Simon Dávid: Tátogás
Kicsöngettek.
Most akkor az egész a tied.
Az egész nyár fürdőruhával, kéthavi léted szétfolyásával mindenféle fesztiválok összevizelt falain meg összekukázott kalandokkal.
Most, hogy az elején vagy, most még elképzelheted, hogy milyen legyen a nyarad.
Ülhetsz mondjuk otthon, és nézhetsz természetfilmet a kanapéról. Például riadt tekintetű, tátogó halakat a hálóban, vagy aztán rájössz, hogy csak a seggeddel lenyomtad a mutét a távszabályzón, és nem is tátognak.
Én tátogok. Egy diszkóban tátogok, nem tudom a szöveget, és úgy teszek, mintha kurvára, de amúgy nem. A mellettem álló lány jobban izgat, neki kéne imponálni, de szar a mozgásom, a szüleim nem irattak be táncórákra kiskoromban. Jó, nem ezért nem megy igazán, hanem mert lófasz érzékem hozzá, és amúgy se akartam soha táncolni, mert azt mondják, az buzis.
Most be vagyok baszva, és nem számolgatom a kalóriákat, meg reggel már amúgy is szétgyúrtam, tehát ihatok nyugodtan még egyet, és akkor oldottabb lesz a mozgásom, és az már majdnem tánc. Ez a csaj kiköp, asszem, de ott, balra, az a szőke, na, az nagyon néz. Majd az. Lepattanok róla, mint valami kibaszott burokról, amiben magam is élek, vagy az is lehet, hogy a saját kis burkomból se tudok kilépni. Sőt.
Fosom le, ez is a külföldiekre megy. Sorszámot se kaptam, mielőtt kisorsolná a bugyiját. Mindjárt rátátágok svédül, az isten bassza meg, hogy ezek a pénzre mennek. Pedig van nekem is, csak nincs kocsim, biciklivel jöttem.
Kezd egész izgalmas lenni, kezdem magam elveszteni, kezdek tátogó hal lenni, kezdek kanapé lenni.
5772
Saranghe - 2018. január 07. 22:44:56

" Sorszámot sem kaptam, mielőtt kisorsolná a bugyiját". A többi tátogós poénodat már nem is említtem. Smile

Kata

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.