Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2018.12.12. 14:35
RoseIsten éltesse a Gabriellákat!

2018.12.12. 12:52
Kellemes ,szép napot kivánok szeretettel ! Heart

2018.12.12. 07:09
Szép napot mindenkinek. Smile

2018.12.11. 22:33
Jó éjt mindenkinek! Smile

2018.12.11. 21:50
Jó éjt.

2018.12.11. 21:46
Köszönöm a választ, József!

2018.12.11. 21:18
Jó éjszakát mindenkinek. Smile

2018.12.11. 20:46
Szép álmokat kívánok szeretettel ! Heart

2018.12.11. 18:45
Szép estét, jó pihenést kívánok minden HM-tagnak! Tibor Cool

2018.12.11. 15:50
Kellemes délutánt mindenkinek. Smile

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: Pepe0617
» Online vendégek: 7
» Online tagok: 0
Baráth Zoltán: Kárhoztató Csönd
Ugyan! Beszélgettünk már erről! Most miért nézel így? Hallgatsz! Nem szólsz egy árva kukkot sem! Jó! Tudom, elszúrtam! Én vagyok a hibás! De van olyan, ami ellen hiába küzdesz, nem tudod legyőzni! A szeszelés is ilyen. Ja, a szesz!
Az otthoniak már kezdik elejtegetni az eleinte tréfás megjegyzéseket, hogy lassan már a lakcímbejelentődre is a vendéglátóegység címét kéne feljegyezned! Telik az idő, és kezded érezni, hogy ebben egyre több az igazság, és több mint amennyire szeretnéd! Az alkalmankénti odajárásból az lett, hogy minden este odajársz. Elhatározod, hogy szüneteltetsz, és nem mész egy darabig. Csakhogy épp kiborul a bili vagy otthon, vagy a munkahelyeden, gondok gyötörnek, érzelmi válságba kerülsz, kezdesz elsüllyedni a magányod mocsarában. Hiányzik a megszokott társaság, a dohányfüst, a szesz, és hogy jól érezd magad, ahhoz az kell, hogy megigyál egy-egy üveg bort este otthon is. Akkor már miért ne inkább kellemes társaságban igyál? És kezdődik, jobban mondva folytatódik az egész. Ismét minden este ott találod magad, ahogy ülsz a bárszéken, és cseverészel a törzsgárdával, iszol, berúgsz. A 3-4 pohárból öt-hat lesz. Másnaposan ébredsz, valahogy összekaparod magad, és mégy dolgozni. Kialakul némi alvászavar. Egyre kevesebbet tudsz pihenni. Felborul a napirended, de te még ekkor sem kapcsolsz, hogy baj van! Otthon hiába kérnek, hogy ne igyál már annyit! Próbálj meg visszatérni közéjük! Egymásután szaggatod ki a gyökereidet. Lassan megszűnsz kommunikálni. Egyre súlyosabb csend vesz körül, mikor részegen hazabotorkálsz, és bedőlsz az ágyba. Nem tudnak veled mit kezdeni, te sem tudsz se velük, se magaddal mit kezdeni. Bekerültél egy mókuskerékbe, ahonnan nincs kiszállás. Egyre fogy a pénzed! A fizetésed nagy részét ott iszod el, és már nem jössz ki a havi béredből, de ekkor feltalálod magad! Elkezdesz kölcsönkéregetni. Persze következő fizetéskor, mindig megadod a tartozásod, de egyre több tartozást kell megadnod. Lesz olyan, akinek már több hónapja nem tudtad megadni a tartozásod. Emiatt szégyelled is magad, és kerülöd az illetővel való érintkezést. Ígérgeted, hogy a következő hónapban megadod. Aztán már a törzshelyeden is számlát nyittatsz. Nem éred utol magad sosem. Szeretnél egyenesbe jönni, de nem megy úgy, hogy közben folyton-folyvást eljársz inni! Csakhogy más okod is van már odajárni! Feltűnik a színen egy nő, akit megkedvelsz. Egy újabb kötél, ami odaköt a helyhez. Szeretnéd meghódítani, de persze esélyed sincs, mivel, mikor rendszerint megjelenik, te már csak a veled azonos alkoholszinten lévőkkel tudsz társalogni. Feltöltve nem fogsz hozzá odamenni, hogy leégesd magad! Csak távolról figyeled, vágyakozol magadban, egyre inkább elkeseredsz, és még többet iszol. Szarul érzed magad minden átkozott reggel. Mikor hazaérsz, már senki nem szól hozzád az elengedhetetlenül szükségesnél többet! Rád borul, betakar, fojtogat a Kárhoztató Csönd! A tekintetükben ott a néma, szánalommal vegyes harag, szomorúság, vádlás! Már nincs is kedved hazajárni! Vagy ha feltétlenül otthon kell töltened némi időt, igyekszel mihamarabb lelépni, hogy ne találkozz véletlenül se senkivel.Ha az ember nagyon egyedül érzi magát, társaságra vágyik, emberek közé! Az utcán nem állítod meg az embereket, mert csak néznének rád, hogy mi a bánatot akarsz! Aztán elküldenének melegebb éghajlatra! Hát betérsz egy vendéglátó-ipari egységbe, legyen az kocsma, játékterem, bár, étterem, vagy mindez együtt! Elkezdesz odajárni, eleinte csak csendesen ücsörögsz a poharad fölött, és hesszeled a helyi populációt. Néhány alkalom után lepacsizol a pultossal, elbeszélgettek erről-arról, társadalmi élet, politika, kultúra, művészet, miegymás. Legközelebb mikor belépsz, már szó nélkül tölti a szokásosat. Sora van ennek is, mint a rétes evésnek. Egyre jobban érzed magad. Úgy érzed, itt végre megértenek, itt befogadnak, még ha a világban máshol sehol sem. Egyre több időt kezdesz eltölteni. Miután megszokták a képed, már a törzsgárda is közelebb jön. Ha nem is mindenki azonnal, egy idő múlva, ha jó fejnek tartanak, és nem balhézol senkivel, szép sorban alakítod a kapcsolati köreidet, azaz tekered a köteleket magad köré, amely a helyhez köt, na és persze a piához, mert minél jobban érzed magad, annál több időt töltesz, és ez persze azzal jár, hogy emelődik az adag. Először elég volt, ha esténként a munkából hazatérve beugrottál, és legurítottál egy, vagy maximum két pohárkával abból a jófajta vörösborból, vagy korsóval a frissen csapolt sörből, ami kifejezetten jól esik a fáradt embernek, és hát nincs is ezzel semmi probléma! Az idő múlik, és azt veszed észre, hogy már 3-4 pohár lesz a kezdeti 1-2 pohárból. Hétvégenként, persze szigorúan csak hétvégeken elengeded magad egy kissé, és berúgsz párszor. És persze, jársz oda továbbra is. Biztosítanak róla, hogy amíg pénzed van, szívesen látott vendég vagy!

Szar így élni, hidd el! Tudom, hogy én vagyok a hibás, de nem tudok változtatni ezen az egészen! Nagyon sajnálom! Annál jobban nem utálhat engem senki, mint ahogy én utálom magam ezért az egész, kialakult helyzetért! Keresem a kitörési lehetőségeket, csak épp egyik sem egyszerű, sem nem tetszetős, nehéz, sok munkát igénylő, és akkor már egyszerűbb eljárni és inni! De azért próbálkozom! Nem akarom feladni, én sem érzem már jól magam, már csak a megszokás, a kialakult kötelékek, melyek gúzsba kötnek, kényszerítenek, hogy csússzam lefelé ezen a lejtőn, egészen a sárga gödör aljáig, ahol a koporsóm felett állók sajnálkoznak majd, hogy: „- Ilyen fiatalon! De kár érte! Pedig tehetséges volt! Sokra vihette volna!” - Kérlek, segíts! Segíts, hogy ne így legyen! Segíts, hogy kijöjjek az üvegbúra alól, hogy szétszakadjon, szertefoszoljon ez a súlyos, Kárhoztató Csönd!


VÉGE?
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.