Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2019.05.22. 22:41
Jó éjszakát mindenkinek. Smile

2019.05.22. 18:39
SZÉP ESTÉT, JÓ ALKOTÁST KÍVÁNOK MINDENKINEK! Tibor Coffee cup

2019.05.22. 18:27
János, javítottam a címet.

2019.05.22. 18:26
Kellemes estét mindenkinek. Smile

2019.05.22. 18:26
A verselő versedet feltettem, a másik heti versedet csütörtökön este a heti feltöltésnél tesszük fel.

2019.05.22. 18:25
Kriszta, a Romantika korában c versedet a pályázati rovatba jelölted, június 1-jén tesszük fel. A pályázati rovatba csak havonta egyszer, minden hó... Bővebben

2019.05.22. 17:09
Kellemes délutánt kívánok! Smile

2019.05.22. 11:40
Üdvözlöm! Szeretném megkérdezni, hogy miért nem hagyták még jóvá a 20 nappal ezelőtt feltöltött versemet? Köszönöm a választ!

2019.05.22. 11:02
Szép napot kívánok mindenkinek HeartMiklós

2019.05.22. 00:01
Kedves Főszerkesztő Úr, a megadott címen a Megszülettem c.vers olvsható.A Jövünk - et Megszülettem címre kérem, javítani! Köszönöm

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: torotoroJK
» Online vendégek: 3
» Online tagok: 0
Auerbachné Tóth Katalin: Hétköznapi hősök: véradók 1. - Johanna
Johanna büszke mosollyal az arcán lépett be a művelődési ház dísztermébe, ahol a véradást szokták tartani a kisvárosukban. Büszke volt magára, hogy ez már a 25. alkalom lesz, hogy vért ad. Már hetedik éve jár véradásra rendszeresen! Saját magán mosolyogva gondolt vissza arra a fiatalasszonyra, aki volt, amikor először belépett egy véradásra.
Világéletében félt a tűtől, de olyan szinten, hogy volt, amikor szabályosan az ájulás kerülgette egy oltástól után is gyerekkorában. Felnőve sem lett sokkal jobb a helyzet, akkor is a rosszullét kerülgette minden egyes vérvétel és injekció kapcsán.
Mióta az eszét tudta, szerette a könyveket, és a nagy álma az volt, hogy írónő legyen. Novellákkal próbálkozott, és néhány félkész, könyv-hosszúságú iromány is sorakozott már a számítógépének fájlrendszerében. Aztán egyszer kitalálta, hogy a következő regényében a főhősnő úgy fogja megmenteni élete szerelmét, hogy amikor az megsérül, vért ad neki. Igen ám, de hogy írja le hitelesen a véradás menetét, hogy mit meg nem tesz a nő a férfiért, ha soha még csak nem is látott ilyet?
Sokáig győzködte magát, hogy meg kéne tapasztalnia élőben, milyen is a véradás. Beszélgetett olyan emberekkel is, akik már voltak véradáson, és lassacskán rászánta magát, hogy elmenjen megnézni. Elkísérte az egyik ismerősét. De nem érezte úgy, hogy ennyi tapasztalat alapján hitelesen tudná megírni a történetet. Legközelebb is elmerészkedett és beállt a sorba. Nagyon ideges is volt, meg nem is ivott eleget aznap, így eltanácsolták a véradástól. Ez már bántotta a büszkeségét, és elhatározta, hogy legközelebb csak azért is megcsinálja! Mindig ilyen makacs volt, már kisgyereknek is.
És következő alkalommal tényleg ivott eleget, és bár a vérnyomása kicsit magas volt, de meggyőzte a doktornőt, hogy csak ideges, mert az első véradása lesz. Zöld utat kapott. Ahogy beült a székbe, még idegesebb lett, de egyúttal kíváncsi is volt, és a kíváncsisága elnyomta a félelmét. Beszélgetett a fiatal nővérrel és direkt nem nézett oda, amikor beszúrta neki a tűt. Nem volt kellemes érzés, de kibírható volt. Elfeküdt a székben és azt furcsállta a legjobban, hogy a tű miatt alig tudta mozgatni az öklét is, amit pedig kértek, hogy ritmikusan próbálja meg összeszorítani-ellazítani, hogy hamarabb lejöjjön a 4,5 dl vér. Maga a vér levétele nem tartott sokáig, de utána megint szédült, így még negyed órát töltött el a székben, egy hideg vizes törölközővel a hasán, szinte fekve. Kapott szőlőcukrot is, nehogy elájuljon és a csokit is akkor ette meg, amit kapott. De nem ájult el és a végén büszke volt magára, hogy sikerült. De nem gondolta úgy, hogy ebből rendszert akarna csinálni.
Mégis, amikor 3 hónappal később jött a következő véradás időpontja, a helyi polgárőrség kézbesítette neki a személyre szóló meghívót a véradásra. Hezitált egy kicsit, de elment megint csak a véradásra, mert megint a kíváncsisága győzött: azt akarta megtudni, hogy második alkalommal is ugyanannyira rosszul lesz-e a végére, és második alkalommal is ugyanazt a büszkeséget fogja utána érezni? Megtudta a válaszokat: másodjára már nem kellett a vizes törölköző és a szőlőcukor, és igen, ugyanazt a büszkeséget érezte!
Így aztán a következő véradáson is ott volt, és utána szinte minden évben megvolt a nőknek engedélyezett évi négyszeri véradása…
4204
pathfinder - 2017. május 31. 14:54:32

Kedves Rita és kedves Melinda!
Köszönöm szépen a kedves szavaitokat! Csak nemrég mertem előszedni a "fiókból" a gondolataimat és papírra vetni őket. Örülök, hogy nem csak nekem okoznak örömet, mikor megírom a történeteimet. Johanna akár én is lehetnék, mert tényleg "tanulmányi" céllal mentem el én is váradásra, de eddig összesen csak kétszer. De igyekszem többször is menni, mert ugyan félek a tűtől, de ez nem lehet akadály Smile
Köszönöm szépen a kedves szavaitokat még egyszer!
Üdvözlettel:
Kata

5486
Magdus Melinda - 2017. május 30. 22:07:10

Kedves Kata!

A véradás valóban nagyszerű dolog, mégis oly kevesen élnek vele. Egy tűszúrás az egész mégis életeket lehet vele megmenteni. Írásod akár népszerűsítésnek is megfelelne. Jómagam már majdnem negyvenszer adtam vért, de bármennyire is propagálom kevés ember szegődik a nyomdokaimba.

Gratulálok prózádhoz!Smile Melinda

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.