Auerbachné Tóth Katalin: A kiscipő új élete
Nemrégiben rendrakásnál került a kezembe a fél pár kiscipő. Nem is igazán cipő, inkább valahol félúton a cipőcske és a szandál között. 18-as méret. De régen is hordták a fiaim! Még a nagyobbiknak vettem, két ugyanolyan párat, csak más színben. Volt sötétkék is, de az már az idő homályába vész, hogy mi lett vele. Ez bézs-világoskék-fehér, kockás-mintás és csak a ballábas került elő.

Néztem, forgattam, és közben eszembe jutott: egy alkalommal már a kisebbik fiam viselte, amikor vásárolni mentünk. Havi nagybevásárlásra egy hipermarketbe. Kicsi fiamat beültettem a bevásárlókocsiba. Aztán a bevásárlás vége felé vettem észre, hogy addig kapálódzott a kis lábacskáival, míg a fél pár lábbelijét elhagyta. Visszamentünk, persze, végigjártuk az útvonalunkat még egyszer, de a cipőcske nem került elő. Pedig a polcok alá is benéztem. Végül feladtuk.

De ahogy a kasszától eljöttünk, tettem még egy próbát. Odamentem a vevőszolgálathoz és kértem, hogy ha a takarításkor találnának egy fél pár kis cipőt, értesítsenek minket. Megadtam a telefonszámomat is. Azóta sem hívtak, pedig már évek teltek el, de a telefonszámom ugyanaz maradt. (Vajon nem takarítanak, nem érdekelte őket a dolog, vagy valaki már előbb zsebre tett egy fél pár kiscipőt?!)

Most, hogy évek elteltével a kezembe került a cipőcske, nem tudtam, mit tegyek vele. Kidobni nem akartam, de hát mihez is kezdhetnék egy fél pár gyereklábbelivel?

És akkor a kulcsomra esett a tekintetem. Állandóan csak bedobom a csomagtartóba, amikor elindulok otthonról. És nem egyszer volt már, hogy a pótkerék mellől kellett előhalásznom (az egész csomagtartót kirámolva), mert a 4 kulcs egy pici kulcskarikán igen hamar lezötykölődött odáig néhány kilométeres távolság alatt is.

Aztán hirtelen eszembe jutott a megoldás! A cipőcske sarkánál egy pici hurok volt mindig is. Sose értettem, mi okból. Talán oda kellett volna szalagot fűznöm és a gyerek lábára kötnöm pluszban? Nem tudom... Utóbb egy kulcskarikát fűztem a pici hurokba és felfűztem a kulcsaim mellé.

A kulcsom azóta sem csúszott le a pótkerékhez, pedig még mindig csak bedobálom a csomagtartóba induláskor. A kiscipő köszöni szépen, kulcstartóként új életet kezdett.
4204
pathfinder - 2018. június 06. 11:28:28

Kedves Ágnes!

Köszönöm szépen, hogy megtiszteltél a hozzászólásoddal! Smile
Sokáig tartott, mire eljutottam odáig, hogy publikáljam is az írásaimat, most hozom be a lemaradást, úgy tűnik! Smile

Köszönöm szépen kedves szavaidat! Szeretettel:
Kata Heart

5407
tamasagi - 2018. június 05. 11:35:27

Kedves kis élettörténetedet jó volt olvasni,mivel látom nagyon termékeny vagy,így véletlen szerűen választottam,most a kiscipő akadt a horogra, majd még visszajövök üdv : Ágnes

4204
pathfinder - 2017. július 07. 09:22:30

Kedves Rita!

Bizony, nem mindig érdemes drágán venni olyan dolgokat, amelyeket el is tudunk készíteni, és sokkal inkább megérintik a lelkünket! Sokkal jobban szeretem ezt a "kulcstartót", mint ha valami bolti tucatáru lógna a kulcsomon.!

Köszönöm szépen! Szeretettel: Kata

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.