Kedves Látogatók! Magazinunk internetes oldalát hosszabb fejlesztést követően 2020. október 3-án egy megújult oldalra költöztetjük. Az adataitok költöztetése meg fog történni, személyes profil, írások, hozzászólások az új oldalon is elérhetőek lesznek, azonban privát üzenetek, fórum beszélgetések és üzenőfali beszélgetések átköltöztetésére nincsen lehetőség! Kérjük, ha ezekben van számotokra fontos információ, mentsétek el magatoknak 2020. október 2-ig!
Továbbá kérünk mindenkit, hogy a profilban beállított e-mail címet ellenőrizze, változás esetén a profilját frissítse.!
További részletek az emailben kiküldött tájékoztatóban! Üdvözlettel: Szerkesztőség

Putterer Magdolna Léna: Apró, figyelmeztető jelek
A sok egyedüllét után fiam úgy döntött , regisztrál Társkeresőn , hogy szerezzek önmagamnak barátokat , beszélgessek velük , mivel sehova nem jártam.
Nagy ügyetlenül kezdtem el a beszélgetést . illetve rám találtak néhányan, akik érdekes beszélgetésbe kezdtek volna velem , de szó szerint, hiába vagyok már túl az élet nagy részén, mégis megijedtem . Kitárult szemekkel bűvöltem monitoron keresztül a nekem írt szövegeket, kérdéseket .
A nagy csodálkozástól fejem szinte a monitorhoz ért , annyira közel hajoltam megnézni , valóban jól olvasom - e azt a szöveget, ami ott állt .
Fiam , ez idő alatt a konyhában tevékenykedett , kedvenc ennivalóját készítette ép önmagának .Szobából kikiabáltam hozzá :
- Kicsim ! Hova regisztráltál engem? Gyere be légyszíves , nézd meg miket írnak. Véletlenül nem rossz helyre regisztráltál ? Ne tudd meg meg miket írogatnak nekem ,amiktől szabályosan ledermedtem . Olyanokat, mint például , mennyiért csinálom ezt meg azt ?
Fiam , nem sietve, bejött hozzám , ránézett a monitorra, mondta haláli nyugodtan :
- Nincs itt semmi baj. Beszélgessél nyugodtan tovább. Eleinte lehet akadnak rád ilyenek , de utána jönnek a jó emberek ,akik között barátokat találhatsz magadnak. Mindenütt találhatóak rossz, ugyanakkor jó emberek, nem csak az életben, neten is . Nekem szintén írogattak ilyeneket nők , amíg le nem építettem őket.
Időm engedte, mindennap beszélgettem a Társkeresőn férfiakkal , nőkkel egyaránt , majd minden úgy történt, ahogy fiam elmondta. A szemtelenek elkoptak.
Beléptem Fórumokra , ahol számomra érdekes, de mégis komoly témákról tudtunk beszélgetni a már megszokott emberekkel , akikkel napi szinten tartottuk egymással a kapcsolatot , szinte már barátként .
Valóban sok nagyszerű, értékes emberekre leltem , akikkel minden témáról lehetett beszélgetni .
Ilyen beszélgetések közepette jelentkezett egy férfi a többi férfi között ,aki mást akart , többet ,mint csupán csak egy beszélgetést.


Ezzel a beszélgetéssel , elindult egy folyamat :


Az ő írását olvasva érdekes , számomra megmagyarázhatatlan , addig még nem ismert érzést hatolt át lelkemen, egész lényemen .
Egy keveredett érzés, amiben benne volt a félelem, kíváncsiság , vonzódás. Taszít, ugyanakkor vonz ? Érdekes érzések keveredése mindez , amivel soha nem találkoztam mindeddig .
Talán a félelem volt az erősebb , amit jobban éreztem ekkor , mégis kíváncsivá tett . Valamiért úgy éreztem, őt szeretném megismerni .
Miért pont őt , miért nem a többi másikat ?
Okát nem tudtam megmagyarázni önmagamnak .
Folyamatosan írta leveleit hónapokon keresztül . Elolvastam mindet , de nem válaszoltam sokáig leveleire.
Ő , nem adta fel. mégsem .
Írogatott tovább, mire nagy sokára úgy döntöttem, nem csak olvasom leveleit , válaszolok is rá .
Igen ám, de rövidkelevelezés után egy nap azzal jött , szeretne velem személyesen találkozni , amitől én megijedtem.
Jeleztem neki, korainak tartom mindezt.
Számomra úgy tűnt , dühössé vált válaszom miatt , majd visszaírta :
- Na jó. Ez és ez a skype címem, ha akarsz , ott megtalálsz . - majd eltűnt.
Én, ezen a stíluson, kijelentésen nagyon fel voltam háborodva. Napokon keresztül nem voltam hajlandó belépni az oldalra beszélgetni . Dühöngtem önmagamban , mondva önmagamnak :
- Mit képzel ez a jó ember magáról ? Mi az , ha én akarok valamit, akkor ott majd megtalálom ? Végül is én vagyok a nő, nem ő .Nehogy már én fussak egy férfi után ?
Napjaim így teltek el, ezen gondolatokkal fejemben.
Amikor már jól felidegesítettem mindezen magam , beléptem a skype - ra.
Ott megkerestem őt, majd azt írtam neki :
- Ember ! jól jegyezd meg ! A nő én vagyok , nem te! Hogy képzeled azt, egy nő fut utánad? Szállj le a magas lóról, állj velem szemben, ha ezek után beszélgetni akarsz tovább velem .
Érezhetően meglepődött az általam írtakon, kis idő elteltével egy teljesen más , kedvesebb stílusban folytatta a beszélgetést.
Próbálta éreztetni velem azt, ő mindenképp szeretne velem megismerkedni személyesen , mert nem barátot, beszélgetőpartnert keres, hanem társat , akivel együtt élhet.
Elmondásai szerint, sokat csalódott, mindenki kihasználta , majd belé rúgtak , miután leszedték őt a nők.
Számomra mindez érdekesnek tűnt, gondoltam lehet azért, mert én nem csalódtam, nem éltem át ilyen helyzeteket , amikről ő írt nekem. Valahol megsajnáltatta magát velem.
Nagy nehezen, de beleegyeztem a találkozóba , ami rá , 2 napra történt.
Borzasztóan izgultam . Nagyon féltem, hiszen előtte nem volt sokáig kapcsolatom.
Gyerekeim nevelésével voltam elfoglalva . Róluk, munkáról , írásokról szólt életem éveken keresztül, mivel egyedül neveltem fel őket.
Rövid időre úgy éreztem, én nem is akarok magamnak senkit , nem ezért voltam ott az oldalon , de mivel megígértem elmegyek a találkozóra, így azon nem változtattam.
Eljött a nagy nap.
Szinte remegtem, annyira féltem felnőtt emberként ettől a találkozótól. A belső énem azt súgta:
- Ne menj ! - de ott volt az ígéretem, hogy megyek.
Fiamnak mondtam:
- Kisfiam! Kérlek , kísérj el egy darabig . Nézd, hogy félek, mennyiire remegek. Olyan vagyok, mint egy tini.
- Drága anyukám ! Nem, te nem olyan vagy, mint a tinik. Ők nem ilyenek, mint most te. Ők bátran belevágnak mindenbe , mindenkivel találkoznak ha kell, ha nem. Menjél nyugodtan. Ne félj, nem lesz baj. Valaki neked is kell , nem maradhatsz egyedül.
- Menjek ? Jó, megyek .
- Vigyázz magadra ! Olyan helyen találkozz vele, ahol sokan vannak , akkor nincs mitől félned. - Fiam megpuszilt , én őt . Elköszöntünk egymástól.
Mivel koránt sem voltam nyugodt, útközben elővettem telefonomat , majd felhívtam egy fiú barátomat, kértem adjon erőt, hogy oda is érjek a randira .
Ő , hogy megnyugodjak, végig beszélgetett velem., amíg meg nem érkeztem a megbeszélt helyre , ahova jóval előbb érkeztem meg , mint a megbeszéltük , ami szándékos volt részemről.
Gondoltam , további erőt gyűjtök , addig bemegyek az Áruházba , megnézem a virágokat , ő meg majd érkezik.
Így is történt . Elindultam a virágok felé mosolyogva .
Virágok előtt megállva , a táskámban kerestem szemüvegemet, amikor egy férfi kezében egy száll vörös rózsával elindult felém, majd ahogy hozzámért , szabályosan rám esett.
A meglepetéstől nem tudtam elképzelni mi történt ?
Következő pillanatban láthatóan nagy zavarában , kezembe nyomta a virágot, majd bemutatkozott , én neki. Meghívott süteményezni , ahol beszélgetni kezdtünk :
- Te leszel a párom. Veled én komoly kapcsolatot akarok ,mert tetszik amilyen vagy. Más vagy, mint akikkel eddig találkoztam, beszélgettem , akik eddig voltak nekem.- Mondta ő.
- Komoly kapcsolatot akarsz velem ? Hogy akarsz komoly kapcsolatot , amikor nem is ismersz engem ? - Kérdeztem kacagva.
Rákönyökölt az asztalra, közelebb hajolt hozzám , majd azt mondta nagyon határozottan , míg végig szemeimet nézte :
- Így !
- Így ? Hogy így ? Hiszen nem is ismersz ! Ahhoz, hogy komoly kapcsolat alakuljon ki, többször kell találkozgatni, beszélgetni, hogy megismerjük egymást . Komoly kapcsolat, idővel alakulhat ki, én így gondolom , de lehet rosszul . - Válaszoltam.
- Így lesz ! Többször találkozunk ,mert én nagyon szeretnélek téged. 50 éve ilyen nőre vágytam, mint amilyen te vagy , de nekem mindez nem sikerült mindeddig .
Megettük a süteményt, fizetett, majd a Cukrászdából kiérve, elindultunk ki az autóhoz.
Én elővettem táskámból az az nap vett , számomra oly ismeretlen mentolos cukorkámat, kínáltam őt, de neki nem kellett.
Én viszont egy szemet nagy bátran bevettem a számba, nem ismerve hatását . Nagy meglepetésemre annyira erős volt, hogy fuldokolni, köhögni kezdtem, de úgy ám, hogy a könnyem végigfolyt orcámon a sminkemmel együtt .
Nem láttam semmit , hiába pislogtam, hiába törölgettem szemeimet. Iszonyú zavarban voltam, majd azt mondtam , miközben sírva nevettem :
- Nem sírok, nem sírok , csak a könnyem folyik a cukortól. - Közben papír zsebkendővel törölgettem szemeimet , orromat, teljesen elkenve vele a sminket . Borzasztó, hogy néztem ki. Gondoltam is önmagamban :
- Na, ezzel már vége is a komoly kapcsolatnak.
Ő , mellettem lépkedett a járdán r . Nem szólt, csak mosolygott.
Autóhoz érve beszálltunk , ahol én fuldokoltam , köhögtem tovább . Az én zsebkendőm elfogyott , így az övé következett . Úgy tűnt , szívesen segített ki ebben a kellemetlen helyzetben zsebkendőjével.
Én, ahogy törölgettem önmagam, elgondolkodtam, majd megszólaltam :
- Azért ez nem semmi ám ! Az Áruházban rám estél virággal a kezedben , majdnem összenyomtál. Én meg a cukortól majdnem megfulladtam , de amúgy így még nem voltam . Most is könnyeimet , orromat törölgetem, miközben fuldoklok tovább . Ezek mind figyelmeztető jelek számomra , hogy semmi keresnivalóm nincs melletted .
- Nincs semmi baj. Ezek nem figyelmeztető jelek, csak te gondolod annak. Folytatjuk tovább .
- Folytatjuk tovább ? Úgy, hogy miattad majdnem megfulladtam ? Ez mind miattad volt , ebben biztos vagyok. A sorsom tud valamit rólad , amit én még nem tudok . - Szipogva , köhögve válaszoltam, de zavaromban mégis nevetve. Ő, ekkor már nem válaszolt, nézett önmaga elé egy ideig, majd elindította az autót . Házunkhoz érve megköszöntem neki mindent , ő szintén nekem. Úgy köszönt el tőlem:
- Tovább folytatjuk. Jövök a következő héten is miután hazaértem.
- Ahogy gondolod, bár hidd el nekem, ezek mind - mind figyelmeztető jelek voltak, hogy nincs melletted semmi keresnivalóm , meneküljek el tőled.
- Nem menekülhetsz sehova el ! Kellesz nekem nagyon ! - Válaszolta.
- Minden jót neked. Megyek fiamhoz,mert ő aggódik értem most és vár nagyon.Szia.
- Szia. - majd elindult útjára a nagy , fekete autójával.
Én ahogy hazaértem , fiam boldogan, de kíváncsian fogadott.
- Mesélj . - Mondta.
- Jaj, drága fiam! Mondtam én neked, nem kellett volna ezzel az emberrel találkoznom , de nem hittél nekem . Ő a virágjával rám esett, majdnem agyon nyomott a 130 kg súlyával , én majdnem megfulladtam egy szem cukortól.- Meséltem és meséltem tovább. Fiam annyira nevetett, majdnem megszakadt a nevetéstől , majd a nevetése átcsapott röhögésbe, röhögőgörcsöt kapott , úgy fetrengett az ágyon. Őt látva, én is nevetni kezdtem, majd önmagamon kacagtam és kacagtam tovább . Ekkor már nem a cukortól potyogtak könnyeim, hanem a nevetéstől. Ahogy így nevettünk, megszólalt a telefonom. Ránéztem a kijelzőjére, megismertem a "Nagy Ő " számát. Mondtam fiamnak rémülten:
- Jézusom ! Ez megint ő , pedig a jelek azt mutatják, ne foglalkozzak vele. Na mindegy, ha hív, akkor fogadom hívását . - Fiam ismét nagy nevetésbe kezdett. Amíg beszéltem a " Nagy Ő -vel " , fiam addig átment a másik szobába, de még onnan is áthallatszott röhögése , amit nem tudott abbahagyni.
Telefonbeszélgetés után arra gondoltam :- Szép, amikor a gyerek kineveti az anyját, majd én is nevettem tovább önmagamon, önmagam szerencsétlenségén .
Az igazság az, nem mindenkivel történnek meg ilyen dolgok de nem is mindenkinek van ilyen élményben része ,mint általában nekem van , ami embert valóban nevetésre készteti .
Nevetni meg jó, akkor nevessünk, de ott vannak azok a jelek ... A jelek, amik tovább foglalkoztattak ...
Végül is a " Nagy Őt " semmi nem riasztotta el, naponta hívott , míg nem érkezett el a következő randi ideje , majd folytatódott minden tovább ...
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.