Bige Szabolcs Csaba: Suba bácsi, a kályhás
Azóta sem láttam senkit úgy mulatni egyedül, mint Suba bácsit, a kályhást. Szépen, csak a maga kedvére. Mikor a napi munkáját bevégezte - volt elég (!) -, és egy kis pénzmaghoz is hozzá jutott, estefelé beült a Fényesbe. Egyedül egy asztalhoz. Ha valaki odajött, lekezelt vele, váltott pár szót, de nem kínálta székkel. Az ismerősei jól ismerték ezt a szokását, és tiszteletben tartották az igényét a magányhoz. Evett ivott, s ahogy fogyott a bor, mind gyakrabban lépett ki a konyhához vezető ajtón...
Csak bort ivott, s azt is csak fehéret. Szürkebarát volt a kedvence, de ha a pénztárcája nem engedte, megfelelt a sima asztali bor is. Hogy kezdett a bor a fejébe szállni, az mutatta, hogy valamiket motyogott magában. A szomszéd asztaltól figyeltem, mit is mondikál? "Több ház, mint templom. Úgy, úgy. Több ház, mint templom."
Vajon mit jelentenek ezek a szavak? Törtem a fejem, s félretéve tartózkodásomat, odahajoltam a mesterhez.
- Mondja már bátyám, mit jelen az, amit mond?
- Suba bácsi vagyok, a kályhás - mutatkozott be, pedig jól ismert.
- Isten éltesse! - válaszoltam és megráztam a felém nyújtott kezét.
- Több ház, mint templom - ismételte meg az előbb magában motyogott kijelentést.
- Miért mondja ezt mindegyre?
- Mert igaz.
- Jó, jó de mit jelent?
- Nem tudom!
Déjà vu érzésem támadt. A Lánchíd jutott eszembe és Karinthy...
Ahogy halad előre az idő, Suba bácsi szentimentális hangulatba került, és halkan dúdolni kezdett egy régi dalt. Majd hirtelen felugrott és kisietett a konyha irányába. Már előbb is feltűnt ez a furcsaság. Hova mind járkál, ott, ahol csak a személyzet szokott? A mellékhelyiség nem arra található. Kisompolyogtam én is konyha előterébe és megálltam a kiadóablak sarkánál, halljam, mi történik, mert Suba bácsi ott állt az ablak előtt és egy pénzdarabot nyújtott át éppen a szakácsnőnek.
- Suba bácsinak egy sós uborkát! - szól csöndesen.
A szakácsnő pedig kistányéron egy kovászos uborkát nyújt felé, ő pedig ügyesen elvette, s azon mód, ott helyben meg is ette, és a száját megtörölve ment is vissza a terembe.
- Ezt kéri mindig, ha iszik - mondta a szakácsnő, aki kinézve az ablakon észrevett.
Én is visszatértem a terembe, ahol Suba bácsi csöndesen dudorászott. Kitöltött magának egy pohár bort a kancsóból, komótosan felhörpintette, s máris előbuggyant belőle a következő nóta. Nem sok idő múlva újból indult az uborkájáért, de mintha a léptei kisé bizonytalanok lettek volna.
Most is utána mentem, s megálltam a folyosón, várva a jelenetet. Minden ugyan úgy zajlott, kivéve, hogy a mester hangja változott, mondhatnám galuskás lett.
- Sssssuba bácsinak egy ssssós uborkát - motyogta.
- Itt van! - nyújtotta át a kovászos uborkát a szakácsnő - Ez az utolsó, ma már nincs több.
- Jó, jó - bólogatott -, akár haza is mehetek.
Még volt egy pohárnyi bor a kancsóba azt kitöltötte, s egy hajtásra megitta. Dünnyögve kezdte a nótát a szokásos halk hangján: "Megyen már a hajnalcsillag lefelé..." - Fejébe nyomta a kalapját, a kabátját összehúzva magán kilépett a Fényes ajtaján. Kint sűrű hóesés fogadta, a lépcsők síkosak voltak, de sikerült a korlátba belekapaszkodnia.
- Hoplá, ez sikerült! - dicsérte meg magát, és tovább dudorászott.
A járdát vastagon borította a hó, s az úttestet most kezdték el a hókotrók letisztítani. Egy kocsi mégis megcsúszott, felszöktetett a járdára, és Suba bácsi az angyaloknak dudorászott tovább...
2720
bigeszab - 2017. október 15. 18:29:49

Kedves Icu!
Ilyen szeretnivaló ember volt Suba bácsi. Az ő emlékére született ez kis írás.
Köszönöm kedves szavaidat!
Szeretettel:
Szabolcs

524
BogIcu - 2017. október 14. 17:17:59

Kedves Szabolcs!

Én a szívembe zártam Suba bácsit, pontosan olyan, mint az apai nagyapám volt. Az ilyen emberek a légynek sem ártanak. Az uborkát pedig azért eszik, mert az állítólag semlegesíti az alkoholt.... hát, ezt nem tudom!

Nagyszerű írás, szeretettel gratulálok: Icu

2720
bigeszab - 2017. október 06. 11:54:31

Kedves Kata!
Úgy gondolom, hogy Suba bácsi önmagával és a világgal is elégedett ember volt. Nem kergetett elérhetetlen vágyakat, ismerte a saját határait, s ott összhangban élt a saját környezetével.
Köszönöm, hogy nálam jártál!
Üdv: Szabolcs Smile

4204
pathfinder - 2017. október 05. 12:58:07

Kedves Szabolcs!

Nagyon szép történetet hoztál a maga egyszerűségében! Néha mennyire kevés is elég az ember boldogságához! Csak a legtöbben nem is veszik észre, mert úgy elmerülnek a pénz hajhászásában és a mai rohanó világban! Suba bácsinak mégiscsak irigylésre méltó élete volt!

Szeretettel gratulálok:
Kata

5548
babumargareta - 2017. július 08. 13:32:44

Kedves Szabolcs .
Koszonom szepen valaszodat ,erre nem is gondoltam volna
Szeretettel...Babu

2720
bigeszab - 2017. július 07. 19:25:36

Kedves Babu!
Suba bácsi maga találta ki talán ezt a szólást, bár megpróbáltam az eredetét megkeresni. Azt fejezi ki, hogy egyre kevesbb ember jár a templpmoba, annak ellenére, hogy mind több ház épül.
Köszönöm, hogy nálam jártál!
Szeretettel: Szabolcs

2720
bigeszab - 2017. július 07. 19:16:06

Kedves Rita!
Édesapádnak igaza volt - úgy mondtuk annak idején, hogy aki dolgozik, annak nincs ideje pénzt keresni.
Köszönöm a szavaidat!
Szeretettel: Szabolcs

5548
babumargareta - 2017. július 07. 18:09:10

Kedves Szabolcs.
Eloszor jo kedvvel olvastam szinte nevettem az egesz torteneten ,persze a vege nem volt mokas.
Vegul is mit jelentett a "Több ház, mint templom -"mondat ?Osszefugott a mestersegevel ? Mert temploba nem kell kalya ?
Vagy csak egy altala kitalalt szolasmondas volt.Nagyon jo ! Tiszteletem!
Gratulalok szeretettel a kedves Suba bacsi tortenetehez.
BabuRose

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.