Kedves Látogatók! Magazinunk internetes oldalát hosszabb fejlesztést követően 2020. október 3-án egy megújult oldalra költöztetjük. Az adataitok költöztetése meg fog történni, személyes profil, írások, hozzászólások az új oldalon is elérhetőek lesznek, azonban privát üzenetek, fórum beszélgetések és üzenőfali beszélgetések átköltöztetésére nincsen lehetőség! Kérjük, ha ezekben van számotokra fontos információ, mentsétek el magatoknak 2020. október 2-ig!
Továbbá kérünk mindenkit, hogy a profilban beállított e-mail címet ellenőrizze, változás esetén a profilját frissítse.!
További részletek az emailben kiküldött tájékoztatóban! Üdvözlettel: Szerkesztőség

Auerbachné Tóth Katalin: Maria két születésnapja
A Los angeles-i születésű Maria gyermekkora óta imádta a repülőgépeket. Mindig is a repülők közelében szeretett volna munkát találni magának. A 60-as években a tinédzserkorát is meghatározták a repülőgépek, amelyek az otthonuktól nem messze levő Los Angeles-i Nemzetközi Reptéren, vagy röviden a LAX-on szálltak fel és le.

A hullámos barna hajú, kékeszöld szemű, vékony ámde sportos, 1,65m magas lány alakja alapján akár modell is lehetett volna, de ő máshogy döntött: stewardess lett. Az orvosi alkalmasságit és a néhány hetes kiképzést követően meg is kezdhette a szolgálatát a Pan American légitársaságnál. Előbb csak belföldi utakon teljesített szolgálatot, hiszen a külföldi utak mindig a tapasztaltabb styuviké voltak, de néhány év elteltével már ő is kapott külföldi járatokat is. Közben persze rájött, hogy a légiutas-kísérői élet sem fenékig tejföl, de a repülést továbbra is imádta, és elképzelni nem tudta volna magát másik munkakörben.

1977. március 26-án este újbóli külföldi útra osztották be: a PanAm 1736-os járata, egy Boeing-747-es repülőgép Los Angelesből New York érintésével vitte a többségében idősebb turistákat a Kanári-szigeteki Las Palmas-ra. A majdnem fél napos út említésre méltó események nélkül zajlott le egészen addig, míg másnap egy órányira meg nem közelítették Las Palmas-t. Akkor ugyanis értesítették a pilótákat, hogy bomba robbant a célállomáson, ezért kitérő repülőtérre kell menniük, így aztán egy óra elteltével a Kanári-szigetek egy másik szigetén, Tenerife a Los Rodeos repülőtéren szálltak le.

De nem csak őket irányították erre a viszonylag aprócska repülőtérre: rajtuk kívül volt ott még a KLM Boeing-747-ese és több 727-es és 737-es is, valamint DC-8-asok és a kisebb gépek. Az irányítók szinte sakkoztak a helyekkel, hogy mindenkinek állóhelyet tudjanak találni. Órákkal később pedig, amikor végre feloldották a reptérzárat Las Palmas-on, még mindig nem indulhatott Maria gépe, hiszen nem fértek el a másik Jumbo mellett; meg kellett várniuk, míg a KLM óriásgépe elindul.

Időközben köd szállt alá, és az utasok is nyugtalankodtak, hogy el fogják-e érni a hajót, amely egy hetes hajókirándulásra vinné a többséget. Mariának és a többi légiutas-kísérőnek nem volt éppen könnyű dolga, hiszen az ételek már elfogytak a fedélzeten, így csak itallal tudták kínálni a fáradt, nyűgös és éhes utasokat. Maria tapasztalatból tudta, hogy bár ő is fáradt és ideges, ha ezt kimutatja az utasok felé, csak rosszabb lesz a helyzet. Így mosolyogva próbálta megnyugtatni az utasokat. Mindenkihez volt egy kedves szava és a legidegesítőbb utas sem tudta kihozni a béketűréséből. Volt, aki meg is jegyezte neki, hogy nem érti, hogy bír ilyen nyugodt maradni, mire Maria nevetve csak ennyit válaszolt:
- Segítene bármit is, ha én is ideges lennék? Ugye, hogy nem!

Aztán végre elindult a két Jumbo egymás nyomában a kifutópálya végére, ahol a holland gép majd megfordul és felszáll, miután a PanAm gépe előbb lekanyarodik a megadott gurulóútra. Az utaskísérők is elfoglalták a helyeiket. Maria is visszaült az ülésére a gép első szekciójában, jobb oldalt és bekötötte magát. A gurulás lassan ment a köd miatt. De már éppen fordultak el, hogy lekanyarodnak a gurulóútra, amikor Maria az utasok hangoskodására lett figyelmes. Addig ugyanis maga elé nézve gondolkodott azon, hogy vajon a visszaútjuk mennyit fog késni a kitérő miatt. Felnézve azt látta, hogy az utasok a jobb oldalon bámulnak ki az ablakokon és ijedten mutogatnak egymásnak valamit.

Ő is kinézett, és néhány másodpercre döbbenten bámult a lámpákba. Felszállófények voltak, egy feléjük dübörgő másik gép felszállófényei! Az utasok most már kétségbeesetten kiabáltak, és ki-ki a saját istenéhez könyörgött, hogy tegyen valamit. Maria hallotta, ahogy a gépük hajtóművei felbőgnek, ahogy a kapitány gázt adott, de azok a fények egyre közeledtek...

Aztán egy pillanatra megnyugodott mindenki: a fények emelkedni kezdtek, és az emberek azt hitték, nincs semmi gond, a másik gép felettük fog elszállni.

És akkor...

Hirtelen kialudtak a fények, a levegőt pedig füst töltötte be. Fojtogató, fekete füst. Maria nem tudta, hogy vajon tényleg nem sikítoztak az emberek, vagy csak ő nem hallotta, mindenesetre már szinte csak a tűz ropogását hallotta. De az évek alatt beleivódott ösztönnek köszönhetően szinte automatikusan kötötte ki magát, lépett az ajtóhoz és nézett ki rajta. Kint lángokat látott, így a baloldalra ment át és ott is kinézett. Ott nem látott közeli lángokat, ezért kinyitotta az ajtót. A vészcsúszda automatikusan felfújódott, és ő kiterelte a hangját követő utasokat. Hiába kiabált azonban, hogy aki hallja, arra menjen, alig néhány embert sikerült kiterelnie! Visszament az utastérbe amennyire tudott, de mikor már fuldoklott a füsttől, ő is kénytelen volt a csúszdához lépni. Lent találkozott az egyik kolléganőjével, és együtt terelték el az utasokat a géptől.

Akkor vette észre, hogy az egész kifutópálya lángokban áll, és a gépükből szinte semmi nem maradt az orr-rész kivételével. Ő akkor kapott sokkot...

Arra már nem emlékezett, hogy hogyan, mikor és ki vitte el az égő géproncs mellől. De másnap reggel, amikor kiengedték a kórházból a repülőtérre ment. Megdöbbentette a látvány: az ő gépükből alig maradt valami épen: a még mindig füstölő, elszenesedett roncsok az emberi hiba mementójaként meredtek az ég felé.

Maria akkor értette meg: 1977. március 27-én egy hajszálon múlt az élete...

---

1977. március 27-én Tenerife Los Rodeos nevű nemzetközi repülőterén történt a repülés eddigi történetének legsúlyosabb katasztrófája. A holland KLM és az amerikai PanAm Boeing 747 gépei összeütköztek a kifutópályán. A két gépen összesen 644 személy tartózkodott, amelyből mindösszesen 61-en élték túl a szerencsétlenséget. Az 583 halottat követelő katasztrófa a mai napig a repüléstörténet legtöbb emberáldozattal járó szerencsétlensége.
4204
pathfinder - 2017. június 02. 21:54:32

Kedves Rita!
Nagyon szépen köszönöm! Smile
Szeretettel: Kata

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.