Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2019.06.19. 20:29
KedvesyAdmin, , tisztelt főszerkesztő úr, foogadjátok hálámat az óriási segítségért! Tisztelettell: János

2019.06.19. 17:04
Józsi köszönöm a javítást.

2019.06.19. 11:12
Szép napot mindenkinek! HeartMiklós

2019.06.19. 10:57
Kellemes napot kívánok szeretettel! Heart

2019.06.19. 09:53
Szép napot mindenkinek. Smile

2019.06.19. 06:05
Szép napot kívánok mindenkinek! Smile Rose https://www.youtu.
..gphiFVVtUI

2019.06.18. 23:38
Jó éjszakát mindenkinek. Smile

2019.06.18. 22:02
Szép jó éjszakát mindenkinek! Rose

2019.06.18. 19:41
Részletek a PÁLYÁZATOK rovatrészben!

2019.06.18. 19:41
ÍGY ÍRUNK MI könyvpályázatunkra
már érkeznek a szerzők írásai. Még van lehetőség a kötetben megjelenni, de hamarosan lezárjuk a készülő 5. kötet sz... Bővebben

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: bbetti93
» Online vendégek: 8
» Online tagok: 0
Bige Szabolcs Csaba: Fuszulykaleves (részlet a Nagytelekdi család krónikájából)
Egyik este Rozál bemutatott a családnak egy vékonypénzű, szemüveges fiatalembert, mondván, hogy ő Tibor, a barátja, mondhatni vőlegénye. Anya gyorsan meghívta vacsorára, miután nagyfiát, Eleket elszalasztotta a szomszédba, kérje el a nagy tepsit, mert annak a mérete felel meg ahhoz a gyors piskótához, amit a vendég tiszteletére meg akar sütni. Mikor Elek visszajött, már nagy beszélgetésben találta a családot. A vendég vitte a szót, s éppen a munkáját magyarázta, dicsérte. Most nevezték ki a lakatos műhelybe csoportvezetőnek, kicsit nagyobb fizetéssel, mint amennyit a műhely többi dolgozója kap. A bizalmat édesapjának köszönheti, aki harminc évig volt a gyár alkalmazottja. Tavaly lépett ki, illetve ment nyugdíjba, mert a marógép levitte három ujját, s bár a sebek begyógyultak, a szerszámok már nem álltak többé biztonságosan a kezében. Leszázalékolták. Nagy elégtétel volt számára, hogy fia mellette tanulhatta ki a szakmát. Igényes, szigorú, jó mestere volt saját tanítványának! Mondták, hogy ismeretsége segítette a fiát gyorsabban haladni a szakmában. „Az üsmerősök” – mondogatták a háta mögött. Pedig nem így volt. Az”öreg” soha sem vette igénybe esetleges befolyását, egyszerűen jó szakemberré nevelte a fiát. Oktatgatását, irányítását nyugdíjasan is folytatta. Tibor büszke volt édesapjára, de kicsit tartott is tőle, minden igyekezetével meg akart felelni az elvárásainak.
- Amíg élek nem fogom tudni meghálálni neki a szigorúságát! – fejezte be beszámolóját Tibor.
Anya a beszélgetés alatt nem tétlenkedett, készítette az asztalra valót. Még a gyors piskóta is elkészült. Apa ellenben szokásos hallgatagságával tüntetett, egész este két szót, ha szólott.
- Valami nem tetszik? – kérdezte Rozál, miután kikísérte vendégét.
- Semmi baj, drágám. Csak óvatosan fogadok minden újdonságot, és nem tudom mennyi az igaz abban, amit hallottunk.
- De apa!
- Semmi „de apa”! Ha jobban megismerem, akkor mondok véleményt. Most még hallgatok…
- … és bántasz engem! – vonult ki a szobából sértődötten.
Sokáig nem dőlt el a meccs kettejük között, pedig Tibor gyakori vendég volt náluk, és magatartása alig változott, talán kissé oldottabb lett, de továbbra is fő témája a munkája, és édesapja csodálata maradt.
Egyik este feldúltan érkezett. Leült a felkínált székre, és magába temetkezve hallgatott. Kérdően néztek Rozálra, de ő csak a vállát vonogatta értetlensége jeleként. Rövid ideig tartó csend után Tibor megszólalt nem várva felszólításra, noszogatásra. Elmondta, hogy édesapját letartóztatták. Amióta nyugdíjazták, az „öreg” vissza-visszajárt a régi munkahelyére, meglátogatni a volt munkatársait, elbeszélgetni velük munkáról, családról, meg a sportról, ami éppen jött. Havonta egyszer, kétszer került sor ezekre a látogatásokra. Most is odakészült, gondolta az ebédszünet alatt majd szót válthatnak. Nem így történt. Tudniillik egy új, idegen portás volt a kapunál, és nem engedte be. Hiába mondogatta, hogy ő kicsoda, és hogy telefonáljon fel az igazgatóságra, ha nem hisz neki.
- Nincs belépő kárte, nem belép! – mondta törve a magyar nyelvet.
- Telefonáljon, kérem!
- Nincs telefon!
- Akkor telefonálok én! – és a kagylóért nyúlt.
Nos, ekkor kezdődött a dulakodás, aminek az lett az eredménye, hogy a készülék leesett a földre, a fedele lepattant, és kigurult belőle egy fél dióforma alkatrész. A kapus utána kapott, letette az asztalra, és megdöbbenve nézett hol a gyanús tárgyra, hol a „betolakodóra”. Perceken belül megérkezett a biztonsági szolgálat három embere, pedig senki sem hívta őket. A vezetőjük rögtön lecsapott az asztalon levő alkatrészre, zsebre vágta, és fenyegetően odaszólt a portásnak „ezért még számolunk!” Az ember elsápadt, s csak pislogott.
- Velünk jön! – intett Dénesnek, Tibor édesapjának, s ezzel el is vitték a rendőrségre.
Ennyit mondott el a fiú, s hogy mostanig ott tartották, de reggelre visszarendelték újabb kihallgatásra. Persze a személyi igazolványát visszatartották, nehogy megfeledkezzen a „szíves invitálásról”.
Ezen a másnapi kihallgatáson órákig azt firtatták, hogy ki küldte, kikkel áll kapcsolatban, milyen megbízatást kapott. Hiába magyarázta, hogy ő csak a régi munkatársait akarta felkeresni, mert szerette a munkahelyét, ahol 30 évig dolgozott, hogy ez volt az élete, s nehezen tud elszakadni. A vallatóit ez nem érdekelte, csak mind azt erőltették, mondja meg, kik a társai, mondjon neveket. Nem tudta, miként szabaduljon ebből az ördögi körből, míg egyszerre eszébe ötlött, mit mondott neki Aurél, az ügyvéd barátja. Azt magyarázta, hogy a tárgyaló teremben, ha az ellenérdekelt kollégája előnyhöz jut, akkor valamilyen logikátlan, a tárgyat alig érintő nagy badarságot mond, ami meglepi és megzavarja az ellenfelét. Azt aztán ki lehet használni.
- Fuszulykaleves… - bökte ki Dénes váratlanul.
A három nyomozó értetlenül nézett hol rá, hol egymásra.
- Mi ez? Valami titkos jelszó?
Dénes elmagyarázta, hogy az üzemi étkezdében minden pénteken paszulyleves van, s utána marmeládés fánk, és hogy ezt ő nagyon szereti, s amikor ebédszünetben a volt munkatársait meglátogatja, azok mindig megkínálják.
- Nagy tányér fuszulykaleves, ecetes hagymával, s utána egy fánk kevés hígított marmeládéval! – fejezte be csillogó szemmel.
- Várjon itt! – szóltak rá és otthagyták egyedül a szobában. Persze tudta, hogy a foncsorozott ablakokon keresztül figyelik minden mozdulatát, hát veszteg maradt.
Jó tízperc múlva jöttek vissza, miután ellenőrizék az üzemi étkezde pénteki menüjét. Váratlanul visszaadva az iratait elengedték.
- Azt tanácsolom – szólt utána egyikük, aki a főnöküknek tetszett -, kérjen az igazgatótól egy belépő kártyát, éveset.
- Köszönöm! Ezt teszem! – nézett vissza Dénes.
- Tudja én is szeretem a fuszulykalevest ecetes hagymával!
A nagy ijedség, végül szerencsés véget ért Dénes részéről. A portás azonban pórul járt, neki nem végződött jól a perpatvar – mint alkalmatlan személyt áthelyezték kisegítő munkásnak a takarítókhoz. Seperhette az udvart egész álló nap. Az a kis féldiónyi alkatrész betett neki!
2720
bigeszab - 2017. augusztus 04. 12:48:34

Kedves Rita!
Örömmel olvastam a hozzászólásodat, a kiegészítő gondolataidat! Azok az "átkos" évek sok emléket hagytak, s azok feldolgozása állandó elfoglaltságot ad a billentyűknek. Bármiről is kezdek írni, mindig előtörnek, de gondolom nem fölösleges a felemlegetésük...
Szeretettel üdvözöllek: Szabolcs

2720
bigeszab - 2017. július 27. 13:55:40

Kedves Babu!
A secu minden felett állt, mindenkit ellenőrzött, s mivel a portás elég ügyetlen volt pórul járt, de még örülhet, hogy ennyivel megúszta. A fuszulykaleves pedig jó ötletnek bizonyult.
Köszönöm a megjegyzésedet!
Szeretettel: Szabolcs

5548
babumargareta - 2017. július 25. 22:15:11

Kedves Szabolcs .
Mi minden fugg egy tanyer fuszulykalevestol ,te jo eg .
Vajon nem a Securitate allt mindezek hata mogott? akkoriban mindenki
gyanus volt ,de egy fuszulykaleves nem nincs keltett RoseRose felhaborodast!
Gratulalok szeretettel....Babu

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.