Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2019.02.23. 12:24
Szép tavaszváró napot kívánok mindenkinek! Smile Rose

2019.02.23. 10:26
További szép napot kívánok.

2019.02.23. 10:20
Szép napot és jó hétvégét mindenkinek. Smile

2019.02.23. 06:47
Kellemes napot kívánok kedves Holnaposok! Rose Heart

2019.02.23. 00:02
Jó éjszakát mindenkinek.

2019.02.22. 21:42
Jó éjt mindenkinek! Ma is sok szépet olvashattam, köszönöm. Jó itt lenni, köztetek... Smile

2019.02.22. 16:41
További szép napot kívánok kedves Társaimnak ! Heart

2019.02.22. 09:22
Mindenkinek szép, tavaszváró napokat kívánok sok szeretettel és jókedvet az alkotó munkához. Heart Rose Heart

2019.02.21. 23:17
A mai feltöltés befejeződött. Jó éjszakát mindenkinek. Smile

2019.02.21. 22:32
Mindenkinek szép estét! Coffee cup

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: domianica25
» Online vendégek: 3
» Online tagok: 0
Tóth Sarolta: A hivatás áldozata
A román határ közelében , egy Békés megyei kis faluban élt a Csorba család . Az apa - a háborúból sebesüléssel tért haza, nehéz fizikai munkát nem vállalhatott, de érettségizett, értelmes ember lévén tanácselnökké választották és ezt a feladatát mindaddig becsülettel ellátta, amíg beszélni tudott - de hamarosan már etetni kellett, mert a nyelés is nehézséget okozott neki.
Felesége - kunos külsejű, értelmes, dolgos asszony a községi orvos mellett asszisztensként dolgozott, így férje ápolásához is értett. Az idő viszont kevés volt a napi teendők ellátásához, mert három , korban közeli fiúgyermek is cseperedett a családban.
A legidősebb fiú vasas szakmát tanult, hamarosan családot alapított és elkerült a háztól, míg a két fiatalabb - mert okos, jól tanuló fiúk voltak - a közeli nagyváros középiskolájában, majd egyetemén tanultak tovább , miközben kollégiumban laktak és csak hétvégeken vagy még ritkábban látogattak haza a faluba..Íly módon a szülőkkel való kapcsolat nem volt eléggé szeretetteljes, inkább - szülői részről szigoron és anyagi gondoskodáson, - a fiúknál tisztelettudó engedelmességen alapult.
A középső fiú tanári diplomát szerzett, a legifjabb vegyészmérnöknek tanult és jó állást kapott a közeli porcelángyárban. Ők is megházasodtak, de a házasságuk nem volt boldog, a legifjabb hamar elvált - felesége egy leánygyermekkel az ország másik felébe költözött, míg a magára maradt férj beérte alkalmi, hosszabb-rövidebb ideig tartó kapcsolatokkal.
A tanár már nem volt fiatal, amikor megházasodott, egy évi próba együttélés után vette feleségül nála tíz évvel fiatalabb kolléganőjét - és két lányuk született. A házasság nem tette boldoggá egyiküket sem, mert a férj - bár lelkiismeretes apának bizonyult, - csak a munkájának élt és az elismerésért az életét is feláldozta volna. A törekvés és a sok befektetett munka meg is hozta gyümölcsét...Tanítványai az országos tanulmányi versenyeken rendre kiváló eredménnyel szerepeltek. Ez őt tökéletesen kielégítette. Ugyanakkor - különös módon - kisebbségi érzésekkel küszködött felesége - aki más szakon tanított és másik iskolában - sikerei miatt. Ő szeretett kirándulni, társaságba járni, sportolni, míg a férje még autót vezetni sem akart, nem akarta a második gyermeket és irtózott az iskolai szünetektől, mert szenvedett a napi iskolai feladatok nélkül. Ilyenkor búskomor lett, hangulatát itallal és rengeteg dohányzással tartotta látszólag normális mederben. Szüleit meglátogatni is vonakodott, sehol nem találta helyét. Állapota egyre súlyosabbá vált, a házassága tönkre ment, de nem váltak el, mert öngyilkossággal fenyegetőzött, így a felesége tűrte a szülei elől is titkolt nehéz élet naponta súlyosbodó megnyilvánulásait.
Ez az önpusztító életvitel a szívét halálosan megviselte és egy iskolai téli szünetben - családi látogatás után - egyedül otthonában - máig ismeretlen körülmények között meghalt súlyos szívelégtelenségben. Két kiskorú lányát az anya egyedül nevelte éveken át..
Ma már felnőttek a lányok, jól tanultak, elköltöztek hazulról és lassan a régi rossz emlékek is elhomályosulnak.
A férfi bizonyára a tanári munkában vélte megtalálni azt az örömet, amit gyermekkori családjában nem kapott meg, és talán génjeiben is hordozott valami deformitást, ami a végzetesen rövid életet és az örökös boldogtalanságot hozta számára. Mégis, a látszat szerint - persze valóságosan is - hivatása, túlhajszolt munkája áldozata lett. Szerencsére lányai életvidám teremtések, megtalálták helyüket, örömüket a való életben. Az élet megtanította őket az ember nem lehet a munka áldozata, nem áldozhatja fel családja boldogságát.
3177
mamuszka - 2017. július 13. 20:41:01

Drága Viola!

Jól látod a történet szereplőjének sorsát

ölellek SaroltaRose

3177
mamuszka - 2017. július 13. 20:39:56

Nem dicsőségvágy, sokkal inkább belső kényszerképzet - betegség - gyerekkori élmények bevésődött hatása - vannak életpályák, amelyek a hivatás áldozataivá teszik az embert,
én is erre mentem rá egészségileg, de nem vettem észre időben - mert ez fontosabb volt mindennél -
elhivatottság!

5567
Mirage - 2017. július 08. 01:44:59

Kedves Sarolta !
Ha belegondolunk,milyen rövid az élet,jobb élni mintsem dicsőségekre törekedni.

Szeretettel olvastalak : Tibor

277
farkas viola - 2017. július 07. 16:52:39

Kedves Sarolta!
Szomorú történetedet elgondolkozva olvastam. Mindenkinek van egy életfeladata, melyhez körülményeket is kap. Akár tetszik neki, akár nem, abban kell élnie, nem futhat el előle.
Szeretettel: Viola Rose

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.