Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2019.06.26. 21:29
Szép estét és jó éjszakát mindenkinek. Smile

2019.06.26. 21:12
Vidám szép hétvégét kívánok mindenkinek. Sajnos családi okokból nem tudok időt szakítani arra, hogy írjak, esténként viszont szívesen olvasom írás... Bővebben

2019.06.26. 17:07
Szép kora estét kívánok szeretettel Mindenkinek! Heart

2019.06.26. 15:18
Itt felejtettem magam... Tollforgató történeteket tessék szépen olvasni, aki még nem tette, nagyon jó írások vannak most (is) ott! Smile Uff... Off...

2019.06.26. 14:37
Szép napot kivánok! Éva

2019.06.26. 11:06
Köszönöm patfinder szèp napot neked

2019.06.26. 09:21
Kevelin: én word-ben szoktam megírni, és mikor úgy érzem, hogy kész, akkor másolom csak ide be.

2019.06.26. 09:20
Szép napot mindannyiunknak! Mindenki óvatosan ebben a melegben! Smile Coffee cup

2019.06.26. 07:09
Kedves holnapos társaim! Belekezdtem egy írásba de idő hiányában nem tudom folytatni.Elveszik
az irásom Ti hogy csináljátok? Van jó ötletek? Szív... Bővebben

2019.06.26. 07:01
Szép napot kívánok mindenkinek! Smile Rose

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: BaTu
» Online vendégek: 4
» Online tagok: 0
Auerbachné Tóth Katalin: Winnetou
Nemrégiben megakadt a szemem a könyvespolcom egyik eldugott sarkában már régóta hanyagolt gyermekkori kedvenc könyveimen. Azok között is egészen pontosan Karl May Winnetou-könyvein. Bár időm nem sok volt rá a férjem, a két kisfiam, valamint a háztartás, a munkám és a tanulás mellett, de mégsem tudtam ellenállni neki, hogy néhány nappal később, egy nyugalmasabb, gyerekmentes órában leemeljem az egyik könyvet a polcról. (Köszönöm, nagymami és nagypapi a heti unoka-megőrzést, mert e nélkül esélyem sem lett volna olvasni!)

Csak belelapoztam a könyvekbe, és az érdekesebb részeket keresve: hogy lesz a senki kis földmérőből a vadnyugat hőse; hogy menti meg az apacs törzsfőnök fiát, akivel aztán vérszerződést köt és akivel kalandok sorát élik át.

Észre sem vettem és arra a másfél-két órára újra 12-13 éves voltam, aki körömrágva olvasta a sápadtarcú Old Shatterhand és rézbőrű barátja, Winnetou kalandjait. Újra megsirattam Nso Tsi és Intsu Tsunna halálát, jót nevettem Sam Hawkins-on és drukkoltam, hogy sikerüljön Old Shatterhand-nak megmentenie Old Firehand fiát. Visszatért nagyon sok emlékem is a könyv kapcsán, ahogy az általános iskolában két óra között ülök a lépcsőn és olvasok.

Vajon én vagyok csak ennyire fogékony a hősiességre, legyen az katonai vagy emberi, vagy csak pont jó korban találtak meg Karl May regényei? Nem tudom, de a legféltettebb könyveim közé tartozik Karl May Winnetou-sorozata, csakúgy, mint Cooper Bőrharisnya-sorozata, valamint Cooper másik számomra nagyon kedves és mély mondanivalójú könyve, A kém és Gárdonyi Géza könyve, az Egri csillagok is. Talán ezekből szívtam magamba az egyszerű emberek hősiességének megnyilvánulását, amellyel kiérdemlik mások tiszteletét. Mindenesetre én ebben látom az okát annak, hogy nagyon sok történetem katonai témájú, ahol a hősiesség, a bajtársiasság, a hűség, a becsületesség többet ér akár az életnél is.

De visszatérve Winnetou-hoz. Nem csak ez jutott eszembe, hanem az is, hogy ha nem is én voltam az egyetlen az osztályból, aki szeretett olvasni, de minden bizonnyal én voltam, aki leginkább szerette a könyveket. Sokan csak "könyvmolynak" neveztek, ha szemtől szembe nem is, de a hátam mögött igen. (Igen, a pletykák visszajutottak hozzám is, bár szerintem ezt a becenevet büszkén vállaltam volna nyíltan is!)

Valakinek az osztályomból feltűnt, hogy a Winnetou-regényeket nagyon szeretem. Egyik alkalommal a történelem-terembe mentünk be szünet után. A táskáinkat a szünet elején betettük a terembe, de aztán kijöttünk. A tábla akkor üres volt. Amikor viszont a szünetről szinte utolsóként beértem a terembe - természetesen valamelyik Winnetou-könyvet szorongatva és még menet közben is olvasva -, mindenki azt leste, mit fogok szólni a táblához. De ha nem szólnak, talán észre sem vettem volna, mi van a táblán. Valaki egy szívecskét rajzolt a táblára és beleírta (ahogy a szerelmesek nevét szokás, egy összeadásjellel): "Kati + Winetu". Máig emlékszem, hogy akkor, 12 évesen elpirultam és legszívesebben elsüllyedtem volna. Most már büszke vagyok rá, és szép emlékem, amelyek a könyvek iránti rajongásom időtlenségét támasztja alá!

De hogy ki írta fel ezt ilyen rémes helyesírással a táblára, a mai napig nem tudom. Talán a legközelebbi osztálytalálkozón rákérdezek. Bár lehet, hogy rajtam kívül már nem emlékszik már rá senki...
4204
pathfinder - 2017. július 31. 10:08:32

Kedves Judit!
Köszönöm kedves szavaidat! Nálam a fiúgyermekek okán lassan eljön a kedvenceim leporolása, hogy ők is olvassák Smile Bárcsak lenne annyi időm olvasni, mint régen! De egyelőre még új könyveim is vannak, amik már hónapok óta várnak a sorukra...
Jó olvasást a régi kedvencekhez! Smile
Szeretettel:
Kata

686
T Pandur Judit - 2017. július 27. 22:20:28

Kedves Kata!

Meg tudom érteni a könyvek iránti szeretetedet, én is osztozom benne. Fiatalkoromban "mindenevő" voltam a könyvek terén, így olvastam az indán regényeket is, de engem nem varázsoltak el annyira, mint téged. Nekem mások voltak a kedvenceim.
Érdekes gondolat - vajon most mit szólnék régi kedvenceimet újraolvasva?
/Tamás bátya kunyhója, Koldus és királyfi, Jane Eyre, Aranykoporsó, stb./ Ki kellene próbálni...

Judit

4204
pathfinder - 2017. július 27. 08:34:31

Kedves Zsófi!
Köszönöm szépen, élveztem megint gyerek lenni, miközben írtam, a felnőtt tudásommal Smile
Köszönöm szépen: Kata

4204
pathfinder - 2017. július 27. 08:33:54

Kedves Rita!
Köszönöm kedves szavaidat! Érdekes megfigyelnem, hogy most úgy érzem, változok. Ezt azon is látom, hogy 12 éves korom óta írtam az asztalfióknak, de publikálni csak kb. 1 éve kezdtem, addig úgy hittem, az írásaim csak engem érdekelnek. De jól esnek a visszajelzések, ez szárnyakat ad Smile És bár egy apróság egy-egy pár szavas hozzászólás, de én mindig örülök neki, mert megerősít benne, hogy talán mégsem kell mindent a fiókba tenni Smile
Köszönöm szépen! Szeretettel: Kata

2952
bruxinelli - 2017. július 26. 18:46:56

Kedves a történeted.
Szeretettel grat, Zsófi.

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.