Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2019.04.25. 20:35
Kellemes estét kívánok szeretettel Mindenkinek! Heart

2019.04.25. 19:11
Köszönöm Józsi, h. feltetted a kerti partimról szóló meghívómat már csak azért is, mert valószínűleg ez lesz az utolsó. (Lassan 70 leszek, ház-átép... Bővebben

2019.04.25. 12:17
Szép napot kívánok mindannyiunknak! Smile Coffee cup

2019.04.25. 10:55
Szép napot mindenkinek. Smile

2019.04.25. 10:31
Kellemes napot kívánok szeretettel Heart Mindenkinek !

2019.04.24. 21:29
Szép estét és Jó éjszakát mindenkinek. Smile

2019.04.24. 21:29
Javítottam István.

2019.04.24. 17:34
Kellemes estét kívánok szeretettel! Heart

2019.04.24. 15:28
További szép napot kívánok a Holnap Magazin Főszerkesztőjének,
Munkatársainak, Alkotóknak, Olvasóknak ! Heart Nagyon szépen köszönöm a figyelmét ... Bővebben

2019.04.23. 21:45
Szép estét és jó éjszakát mindenkinek. Smile

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: ThiefOfKings
» Online vendégek: 3
» Online tagok: 0
Czibere Péter: A Gödörnél (2017. augusztus)
- Mitől rohad a bácsi foga?
Ezt a kérdést én nem tettem fel a következő kis párbeszéd után, amely az előző pillanatban zajlott le itt a Gödörnél.
A padon ültem, kezemben 3 oldalnyi papírral, amelyekre épp leírtam két novellát. Ekkor jött oda sietősen és céltudatosan egy legalább 60 év körüli fiatalember, olyan SZTK-s szemüvegben, amelynek áttetsző fehéres kerete két beteg szemet foglalt magába.
- Mi az? – kérdezte, a kezemben lévő papírokra mutatva.
- Papír – mondtam szinte rögtön, elégedetten a frappáns válasszal.
- Mi van rajta?
- Még semmi – mondtam vidáman a villámkérdésre, de valami feszültséget éreztem ekkor már magamban vagy a levegőben.
- És mi lesz? – kérdezte kitartóan ellenfelem.
- Írás – mondtam be az egyszavas, mégsem leszerelő választ.
- Miről szól?
- Még nem tudom – őszinte voltam hozzá, de éreztem, alig-alig tudok már tömören válaszolni. A mellettem ülő nő ekkor már felállt a padról és inkább lelépett.
- És mi van a túloldalán? – kérdezte az öreg, mire teljesen tanácstalanná váltam a párbeszéd várható időtartamát illetően. Emiatt talán el is vesztettem a fejem, mindenesetre elég gyorsan válaszoltam.
- Titok.
Ekkor váratlanul lapozgatni kezdte a papírjaimat, legalábbis az alsó részét, mert a többi felét szorosan fogtam.
- Mi ez az írás?
- A korábbi írásaim – feleltem meg.
- Kiadják őket?
- Remélem!
- Újságban?
- Akár ott is, de miért kérdezi? – vettem át most már a stafétát.
- Egyébként mi motiválja? – fűztem még hozzá, szinte rutinszerűen.
Erre elhallgatott, nézett rám és elment.
- Én is tudok ám kérdezni! – mondtam még utána.
3234
PeterCz - 2017. december 04. 18:04:20

Kedves Rita és Imre!

Csak most olvasom, ezért most köszönöm szavaitokat. Az illető bácsit a történet írása óta sokszor láttam. Másokhoz is hasonlóan közvetlenül közeledik, és valószínűsíthetően vagy már leépült idős korára, vagy eleve szellemileg károsodott emberről van szó. Ha ma találkoznék vele, kicsit toleránsabban viselkednék, de akkor, amikor a köztünk lévő beszélgetés zajlott, egyrészt érzelmileg kiegyensúlyozatlanabb állapotban voltam, másrészt nem volt számomra tiszta a problémája sem. Éppen ezért azt, ahogyan megéltem a helyzetet, és amit kezdeni tudtam vele, egyfajta öniróniával is nézem.

Szépeket, jókat!
CzPéter

2279
ermi-enigma - 2017. augusztus 25. 19:05:32

életkép....jó....

iMRE

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.