Bogárné Sárközi Ilona: Útkeresők - Nyolcadik történet (2017. június)
Kislány korában sosem értette, nagyi miért hajtogatja folyton:
- Mindnyájan útkeresők vagyunk. Keresünk-kutatunk, amíg megtaláljuk a sajátunkat! Van, akinek sima, egyenes az útja, de legtöbbünknek göröngyös. Ha megleled a helyes utat, Isten megjutalmaz érte!
Felettébb furcsának találta, hiszen ő mindig a helyes úton ment már az óvodába is, igaz nagyi fogta a kezét, de most már harmadikos, egyedül jár iskolába, és még sosem tévedt el! Hát itt az út előttem! Minek kellene keresgélnem? - morfondírozott esténként elalvás előtt.
Érdekes, furcsa dolgokat mondott a nagyi, de olyan áhítattal hallgatta, mint amikor a Bibliából olvasott fel neki. Rengeteget mesélt a hitről, papi olykor meg is dorgálta, hogy ne zavarja össze a gyereket. Azt sem tudta mi az, eszik, avagy isszák, csak annyit tudott biztosan, hogy mama túrós palacsintájánál nincs finomabb a világon!

- Nagyika, tudod mi leszek, ha megnövök? - kérdezte hirtelen egy alkalommal.
- Mondd kicsim, rögvest megtudom!
- Kéményseprő!
- Kéményseprő?! - mama összecsapta két kezét, s hahotázni kezdett.
- Igen! És mindig szerencsét fogok hozni Neked, amíg csak élsz!
Ezzel sem volt igazán tisztában. Mármint, hogy amíg élsz? Miért? Utána nem leszünk? S ha nem leszünk, hol leszünk?
- Ugye, nem hagysz itt soha engem? - lebiggyedt a szája még a gondolatára is, hogy az ő imádott nagyija egyszer majd nem lehet vele.
- Ameddig az Úr engedi, melletted leszek, s együtt, ketten egyengetjük a te utadat. Rendben?
- Rendben! Neked már nincs utad?
- Jaj, drágám! Irány fürdeni, késő van! Holnap iskola!

Anyukáját régen látta, már alig-alig emlékezett az arcára. Mégsem kérdezett felőle, nem volt hozzá bátorsága. Ha mégis a kíváncsiság győzedelmeskedett, és faggatózott, nagyi csak ennyit közölt vele:
- Járja a maga útját! Nem érdemelt meg téged! - ezzel le is zárta a témát.
Sok-sok évvel később, amikor gimnáziumba járt, nagynénjétől tudta meg, hogy anyja külföldön él második férjével. Levelet, képeslapot sohasem küldött.

Értelmes, a világra nyitott fiatal felnőtt lett belőle. Nagyikáék fegyelemre, szorgalomra nevelték. Egy-két huncutságot ugyan ő is elkövetett kamasz korában, de figyelemre méltó probléma sosem volt. Zárkózott sem lett, bár nagyon megválogatta, kivel lehet titkokat megosztani, de szívesen istápolta barátnőit szerelmi és egyéb ügyeikben.
Időről időre randevúzgatott is, de a megfelelőt, az igazi társat harmincegy éves korában találta meg. Nem kereste, de ösztönösen arra az útra tévedett, amelyiken Pisti lépkedett. Vékony, nyílt tekintetű, vidámságot sugárzó fiatal ember, akivel minden egyes nap ajándék.Húsz évet éltek le együtt, s amikor elváltak, nem volt harag, sem gyűlölet a szívükben. Egyszerűen elfáradt a kapcsolatuk.

Gyakran látogatta nagyiékat, akik már nagyon idősek, de olyan szellemi frissesség birtokában voltak nyolcvanon túl is, hogy öröm volt minden találkozás, beszélgetés. Olyan szeretettel tudott rájuk nézni, mint még soha senki másra.
- Más idők szele fúj, kislányom! Boldogulj, mert az élet boldogul nélküled! Taposd az utat, de másokon soha ne gázolj át! Így maradhatsz őszinte, tisztességes ember. Nehéz, de vállalható! - mama szeme mosolygott, mikor ezeket mondta, s szégyenlősen elmorzsolt egy könnycseppet.
Alig látható, parányi porszemek vagyunk. Senki sem tudja előre, merre sodorja a szél. Kinek leszünk fontosak, értékesek, sokat adhatunk, vagy keveset. Szerethetünk-e igazán, tiszta szívvel, vagy örök érzelmi sivárságra vagyunk ítélve. Bolyongunk a labirintusban, amit életnek hívnak, mígnem egyszer elfogy az út.
Isten akaratával....

Budapest, 2017.május 31.
524
BogIcu - 2017. október 17. 11:24:52

Kedves Szabolcs!

Nagyon szépen köszönöm. Én is a történet kulcsmondatának éreztem az általad idézett sort.
Szeretettel: IcuRose

2720
bigeszab - 2017. október 16. 20:35:50

"Taposd az utat, de másokon soha ne gázolj át!"
Kedves Icu! Ez egy nagyon bölcs, komoly tanács - ha sokan betartanák, boldogabb lenne a világ...
Szeretettel: Szabolcs

524
BogIcu - 2017. július 16. 09:09:08

Köszönöm drága Zsera!
Ölellek szeretettel: IcuRose

1867
Zseraldina19 - 2017. július 15. 20:51:02

Kedves Ica!
Gratulálok a helyezésedhez! Megérdemelted. Smile
Puszi!
Sok szeretettel:

Zsera

524
BogIcu - 2017. július 02. 18:21:49

Drága Zsera!

Most már letelt az egy hónap, és az új tollforgatók vannak feltöltve, így vállalhatom, hogy az én tollamból származik ez az írás.Smile
Nagyon jólesett a hozzászólásod, örülök Neked. Köszönöm!

Sok szeretettel: IcuRose

1867
Zseraldina19 - 2017. július 02. 18:05:18

Kedves Icu!
Gratulálok megható írásodhoz! Olvasás közben egy kicsit elérzékenyültem. Smile

524
BogIcu - 2017. július 02. 17:34:04

Drága Gyöngy mami!

A nagymamáktól kapott útmutatások legdrágább, legféltettebb kincseink.
Köszönöm, hogy olvastad kis írásomat.
Sok szeretettel gondolok Rád: IcuHeartRose

1119
tatos - 2017. június 02. 19:26:27

Kedves TOLLFORGATÓ!
Az egész írásod egy ÚTMUTATÁS.Élvezettel töltött el az olvasása. Hiszen egy teljes emberi életutat rajzoltál elém .Köszönöm szépen ezt a sok értékes bölcsességet. Nagy gratuláció az írásodért. Sok sikert Szeretettel Gyöngyi

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.