerülgette a köveket és benne is sokszor megcsillantak a fények, mint a patakban az ezüstös hátú pisztrángok. Eszébe jutottak a saját ostromai a sziklákkal - apjával. És a csöndes csobogások a zúgó alatt - az édesanyja meleg szeretete. Eszébe jutottak a vidám pettyes halak - a román fáta a szomszéd faluból.
Csak a szomszéd falu, csak öt kilométer, de egy másik világ. Egy másik ország. Sorompó és fegyveres katonák állják útját annak, aki oda igyekszik. Mártont még sem a határ választotta el szép szeretőjétől, hanem a nagy komor szikla - az apja. A határőrökön könnyen kifogott, ismert minden fát, minden ösvényt, minden sziklakövet a környéken. Akkor lopózott át a szomszéd faluba, mikor kedve és ideje volt rá. Hanem az apja!
"Megmondtam, és nem mondom kétszer! Vess véget a dolognak!" - dörgött a szigor - És különben is reggel indulsz ki a havasba. Rád bízom a juhokat. Felmentek a hegyi legelőre. Anyád összekészít mindent, ami kell.
Márton csak nézett ijedt szemekkel, hogy mi lesz? Mit fog ő ott egyáltalán csinálni? Mi lesz a dolga? Ki lesz a segítsége? Millió kérdés futott át hamar az agyán, de az apja nem hagyta sokáig bizonytalanságban, mert már folytatta is:
- A sereget már szedik is össze a pakulárok. Négyen vannak, mert nagy a sereg - ötszáz juh és, ötven kecske. Kapsz két szamarat is teherhordónak. Az esztenát tudod, hol találod. Voltál ott velem a tavaly.
Márton hajnalok hajnalán útnak indult az apai parancs szerint. A hangosan bégető túrmát ügyesen terelték a kutyák a juhászok utasításai szerint. Rövid kiáltások, füttyök jelezték a kutyáknak, mit kell éppen tenniük. A kis fekete pulikutyák voltak a terelés lelkei. A nagy kuvaszok pedig unottan ballagtak a jószág mögött. A két szamár megpakolva a szükségesekkel elől haladt a két bojtár gyerek felügyelete mellett. Elosztva haladtak az állatok - külön a fejős birkák, és külön a bárányok, jerkék, kosok. Vidám várakozással néztek az emberek a rájuk váró viszonyok, feladatok elé, csak a Márton szíve volt nehéz. Nehéz, mert elválasztották szép kedvesétől.
Ott maradt a kedves Anica túl a sorompón, túl az embereket, falvakat elválasztó határon.
Búsult Márton, mivel tudta, nem hagyhatja ott a rábízott jószágot, nem szaladhat szíve vágya szerint, keresztül árkon-bokron, hogy láthassa a román fáta szép szemeit.
Beesteledett mire kiértek az esztenához. Tűz és lámpafény mellett kellett elhelyezkedni, behurcolkodni a házba, karámot állítani az állatoknak. Két napja már kiment szekérrel három ember, tegyék rendbe a házat, ólakat, karámot, s most mindez készen várta az érkezőket. El is helyezkedtek takarosan. Az elfoglaltság hasznára szolgált Mártonnak, mert a sok tennivaló kiverte a fejéből a keserű gondolatokat.
Baj nélkül eltelt az első éjszaka és utána még sok nap és sok éjjel. Kialakult hamar a rend: reggeli fejés, legeltetés, itatás, esti fejés, sajtkészítés. Mindennek meg volt a maga ideje és tudománya. A szekeres emberek másnap visszamentek a faluba, de megígérték, néhány nap múlva egyikük visszajön, hogy hozzon fel süldőket, meg majorságot. Tyúkot, libát. Itt jól elférnek, enni se kell nekik adni, s a süldők is megélnek a savón, meg azon, amit turkálnak maguknak.
Napok múlva jött is a szekér, de nem csak hozott, hanem vinni is akart. Friss sajtot.
Még egy hét sem telt el itt fenn, a pásztorok mégis izgatottan kérdezgették, mi újság a faluban. A szekeresnek mindenkihez volt egy-két szava, beszámolt a völgy mindennapi életéről, átadta az üzeneteket, s azzal ment vissza, hogy kéthetente jön fel majd sajtért. Később jöttek fel mások is friss sajtért, ordáért, túróért. Márton mindenkit kikérdezett, mit tudnak a lenti dolgokról, de azt, ami a lelkét nyomta, nem merte megkérdezni, mit tudnak a szomszéd faluról, s fekete szemű Anicáról?
Egyik nap mokány kis hegyi lovon érkezett az esztenára egy bocskoros ember. Márton megismerte, hogy abból a faluból való, ahova titokban átjárt. Nem sokat teketóriázott, megszólította. Kikérdezte, hová tart, mi dolga errefelé? Az ember elmondta, hogy a pópa dolgában járt a környéken. Üzenetet vitt a az itteni pópának, s most menne haza, csak pihenni tért be az esztenára.
- Gyere, testvér - szólott Márton -, pihenj meg nálunk, s egyél velünk, éppen délebédhez készülünk.
Kínálta a vendéget sajttal, friss túróval, zsendicével, s szabadkozott, hogy nincs kenyerük, de van estéről maradt hideg puliszka.
- Ismerős vagy nekem, frátye! - mondta a vendég, miután éhüket elverték.
- Nem te vagy, Anica kedvese? - folytatta - Nem téged láttalak a faluban nálunk?
- Igen, igen! Én vagyok. Mit tudsz róla? Innen nem szabadulhatok most. Nem mehetek hozzá, amíg kint vagyunk a havason.
- Rég eljöttem otthonról, de mikor otthon voltam jól volt, csak te hiányoztál neki nagyon.
Márton szíve megtelt öröm sugarakkal ezekre a szavakra.
- Állítsd be, testvér, a lovat az istállóba, s te pedig maradj nálunk reggelig. Hosszú út vár még rád hazáig, s veszélyes.
- Jani, hé! - kiáltott az egyik bojtárgyereknek - Vedd a kaszát, s ott a csorgó mellett a dúsabb fűből vágjál jó ölre valót, vessünk ágyat a vendégnek.
Reggel, szokás szerint jókor keltek, s Márton egy tarisznyában átadott a vendégének egy nagy kerek friss sajtot, s egy másikban jóféle ordát.
- Anica részére készítettem, de ha elkapnak a granicserek, add nekik, s elengednek.
Az ember elment, s az élet folyt tovább az esztenán a megszokott medrében. A nyár eltelt, s az ősz meghozta a hideg esőket és hamarosan lehullott az első hó. Ekkor összeszedelőzködtek és lementek a völgybe. A juhokat behányták. Nem volt semmi hiba, nem vesztettek el csupán két állatot. Könnyű volt az állatokat visszaadni a gazdáknak, hiszen mindegyik fülét még a tavasszal bemetszették a gazda jelével, s jelet az állatok számával felvésték egy botra. Arról olvasták le kiknek melyik a jószága.
Az apja elégedetten hallgatta az emberek dicséretét, hogy ilyen gondos, pontos számadó gazda még nem is volt a faluban. De hiába volt büszke a fiára, nem engedte elmenni, pedig látta rajta, még most is odahúz a szíve ahhoz a barna leányhoz.
- Jó munkát végeztél! - jegyezte meg este - Reggel pedig menj le gátteres Gyurihoz. Leviszitek azt a három szekér rönköt, amit előkészítettem. Gyurinak most már egész fűrészüzeme van, nem csak az a régi gátter. Ügyelj mindenre, vágják ki rendesen a fát, ahogy megszegődtem. Itt az írás róla, hogy mennyi épületfa, deszka, léc legyen. Ha végeztél, a szekeresek haza hozzák a faanyagot, s te ott maradsz a Gyuri keze alatt. Odaszegődtetlek a télire.
Így esett, hogy Márton még csak híradással se lehetett Anica felé. Gátteres Gyuri tárt karokkal fogadta a segítséget. Téli időben több munka adódott a fűrésztelepen, hisz a falusi emberek ilyenkor érnek rá kimenni a vágtérre. Meg aztán a havon könnyebb is lehozni a hegyről a kitermelt fát. Így Márton is mindjárt a sűrűjébe került a munkának. Ő felügyelete a beérkező rönköket, s a kimenő fűrészárut. Jó hasznát vette a pásztoroktól tanult rovásnak. Minden rönköt megjelölt, s így követni tudta, ki mit hozott. Nem is történt semmi baj, mindenki megelégedésére.
Jól benne jártak már a télben, amikor figyelmes lett egy beszédre. Anica falujának a neve ütötte meg a fülét. Közelebb húzódott, hallja, mit beszélnek.
- Mi történt? - kérdezte rosszat sejtve.
- A granicserek meglőttek valakit a határon. Meglátták, ahogy settenkedik a bokrok között, s nem állt meg a felszólításra, sőt futásnak eredt, s akkor rálőttek. - magyarázta az egyik.
- Ki volt az?
- Egy leány volt. A szeretőjéhez igyekezett ide valahova egy közeli faluba. - magyarázta tovább az előbb szóló - Még élt, amikor odamentek hozzá a katonák. Valamilyen Mártint emlegetett.
Márton nagy erővel vágta bele a rönkbe a capint és sötét tekintettel elrohant.
- Ne legyen többet öröme e földi életben annak a gazembernek! - kiáltotta bele a szélbe.
Az emberek értetlenül néztek utána. Eleinte csak úgy rohant a vakvilágba, de pár száz méter után megállott, s fejét felvetve belépett a telep irodájába. Megállt súlyosan Gyuri előtt:
- Kilépek. Kérem a bérem!
Gátteres Gyuri zavartan kapkodott. - Mi van? Mi van? - kérdezte.
- Hallottad! Kilépek. Most!
Az ember látta, s a Márton hangján hallotta, hogy itt nincs helye a vitának. Kihúzta a fiókot és leszámolt valamennyi pénzt az asztalra. - Most csak ennyi van. - motyogta. - A többit a hétvégén megkapod.
- Adjad oda annak, aki elszegődtetett! - mondta sötét arccal, s kilépett az ajtón.
Többet senki nem látta a környéken...
A tél tömött ködöt hozott és nagy havak hullottak. A hegyi utakat elzárta, de az emberek nem ijedtek meg tőle. Megszokták az ilyen időt. "Nem szégyen télen a nagy hó." - mondogatták az esti beszélgetések alkalmával. A hegyi falvakban lapáttal kellett magukat kiásniuk, de vidáman tették. "Látom szomszéd, nagy hóhányó vagy!" - tréfálkoztak.
Csak a határőrök szitkozódtak, hiszen a nagy hó nagyon megnehezítette a határ ellenőrzését, ráadásul egyikük az ösvénybe rejtett vadcsapdába lépett, és eltörte a lábát.
"Megfogant Márton átka!" - mondogatták az emberek.

...
Szómagyarázat:
- fáta – fata = leány (r.)
- pakulár – juhász (fejőlegény), tájszó
- esztena – juhszállás (tájszó)
- frátye – frate = testvér (r)
- granicser – granicer = határőr (r)
- gátter - keretes fűrész (szakszó)
- capin – rönktaszító (szakszó)
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
2279
ermi-enigma - 2017. május 03. 21:46:12

Remek novella.....mozgalmas, kis időtartam, kevés szereplő...ahogy a novella feltételi kérik, a vége katarzis....
nagyon tetszenek a szóhasználataid......Romániából származol?....

jó írás..

üdv
Imre

5694
ritatothne - 2017. május 03. 18:59:55

Kedves Csaba!

Szomorú írásod nagyon szépen érzékeltette a szerelmesek fájdalmát. Márton kálváriáját és a lány döntését, valamint annak következményét.

Gratulálok. Szeretettel: Rita Smile