Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Putterer Magdolna Léna: Egy testben más ember , de érző lélek
A másság az, amit nem akartam elhinni , a mai világban is él, létezik mindaddig, amíg nem szembesültem vele. Egyik gyermekemet , amikor egy más ember meg akarta erőszakolni , akkor tudatosult bennem, bizony, van ilyen. Mindezért haragudtam egy miatt mindegyikre. Eszméletlen gyűlöletet éreztem ekkor még irántuk.
Egy napon, idősebbik fiam regisztrált egy oldalra azzal a szándékkal , ott szerezhetek önmagamnak barátokat akikkel beszélgethetek a neten kikapcsolódásképpen.
Hamar beszélgetőpartnerekre leltem , akik között nagyon jól éreztem magam, akikkel minden témáról el lehetett beszélgetni. Érezhetően intelligens emberek voltak mind. Viszont érezhető volt számomra , ők mások, másabbak, mint én vagyok. Nagyon sokáig nem tudtam elképzelni, mi az amit érzek ?
Miért érzem úgy, ők másabbak , mint én ? Amikor nőkkel beszélgettem , keménységet éreztem, amikor férfiakkal, gyengédséget.
Furcsállódtam mindezt.
Egy napon, indítottak netes Barátaim a másságról egy témát . Mivel nekem nem jó véleményem volt minderről , nem akartam a témához hozzászólni, nehogy megsértsek bárkit is akaratom ellenére. Beszélgetőpartnereim , viszont nem engedtek kimaradni a beszélgetésből. Kérték, őszintén mondjam el minderről a véleményemet. elmondtam tapasztalatomat, az utáni véleményemet , hogy nem szeretem a más embereket .
Ekkor nagy meglepetésben volt részem .... Kiderült, ők mások, mint én, amit jól éreztem.
Elmondták őszintén, aki ott férfi, az valójában nő, aki nő, ő valójában férfi. Viszont, őszinteségemért nem haragudtak meg még akkor sem, amikor mondtam, én gyűlölöm őket.
Beszélgetni kezdtek velem, megmagyarázták , köztük épp úgy megtalálhatók az agresszív , vagy épp kedves, szeretettel teli emberek. Agresszív társuk tetteiért , mert fiammal erőszakoskodott , ők kértek tőlem bocsánatot.
Beszélgetőpartnereim , egytől - egyig mind tanult, intelligens , magas beosztású emberek voltak . Beszélgetésükből mindez szintén hamar kiderült, minta az , ők nem agresszív emberek közé tartoznak .
Beszélgettem velük, de valójában még most sem értem meg őket miért lettek másabbak , ha abban a más testben , lelkileg mégis szenvednek .
Az a bizonyos nagy kérdőjel , azóta is előttem lebeg .
A sors , viszont megmutatta nekem , mert valaki más, még nem biztos rossz ember .



Egy napon, vártam a buszomra.
Ahogy ott vártam , egy másik buszról a leszálló nagy tömeg felém tartva , szinte hullámzott végig a járdán , majd folytatták tovább útjukat. A hullámzó tömegben megláttam őt.
Nem lehetett volna nem észrevenni, annyira feltűnően szép volt , sokkal másabb, mint mások. Sötét tömegben ő szinte fénylett .
Messziről ős is felfigyelt rám, majd tekintetünk összeért , ahogy közeledett.
Amikor már ott állt közvetlen előttem , szememet nézte némán tovább . Állt és csak nézett .
Én, hogy megtörjem a csendet, ledöbbenve megjegyeztem :
- Milyen szép vagy !- Valóban az volt. Egy gyönyörű más lány , másabb, mint én vagyok.
Zavarba jött, majd lányosan elpirult. Takargatta szép hófehér orcáját , csupán csak szép zöld szemei látszottak ki a rózsaszínű kendő mögül .Sűrűn pislogva , hosszú ,fekete szempillái alól szégyenlősen nézett rám .Szemeiben fájdalom volt látható , nagyon szomorú volt szegény .
- Bántott valaki, hogy ennyire szomorú vagy? - Kérdeztem .
- Nem akarok róla beszélni. - Válaszolta, majd felhúzta ruhájának ujját,megmutatta karját , amin friss sérülés nyomai voltak láthatóak. Kezembe vettem óvatosan karját, hogy jobban megnézhessem sérüléseit. Ahogy nézegettem, csuklóján több régi vágás nyomát fedeztem fel.
- Mi ez ? Miért csinálsz ilyeneket ? Miért játszadozol így ? Tessék megbecsülni az életedet, mert az élet valójában szép. Te választod meg, hogyan élsz ? Te vagy , aki megválasztod életed milyenségét .
- Az élet szép ? Valóban az ? Valóban szép így az élet ? Én nem bírom tovább ezt az életet , mert mindig bántanak . - Hangja remegett ahogy beszélt , majdnem sírva fakadt .
- Kerüld el, ne foglalkozz ilyen emberekkel , mert úgy tűnik akik között vagy, ők gonoszak. Kerüld el őket .
- Kerüljem el őket : Hogyan ? Ez nem így működik, elkerülöm őket .
-Azt neked kell tudnod, hogy tudod őket elkerülni . Én sajnos nem tudhatom .
- Ez az, én sem tudom .
- Látod, az már nagy baj . Szeretsz így élni , hogy más vagy ? Jó így neked ? Tudom, mindezek után hülye a kérdés, de mégis kíváncsi vagyok minderre .
- Nem ! Nem szeretek így élni! Nem szeretek más lenni , de ilyennek születtem! - Jelentette ki mindezt dühösen, mintha haragudna mindezért önmagára .
Sejtettem én mindezt .
Embereknek mikor mások, mint az átlag ember , köztük másként élni , nem lehet könnyű, hiszen a másságot nem mindenki fogadja el . Embere válogatja ki , hogy reagálja le, ha összefutnak velük valahol . Általában bántalmazásokkal végződnek, ahogy én tudom. Ismeretségemben aki más volt, őt rendszerint bántalmazták, kiközösítették amíg élt .
Ráadásul ez a más lány felvállalja másságát nyíltan. Lányosan , de nagyon divatosan öltözik, fenékig érő hosszú , fekete hajában fehér szalagot visel , tűsarkút hord. Kedves természetét , alakját, megjelenését sok fiatal lány megirigyelhetné .
Ahogy így elmélkedtem önmagamban , ő rövid idő alatt megnyílt , még barátságosabbá, kedvesebbé vált velem szemben , mint előtte volt .
Olyan volt ekkor , mintha régóta ismertük volna egymást,pedig csak pár perc tellett el ez idő alatt .
- Jósolok neked . - Mondta .
- Nekem ? Isten mentsen meg tőle ! Nem akarom tudni, még mi vár rám. - Hangosan kacagtam, nem törődve azzal, eközben már sokan vártak arra a buszra, amire én várok .
Ő nyúlt bal kezemért, megfogta finoman kezével a kezemet, nézegette tenyerem.
- Jézus Mária ! Nehogy megmondd mit látsz ! Nem lehetne inkább a jobb tenyeremet nézegetned? Hátha abban valami szépet, jót látsz .- Kacagtam tovább.
- Maradjál nyugodtan, ne rosszalkodj. Ne legyél rossz kislány . - Szólt rám nevetve.
- Na, jó! Szót fogadok. Jó leszek, de csak picit ám. Tudod te milyen nehéz jónak lenni ? - Mosolyogtam rá.
Hagytam fogja kezem. Közben figyelni kezdtem őt, majd hangosan jellemezni kezdtem.
- Nem, nem ... Nem te, hanem én! Jó ? - Nézett rám mosolyogva , majd boldogan megszólalt :
- Látok szép fehér ruhát rajtad,ami hosszan lebeg utánad. Csodálatos vagy benne.
Boldogan megkérdezte tőlem:
- Tudod miért lesz az rajtad ? Tudod hova kerülsz te majd?
- Igen,tudom ! Egy nap meghalok és a Mennybe kerülök az Angyalok közé. Tudom, ezt láttad te most .- Feleltem boldogan, pedig tudtam, neki arra van szüksége, hogy foghassa kezem .
Ahogy mindezt kimondtam megjelent a busz , amire vártam.
Mondtam neki:
- Mindjárt mennem kell,jön a buszom. Ő szinte megijedt ahogy ezt kimondtam ,majd nagyon szomorúan nézett önmaga elé a földre , de kezem, még mindig a kezében pihent .
Busz beállt helyére, elkezdődött a felszállás .
Elköszöntem, majd kezem szinte kitépve kezei közül ,futottam a buszra, hogy le ne maradjak Amikor a buszhoz értem,megfordultam, gondoltam integetek neki. A távolban kerestem tekintetemmel a tömegen át azon a helyen, ahol elbúcsúztam tőle, de a hely üres volt. Nem volt már ott .
Egyszer csak a hátam mögött álló emberek között , átnyúlt felém egy kar, megérintette vállam . Ő már ott állt a hátam mögött .
- Itt vagyok. - majd megsimogatta orcám.
Kezével , kezemért nyúlt ,hogy megfoghassa,majd úgy köszönt el:
- Vigyázz nagyon , nagyon magadra!
- Én kérlek téged arra, vigyázz nagyon, nagyon magadra! A veszély körülötted van, nem körülöttem . Vigyázz magadra kérlek! Minden jót neked.
- Neked is minden jót! Köszönök mindent .
- Én köszönöm ezt a napot neked. - Válaszoltam , majd felszálltam a buszra.



Elindultunk ...
A más lány , ez idő alatt mindaddig amíg tudta követni a busz sebességét, jött a busz mellett, integetett nekem, én neki.
Szívem majdnem megszakadt, amikor láttam orcáján a szomorúságot. Nagyon bánat ült rajt , mint amikor összetalálkoztam vele. Ezt látva, lelkemre óriási súly nehezedett, kicsit összetörtem, főleg amikor láttam hogy fut a busz után, majd lemaradt , mert a busz gyorsabb volt nála .
Ő már nem látott, de én még jó ideig láthattam őt l, majd eltűnt , ahogy a busz felgyorsult , távolodott.
Buszsofőr ismerősöm mindezt végig nézte.
Szomorúan mondtam neki :
- Olyan nehéz most lelkemnek , el sem hiszed . Itt kellett hagynom szegényt ,pedig érezhető volt szüksége lett volna még rám .
- Hidd el, amíg kellett, te mellette maradtál, mindent megtettél amit te megtehettél érte. - Nyugtatgatott .
- Látod? Ő egy más lány , mégis jól éreztem magam vele. Soha nem tudtam volna elképzelni , én egy más lánnyal találkozom, és még jól is érzem magam a társaságában . Valahogy egy idő után fel sem tűnt, ő más.Talán sikerült neki abban a kis röpke pillanatban valami jót adni azzal,hogy beszélgettem vele,beszélgettünk egymással ? Bár így lenne !
- Így volt, hidd el! Nyugodj meg ! - Nyugtatgatott tovább.
Hazaérve elgondolkodtam ...
Valójában hiszem, nincsenek véletlenek. Ami történik velünk, körülöttünk , annak mindig van valami oka. Semmi nem véletlen , minden okkal történik .
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.