Kedves Látogatók! Magazinunk internetes oldalát hosszabb fejlesztést követően 2020. október 3-án egy megújult oldalra költöztetjük. Az adataitok költöztetése meg fog történni, személyes profil, írások, hozzászólások az új oldalon is elérhetőek lesznek, azonban privát üzenetek, fórum beszélgetések és üzenőfali beszélgetések átköltöztetésére nincsen lehetőség! Kérjük, ha ezekben van számotokra fontos információ, mentsétek el magatoknak 2020. október 2-ig!
Továbbá kérünk mindenkit, hogy a profilban beállított e-mail címet ellenőrizze, változás esetén a profilját frissítse.!
További részletek az emailben kiküldött tájékoztatóban! Üdvözlettel: Szerkesztőség

Auerbachné Tóth Katalin: A kiscipő új élete
Nemrégiben rendrakásnál került a kezembe a fél pár kiscipő. Nem is igazán cipő, inkább valahol félúton a cipőcske és a szandál között. 18-as méret. De régen is hordták a fiaim! Még a nagyobbiknak vettem, két ugyanolyan párat, csak más színben. Volt sötétkék is, de az már az idő homályába vész, hogy mi lett vele. Ez bézs-világoskék-fehér, kockás-mintás és csak a ballábas került elő.

Néztem, forgattam, és közben eszembe jutott: egy alkalommal már a kisebbik fiam viselte, amikor vásárolni mentünk. Havi nagybevásárlásra egy hipermarketbe. Kicsi fiamat beültettem a bevásárlókocsiba. Aztán a bevásárlás vége felé vettem észre, hogy addig kapálódzott a kis lábacskáival, míg a fél pár lábbelijét elhagyta. Visszamentünk, persze, végigjártuk az útvonalunkat még egyszer, de a cipőcske nem került elő. Pedig a polcok alá is benéztem. Végül feladtuk.

De ahogy a kasszától eljöttünk, tettem még egy próbát. Odamentem a vevőszolgálathoz és kértem, hogy ha a takarításkor találnának egy fél pár kis cipőt, értesítsenek minket. Megadtam a telefonszámomat is. Azóta sem hívtak, pedig már évek teltek el, de a telefonszámom ugyanaz maradt. (Vajon nem takarítanak, nem érdekelte őket a dolog, vagy valaki már előbb zsebre tett egy fél pár kiscipőt?!)

Most, hogy évek elteltével a kezembe került a cipőcske, nem tudtam, mit tegyek vele. Kidobni nem akartam, de hát mihez is kezdhetnék egy fél pár gyereklábbelivel?

És akkor a kulcsomra esett a tekintetem. Állandóan csak bedobom a csomagtartóba, amikor elindulok otthonról. És nem egyszer volt már, hogy a pótkerék mellől kellett előhalásznom (az egész csomagtartót kirámolva), mert a 4 kulcs egy pici kulcskarikán igen hamar lezötykölődött odáig néhány kilométeres távolság alatt is.

Aztán hirtelen eszembe jutott a megoldás! A cipőcske sarkánál egy pici hurok volt mindig is. Sose értettem, mi okból. Talán oda kellett volna szalagot fűznöm és a gyerek lábára kötnöm pluszban? Nem tudom... Utóbb egy kulcskarikát fűztem a pici hurokba és felfűztem a kulcsaim mellé.

A kulcsom azóta sem csúszott le a pótkerékhez, pedig még mindig csak bedobálom a csomagtartóba induláskor. A kiscipő köszöni szépen, kulcstartóként új életet kezdett.
4204
pathfinder - 2018. június 06. 11:28:28

Kedves Ágnes!

Köszönöm szépen, hogy megtiszteltél a hozzászólásoddal! Smile
Sokáig tartott, mire eljutottam odáig, hogy publikáljam is az írásaimat, most hozom be a lemaradást, úgy tűnik! Smile

Köszönöm szépen kedves szavaidat! Szeretettel:
Kata Heart

5407
tamasagi - 2018. június 05. 11:35:27

Kedves kis élettörténetedet jó volt olvasni,mivel látom nagyon termékeny vagy,így véletlen szerűen választottam,most a kiscipő akadt a horogra, majd még visszajövök üdv : Ágnes

4204
pathfinder - 2017. július 07. 09:22:30

Kedves Rita!

Bizony, nem mindig érdemes drágán venni olyan dolgokat, amelyeket el is tudunk készíteni, és sokkal inkább megérintik a lelkünket! Sokkal jobban szeretem ezt a "kulcstartót", mint ha valami bolti tucatáru lógna a kulcsomon.!

Köszönöm szépen! Szeretettel: Kata

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.