Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2019.02.22. 21:42
Jó éjt mindenkinek! Ma is sok szépet olvashattam, köszönöm. Jó itt lenni, köztetek... Smile

2019.02.22. 16:41
További szép napot kívánok kedves Társaimnak ! Heart

2019.02.22. 09:22
Mindenkinek szép, tavaszváró napokat kívánok sok szeretettel és jókedvet az alkotó munkához. Heart Rose Heart

2019.02.21. 23:17
A mai feltöltés befejeződött. Jó éjszakát mindenkinek. Smile

2019.02.21. 22:32
Mindenkinek szép estét! Coffee cup

2019.02.21. 19:56
MINDENKINEK áldott, pihentető, jó éjszakát kívánok! Szeretettel: Ági Heart Coffee cup

2019.02.21. 19:20
Szép estét, és még szebb éjszakát kívánok mindenkinek! Tibor Confused

2019.02.21. 16:26
Szép napot kívánok mindannyiunknak! Smile Coffee cup

2019.02.21. 11:53
Köszönöm a vers feltöltését!

2019.02.21. 07:33
Kedves Józsi! Megkaptam az ajándékkötetet, köszönöm! Éva

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: g_gyongyi
» Online vendégek: 5
» Online tagok: 0
Jószay Magdolna: Kikelet - nélküled
Azt hiszem, a kikelet a hétköznapi természetnek a legnagyobb "durranása".
Persze itt nem beszélek a természeti katasztrófákról, erre utal a "hétköznapi" szó.
Hiszen a tavasz szinte átfolyik a nyárba, a nyár az őszbe, s ahogy hűl a levegő, természetes lesz a tél beállta.
Valami befejeződik.
S a kikelet az, amivel megkezdődik az évszakok örök körforgása. Ahogy hosszabbodnak a napok, az alkonyat egyre később áll be, ahogy eltűnnek a mínuszok és egyre több a napsugár, az élővilág megélénkül, a fák virágba borulnak, és már nagyító sem kell hozzá, hogy a rügyeket vizsgálgassuk: még pár nap, s azok kipattannak, hirtelen fejedelmi, mesés menyasszonyi ruhát ölt minden, mi virágozhat.
De a nem virágzó növények is új ruhát kapnak: a friss, üde, élénkzöld árnyalatok szemkápráztatóak tudnak lenni.
Egyre többször fordul elő, hogy hajnalban a feketerigók, verebek csicsergése ébreszt.
A virágokból aztán később gyümölcsök fejlődnek, a színek kavalkádját tarka pillangók is élénkítik.
Csendben lépkedek a megszokott pad felé. Keresgélem azt a régi hangulatot, s nem értem, miért nem találom - pedig minden stimmel. Tavasz, élénk, határozott színek, szemgyönyörködtetően színes virágok és vidám pillangók, távolban játszadozó, kacagó gyermekek hangja... Mégsem ugyanaz.
Nem lehet semmi ugyanaz, bármilyen szépséges a természet, bármilyen illatos a levegő, hiszen te nem vársz ott, azon a padon. Nincs a kezedben egy csokor sárga virág. Mindig azt mondtad: "A sárga virág a legvidámabb. Vidám, mint a napsugár. Mosolygós és tiszta szívű, mint te."
Egyedül áll itt az a pad, már ez sem ugyanaz. Mindenféle firkálmányok csúfítják...
És te... te hol vagy most? Beteg lettél. Hiába reménykedtünk, bíztunk. Ha nem látta senki, sírva imádkoztam érted. De legyőztek... s elmentél örökre. Emléked bennem él ugyan, s amíg én élek, te is élsz.
Nehéz nélküled tovább élni. Nehéz elfogadni, hogy a Nap újra kisüt, új kikelet éled - hiányoddal a színek elhalványulnak, a vidámság személytelen lett.
De az a feketerigó az erkélyem korlátján minden reggel meglátogat, és én olyankor mindig rád gondolok... s arra a padra, ahol sárga virágokkal vártál rám annyiszor...
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.