Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2019.02.21. 19:56
MINDENKINEK áldott, pihentető, jó éjszakát kívánok! Szeretettel: Ági Heart Coffee cup

2019.02.21. 19:20
Szép estét, és még szebb éjszakát kívánok mindenkinek! Tibor Confused

2019.02.21. 16:26
Szép napot kívánok mindannyiunknak! Smile Coffee cup

2019.02.21. 11:53
Köszönöm a vers feltöltését!

2019.02.21. 07:33
Kedves Józsi! Megkaptam az ajándékkötetet, köszönöm! Éva

2019.02.21. 06:14
Kellemes ébredést, legyen nagyon szép napotok Holnaposok! Rose Heart

2019.02.20. 21:50
Jó éjszakát mindenkinek. Smile

2019.02.20. 20:04
Kedves Józsi! Köszönjük szépen, a kötet megérkezett, hozzánk és ma már Erdélybe is. Rose Miklós

2019.02.20. 20:02
Szép estét mindenkinek! HeartMiklós

2019.02.20. 19:48
Új fiatal szerzői pályázati alkotások a magazin oldalán. Ajánlom mindenki figyelmébe a fiatalok verseit, novelláit.

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: krumpli
» Online vendégek: 2
» Online tagok: 0
Czibere Péter: A Gödörnél (2017. augusztus)
- Mitől rohad a bácsi foga?
Ezt a kérdést én nem tettem fel a következő kis párbeszéd után, amely az előző pillanatban zajlott le itt a Gödörnél.
A padon ültem, kezemben 3 oldalnyi papírral, amelyekre épp leírtam két novellát. Ekkor jött oda sietősen és céltudatosan egy legalább 60 év körüli fiatalember, olyan SZTK-s szemüvegben, amelynek áttetsző fehéres kerete két beteg szemet foglalt magába.
- Mi az? – kérdezte, a kezemben lévő papírokra mutatva.
- Papír – mondtam szinte rögtön, elégedetten a frappáns válasszal.
- Mi van rajta?
- Még semmi – mondtam vidáman a villámkérdésre, de valami feszültséget éreztem ekkor már magamban vagy a levegőben.
- És mi lesz? – kérdezte kitartóan ellenfelem.
- Írás – mondtam be az egyszavas, mégsem leszerelő választ.
- Miről szól?
- Még nem tudom – őszinte voltam hozzá, de éreztem, alig-alig tudok már tömören válaszolni. A mellettem ülő nő ekkor már felállt a padról és inkább lelépett.
- És mi van a túloldalán? – kérdezte az öreg, mire teljesen tanácstalanná váltam a párbeszéd várható időtartamát illetően. Emiatt talán el is vesztettem a fejem, mindenesetre elég gyorsan válaszoltam.
- Titok.
Ekkor váratlanul lapozgatni kezdte a papírjaimat, legalábbis az alsó részét, mert a többi felét szorosan fogtam.
- Mi ez az írás?
- A korábbi írásaim – feleltem meg.
- Kiadják őket?
- Remélem!
- Újságban?
- Akár ott is, de miért kérdezi? – vettem át most már a stafétát.
- Egyébként mi motiválja? – fűztem még hozzá, szinte rutinszerűen.
Erre elhallgatott, nézett rám és elment.
- Én is tudok ám kérdezni! – mondtam még utána.
3234
PeterCz - 2017. december 04. 18:04:20

Kedves Rita és Imre!

Csak most olvasom, ezért most köszönöm szavaitokat. Az illető bácsit a történet írása óta sokszor láttam. Másokhoz is hasonlóan közvetlenül közeledik, és valószínűsíthetően vagy már leépült idős korára, vagy eleve szellemileg károsodott emberről van szó. Ha ma találkoznék vele, kicsit toleránsabban viselkednék, de akkor, amikor a köztünk lévő beszélgetés zajlott, egyrészt érzelmileg kiegyensúlyozatlanabb állapotban voltam, másrészt nem volt számomra tiszta a problémája sem. Éppen ezért azt, ahogyan megéltem a helyzetet, és amit kezdeni tudtam vele, egyfajta öniróniával is nézem.

Szépeket, jókat!
CzPéter

2279
ermi-enigma - 2017. augusztus 25. 19:05:32

életkép....jó....

iMRE

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.