Putterer Magdolna Léna: Szavak , néha arannyá változnak ...

Tapasztaltam, emberek egy bizonyos része a legtöbb esetben saját hibáik miatt válnak boldogtalanná, vagy épp adósodnak el.
Ilyen ember rendszerint nem bírja elviselni , boldognak látni embertársait , így mindig keresnek valakit akit bánthatnak, szidhatnak, akin kitölthetik emberi gyengeségeiket .
Elkeseredett lelkük gonosszá változik .
Emberek többsége , ha támadják őket a boldogtalan, gonoszakká, irigyekké vált embertársaik , támadással kell megvédeniük önmagukat velük szemben , pedig ha gonoszságot gonoszsággal kezelünk, további gonoszságot produkálunk vele , az az a harag , további haragot szít .
Én nem tartozom azon emberek közé , aki azt az embertelen fegyvert használják védekezésképpen , amit az "ellenség" használ ilyen esetekkor velem szemben.
Meggyőződésem , a nyugalommal , nagyfokú türelemmel, igaz szeretettel , a még nehezen kezelhető emberek szívét is meg lehet enyhíteni, le lehet nyugtatni a feszült idegeiket.
A végsőkig képes vagyok türelemmel, nyugodtan kezelni minden problémát , elhárítani az esetleges támadást , mint ahogy ezen a nyári napon tettem .



Kutyámat sétáltattam , amikor hangoskodásra lettem figyelmes.
Távolból tisztán lehetett hallani a kiabálásnak tűnő , hangos panaszkodást .
Hang felé fordítottam fejem , majd szemeim felfedezték a padon ülő két , nap barnította , szép orcájú hölgyet . Egyik szomorúan panaszkodott a mellette ülőnek , akinek hangja messzire elszállt .
Ahogy közeledtem feléjük kutyámmal , aki panaszkodott társának, már messziről gorombán rám kiabált :
- Azonnal vigye innen kutyáját , ne itt sétáltassa ! Utálom a kutyákat ! Utálok mindent, mindenkit ! Ne merjen erre jönni azzal a döggel , mert belerúgok !
Agresszív fellépésén ledöbbentem , amire nem reagáltam , mentem nyugodtan tovább azon az úton, amin elindultam , nem tértem le róla. Közvetlen közelükbe érve kutyám , mintha tudta volna mit kell tennie , talán még azt is megérezte , gazdinak dolga lesz ezzel a hölggyel . Megállt a pad mellett amin a két nő ült , nem ment tovább . Ott neki állt szimatolni a számára érdekes szagokat a zöld fűben .
Én ez idő alatt figyeltem a szomorú , bánatos , de szép orcájú hölgyet, aki ekkor már sírva panaszkodott társának . Minden egyes mondata után fájdalmasan sóhajtozott . Kis szüneteket tartva elmerült saját gondolataiban , mereven nézett önmaga elé a földre . Bal lábával apró kavicsokat rugdosott odább , majd kis idő elteltével nagy nehezen összeszedte magát , mesélte tovább fájdalmas történetét . Mondanivalójából tudható volt valóban nagy a baj körülötte . Fájdalmát a mellette ülő hölgy próbálta enyhíteni kedves , nyugtató szavaival . Kis időre abbahagyta panaszkodását , rám nézett .
Hirtelen orcája feszültté vált , szép fekete szemeivel szinte ölni tudott volna . Ekkor nem a szomorúság látszott tekintetében , hanem a vadság, a mérhetetlen düh , feszültség a tehetetlensége miatt , ami szavakban mint a vulkán , kitörtek belőle :
- Azonnal vigye innen ezt a dögöt , mert belerúgok! Nem érti ? Vigye innen azt a dögöt ! Nem mondom még egyszer ! Ne itt sétáltassa ezt a rohadt dögöt , vigye máshova , ne oda, ahol én vagyok !
Társa próbálta nyugtatni :
- Miért bántod azt a szerencsétlen állatot ? Nem tehet szegény semmiről sem . Nem ő bántott téged .
Panaszkodó hölgy , mondta tovább egyre agresszívabban mondanivalóját. Én álltam, néztem szemeit, melyek szinte már vérben forogtak.
- Kit érdekel ki bántott ? Engem már semmi nem érdekel! Menjen innen ez a dög ! - Kiabálta. - Vigye innen ! Nem érti ? Nem érti vigye innen ?
Ekkor nyugodtan megkérdeztem , miközben végig szemét néztem , ő enyémet :
- Mi a baj? Ilyen szép nő , hogy lehet ennyire mérges , mint amilyen most Ön? Szép orcájának megárt az idegesség , hamar megöregszik , teljesen tönkreteszi önmagát . Úgy gondolja , ha utál , bánt , sérteget mindenkit , vagy állandóan ideges , kiabál , megoldódnak problémái ? Én azt mondom Önnek , téved . Idegesség teljesen kimeríti , elgyengíti, majd lebetegíti. Idegesen nem tud gondolkodni , jó döntéseket hozni . Nem találja meg a helyes utat , a kiutat abból amibe keveredett , ami jelen esetbe fogva tartja.
Amíg beszéltem hozzá , csendben figyelte szavaimat . Tekintetén látszott, tetszettek neki gondolataim . Kis ideig szótlanul figyelte szemeimet , majd nagy nehezen akadozott hangon , majdnem sírva, de szelíden megszólalt :
- Tudja kedves , elegem van mindenből . Sok baj történt mostanában családomban , velem. Sok rossz , sok fájdalom , azért vagyok ilyen .
- Szépasszony ! Higgye el , nekem is vannak hasonló problémáim , fájdalmaim , mint ahogy vannak mindenkinek , de én személy szerint nem bántok mégsem senkit sem . Haragszik a világra ? Néha én
magam is haragszom . Bár valójában nem a világra haragszom olyankor, csak bizonyos emberekre akik bántanak annak ellenére , én nem bántom őket. Ez a harag csupán csak rövid ideig tart nálam ott legbelül. Utána minden alkalommal , ha bánt valaki elgondolkodok , majd tudatosul bennem minden esetben az , valójában nekik nem velem , másokkal van bajuk, hanem önmagukkal. Önmagukat nem bántják, bánthatják , így bántják embertársaikat ,akik nem érdemlik azt meg, hiszen nem ők okozták nekik a fájdalmat , mint ahogy sem én, sem kutyán nem bántotta Önt .
Ne mutassa ki embereknek bánatát, fájdalmát,mert azok inkább örülnek , nevetnek rajta nagyokat . Mosolyogjon még akkor is, ha ott legbelül fáj is . Emelt fővel járjon , nézzen mindig az égboltra . Ott sincs mindig sötét felhő , mint ahogy napsütés sincs örökké . Higgye el, nem lenne jó ha mindig sütne a nap , nem esne az eső . Szükség van mosolyra, mint ahogy néma könnyekre is . Ne mutassa meg terhét senkinek, amit ott legbelül hordoz .
- Aranyos! Nevessenek nyugodtan rajtam. Én már azzal sem foglalkozom. Nagyon sok problémám van mostanában. .
- Nevessem ki ? Miért tenném ? Lehet más nevet mindezen, én nem ezen emberek közé tartozom. Nekem is van fájdalmam , mégis mások előtt mosolygok. Tudja, valamikor én szintén megosztottam mindenkivel minden gondolatomat, mert önmagamból indultam ki . Azt hittem, minden ember olyan, mint én vagyok, majd sorban kaptam a nagy pofonokat , mert visszaéltek mindennel. Ekkor megfogadtam mindig mosolyogni , mindenkinek azt mondani , köszönöm jól vagyok.
Rám nézett szép fekete szemeivel . Tekintetében látható volt megértette amit akartam meg akartam értetni vele. .
Lehajtott fejjel nézett önmaga elé . Látszott gondolkodik .Gondolkodását megszakítva folytattam : Ön valójában egy gyönyörű, szép lelkű nő . Legközelebb, ha találkozunk, szeretném boldognak , mosolyogva látni. Ezért tiszta szívemből kívánom , mindig nézzen Önre napsugár , s mosolyogjon le Önre.
Remegő hangon , elérzékenyülve csak annyit mondott nekem sírva :
- Köszönöm szépen. Magára is . Köszönök magának mindent . Megfogadom tanácsát, én is így fogok tenni, mint maga .
- Én köszönök mindent , - válaszoltam - Minden jót kívánok Önnek .
- Én is magának , - válaszolta alig hallhatóan , míg lehajtott fejjel tovább nézte a földet .


Kutyám , mintha megérezte volna ,gazdija végzett feladatával .
Abbahagyta a szimatolást , majd elindult , én utána . Folytattuk közös utunkat tovább .
Csend ült a tájra ...
Lakótelepen , nem szállt tovább a fájó panasznak szava , csupán csak madarak daloltak , virágok illata táncolt a rét felett , míg a kéklő égbolt tengerében , a boldogan fürdő Nap ontotta aranyló sugarát .
Ezen a nyári napon , szinte minden szó arannyá változott , ragyogott a lakótelep .

2017. július 7.
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.