Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2019.05.22. 22:41
Jó éjszakát mindenkinek. Smile

2019.05.22. 18:39
SZÉP ESTÉT, JÓ ALKOTÁST KÍVÁNOK MINDENKINEK! Tibor Coffee cup

2019.05.22. 18:27
János, javítottam a címet.

2019.05.22. 18:26
Kellemes estét mindenkinek. Smile

2019.05.22. 18:26
A verselő versedet feltettem, a másik heti versedet csütörtökön este a heti feltöltésnél tesszük fel.

2019.05.22. 18:25
Kriszta, a Romantika korában c versedet a pályázati rovatba jelölted, június 1-jén tesszük fel. A pályázati rovatba csak havonta egyszer, minden hó... Bővebben

2019.05.22. 17:09
Kellemes délutánt kívánok! Smile

2019.05.22. 11:40
Üdvözlöm! Szeretném megkérdezni, hogy miért nem hagyták még jóvá a 20 nappal ezelőtt feltöltött versemet? Köszönöm a választ!

2019.05.22. 11:02
Szép napot kívánok mindenkinek HeartMiklós

2019.05.22. 00:01
Kedves Főszerkesztő Úr, a megadott címen a Megszülettem c.vers olvsható.A Jövünk - et Megszülettem címre kérem, javítani! Köszönöm

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: torotoroJK
» Online vendégek: 4
» Online tagok: 0
Auerbachné Tóth Katalin: Maria két születésnapja
A Los angeles-i születésű Maria gyermekkora óta imádta a repülőgépeket. Mindig is a repülők közelében szeretett volna munkát találni magának. A 60-as években a tinédzserkorát is meghatározták a repülőgépek, amelyek az otthonuktól nem messze levő Los Angeles-i Nemzetközi Reptéren, vagy röviden a LAX-on szálltak fel és le.

A hullámos barna hajú, kékeszöld szemű, vékony ámde sportos, 1,65m magas lány alakja alapján akár modell is lehetett volna, de ő máshogy döntött: stewardess lett. Az orvosi alkalmasságit és a néhány hetes kiképzést követően meg is kezdhette a szolgálatát a Pan American légitársaságnál. Előbb csak belföldi utakon teljesített szolgálatot, hiszen a külföldi utak mindig a tapasztaltabb styuviké voltak, de néhány év elteltével már ő is kapott külföldi járatokat is. Közben persze rájött, hogy a légiutas-kísérői élet sem fenékig tejföl, de a repülést továbbra is imádta, és elképzelni nem tudta volna magát másik munkakörben.

1977. március 26-án este újbóli külföldi útra osztották be: a PanAm 1736-os járata, egy Boeing-747-es repülőgép Los Angelesből New York érintésével vitte a többségében idősebb turistákat a Kanári-szigeteki Las Palmas-ra. A majdnem fél napos út említésre méltó események nélkül zajlott le egészen addig, míg másnap egy órányira meg nem közelítették Las Palmas-t. Akkor ugyanis értesítették a pilótákat, hogy bomba robbant a célállomáson, ezért kitérő repülőtérre kell menniük, így aztán egy óra elteltével a Kanári-szigetek egy másik szigetén, Tenerife a Los Rodeos repülőtéren szálltak le.

De nem csak őket irányították erre a viszonylag aprócska repülőtérre: rajtuk kívül volt ott még a KLM Boeing-747-ese és több 727-es és 737-es is, valamint DC-8-asok és a kisebb gépek. Az irányítók szinte sakkoztak a helyekkel, hogy mindenkinek állóhelyet tudjanak találni. Órákkal később pedig, amikor végre feloldották a reptérzárat Las Palmas-on, még mindig nem indulhatott Maria gépe, hiszen nem fértek el a másik Jumbo mellett; meg kellett várniuk, míg a KLM óriásgépe elindul.

Időközben köd szállt alá, és az utasok is nyugtalankodtak, hogy el fogják-e érni a hajót, amely egy hetes hajókirándulásra vinné a többséget. Mariának és a többi légiutas-kísérőnek nem volt éppen könnyű dolga, hiszen az ételek már elfogytak a fedélzeten, így csak itallal tudták kínálni a fáradt, nyűgös és éhes utasokat. Maria tapasztalatból tudta, hogy bár ő is fáradt és ideges, ha ezt kimutatja az utasok felé, csak rosszabb lesz a helyzet. Így mosolyogva próbálta megnyugtatni az utasokat. Mindenkihez volt egy kedves szava és a legidegesítőbb utas sem tudta kihozni a béketűréséből. Volt, aki meg is jegyezte neki, hogy nem érti, hogy bír ilyen nyugodt maradni, mire Maria nevetve csak ennyit válaszolt:
- Segítene bármit is, ha én is ideges lennék? Ugye, hogy nem!

Aztán végre elindult a két Jumbo egymás nyomában a kifutópálya végére, ahol a holland gép majd megfordul és felszáll, miután a PanAm gépe előbb lekanyarodik a megadott gurulóútra. Az utaskísérők is elfoglalták a helyeiket. Maria is visszaült az ülésére a gép első szekciójában, jobb oldalt és bekötötte magát. A gurulás lassan ment a köd miatt. De már éppen fordultak el, hogy lekanyarodnak a gurulóútra, amikor Maria az utasok hangoskodására lett figyelmes. Addig ugyanis maga elé nézve gondolkodott azon, hogy vajon a visszaútjuk mennyit fog késni a kitérő miatt. Felnézve azt látta, hogy az utasok a jobb oldalon bámulnak ki az ablakokon és ijedten mutogatnak egymásnak valamit.

Ő is kinézett, és néhány másodpercre döbbenten bámult a lámpákba. Felszállófények voltak, egy feléjük dübörgő másik gép felszállófényei! Az utasok most már kétségbeesetten kiabáltak, és ki-ki a saját istenéhez könyörgött, hogy tegyen valamit. Maria hallotta, ahogy a gépük hajtóművei felbőgnek, ahogy a kapitány gázt adott, de azok a fények egyre közeledtek...

Aztán egy pillanatra megnyugodott mindenki: a fények emelkedni kezdtek, és az emberek azt hitték, nincs semmi gond, a másik gép felettük fog elszállni.

És akkor...

Hirtelen kialudtak a fények, a levegőt pedig füst töltötte be. Fojtogató, fekete füst. Maria nem tudta, hogy vajon tényleg nem sikítoztak az emberek, vagy csak ő nem hallotta, mindenesetre már szinte csak a tűz ropogását hallotta. De az évek alatt beleivódott ösztönnek köszönhetően szinte automatikusan kötötte ki magát, lépett az ajtóhoz és nézett ki rajta. Kint lángokat látott, így a baloldalra ment át és ott is kinézett. Ott nem látott közeli lángokat, ezért kinyitotta az ajtót. A vészcsúszda automatikusan felfújódott, és ő kiterelte a hangját követő utasokat. Hiába kiabált azonban, hogy aki hallja, arra menjen, alig néhány embert sikerült kiterelnie! Visszament az utastérbe amennyire tudott, de mikor már fuldoklott a füsttől, ő is kénytelen volt a csúszdához lépni. Lent találkozott az egyik kolléganőjével, és együtt terelték el az utasokat a géptől.

Akkor vette észre, hogy az egész kifutópálya lángokban áll, és a gépükből szinte semmi nem maradt az orr-rész kivételével. Ő akkor kapott sokkot...

Arra már nem emlékezett, hogy hogyan, mikor és ki vitte el az égő géproncs mellől. De másnap reggel, amikor kiengedték a kórházból a repülőtérre ment. Megdöbbentette a látvány: az ő gépükből alig maradt valami épen: a még mindig füstölő, elszenesedett roncsok az emberi hiba mementójaként meredtek az ég felé.

Maria akkor értette meg: 1977. március 27-én egy hajszálon múlt az élete...

---

1977. március 27-én Tenerife Los Rodeos nevű nemzetközi repülőterén történt a repülés eddigi történetének legsúlyosabb katasztrófája. A holland KLM és az amerikai PanAm Boeing 747 gépei összeütköztek a kifutópályán. A két gépen összesen 644 személy tartózkodott, amelyből mindösszesen 61-en élték túl a szerencsétlenséget. Az 583 halottat követelő katasztrófa a mai napig a repüléstörténet legtöbb emberáldozattal járó szerencsétlensége.
4204
pathfinder - 2017. június 02. 21:54:32

Kedves Rita!
Nagyon szépen köszönöm! Smile
Szeretettel: Kata

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.