Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2019.07.18. 10:13
Szép napot mindenkinek. Smile

2019.07.18. 00:32
Jó éjszakát mindenkinek. Smile

2019.07.18. 00:32
Javítottam a hibát.

2019.07.17. 19:39
Kedves Józsi! Kérnék szépen egy javítást, Régi nyár II. cimű novellámban az utolsó szót egybeírni. betakarítani. Köszönöm szépen, Magdi

2019.07.17. 19:00
Szép estét kívánok szeretettel minden Holnaposnak ! Heart

2019.07.17. 11:22
Tiszteletem minden Holnaposnak! Winkriston

2019.07.17. 10:05
Szép napot mindenkinek! Coffee cup

2019.07.17. 07:49
Kellemes, szép napot kívánok kedves Holnaposok! Rose Heart

2019.07.17. 07:46
Szép napot.

2019.07.17. 06:54
Szép napot, jó alkotást kívánok mindenkinek! Tibor Cool

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: szucsilona
» Online vendégek: 4
» Online tagok: 2
zentai, Oroszlan08
Baráth Zoltán: A Vihar: Ötödik történet (2017. augusztus)
A Férfi, harmadik emeleti panellakásában egy szál alsógatyában mászkált ide-oda. Az elviselhetetlen, negyvenkét fokos kánikula utat tört magának a lehúzott reluxa mögül és felhevítette a belső légteret. A szoba közepére állított ventilátor egyre fáradtabban, szinte már haldokolva, utolsó lélegzeteit kapkodva próbálta keverni, hűsebbé tenni a rekkenő, nyár délutáni forróságot. Esélytelen, Don Quijote De La Mancha-ként vívott harc a szélmalom lapátjai ellen! A Férfi negyedóránként lezuhanyozott, majdhogynem teljesen hideg vizet árasztva magára. Körülbelül öt percig jól is érezte magát. A hőhullám azonban folyvást felülkerekedett! Így lényegi munkáról szó sem lehetett! Az íróasztal az írógéppel együtt, a befűzött, üres papírlappal, kitöltetlen maradt. A Férfi már 3 éve nem ivott egy korty alkoholt sem, de most roppant jól esett volna egy jó hideg Rosé - fröccs, vagy legalább egy behűtött Arany Ászok! Ám ő nem adta meg magát ezeknek a jövő - menő gondolatoknak, érzéseknek. Akkor inkább legyen egy jó kis vihar! Így gondolta. Becsukta a szemét és megpróbált erőteljesen arra koncentrálni, hogy az égen gyülekező felhők egyre elsötétülnek. Jön, jön, jön már a vihar! Teljesen átadta magát ennek az érzésnek. Amikor az első morranást meghallotta, figyelembe sem vette. A második, mélyebbről jövő Ohm - szerű hang már elérte a tudatát. Kinyitotta a szemét. Odasétált az ablakhoz. Résnyire lehúzta a reluxát és kikémlelt az apró nyíláson. Az égbolton sötét felhők kezdtek gyülekezni. Villám cikázott végig megvilágítva az egyre hasasodó és egyre sötétebb fellegek alatti részt.
- Ezt tényleg én csináltam? - kérdezte magától fennhangon. Elvigyorodott.
- Rendesen megidéztem egy vihart?
Az egyre több morranás és villámlás kezdte meggyőzni, hogy valamit, valami nagy dolgot lendített akcióba. Kinyitotta a terasz ajtaját és az egyre erőteljesebb széllökések felé kitárva egész félmeztelen felsőtestét kilépett. Zsebéből előkotorta a cigis dobozát, kivett egy szálat, rágyújtott. Kiállt harmadik emeleti lakása teraszára, hogy elszívja a cigarettáját, melyből naponta három szálat engedélyezett magának. A szél feltámadt és az utcán álló fák ágait erőteljes bólogatásra kényszerítették Ekkor szakadtak meg a sötét felhők és kezdték kiadni magukból súlyos terhüket. Először langy-meleg, majd egyre hűvösebb esőcseppek érintették meztelen bőrét. A sötét fellegek pedig egyre sötétebbé kezdtek válni. Amikor a jégdarabkák hullani kezdtek, már nem tetszett neki annyira ez a dolog.
- Ennek itt és most kellene véget érnie! Jó volt, elég volt! - gondolta.
Ám a vihar még csak most kezdett elemébe lendülni! Nem volt hajlandó hallgatni rá! Mondhatni, teljesen elszabadult! Az utcán orkános szélben futkosó emberek, mint a harmadik emelet magasságából látszóan, egy szétzavart hangya-boly apró tagjai, már rémülten kezdtek fedezéket keresgélni a szél és a jéggel kevert, hatalmas mennyiségben lezúduló vízmennyiség elől. A Férfi a teraszon állva tanácstalanul és szintén rémülten, sőt, egyre rémültebben figyelte, hogyan nő és gerjed tovább, amit elindított.
- Mondom! Elég! Nem hallod? - kiabált az ég felé és kezdte rázni az ökleit.
Fák kezdtek kifordulni gyökerestől, épületek hullámbádog-, és cseréptetejét sodorta magával nagy lendülettel: A VIHAR! A villámok cikáztak és bele-, belecsaptak egy-egy kidöntött fába. Ott tüzek keletkeztek, majd sisteregve ki is oldódtak azonmód az eső és jég csapásai alatt. Az autók szirénái a parkolókban már tízperce vinnyogtak agyromboló hangon. Aztán elcsendesültek és elhallgattak, miután lemerült az éppen aktuális autó akkumulátora. A VIHAR pedig csak tombolt tovább! A Férfi a teraszon, arcára fagyott kifejezhetetlen kifejezéssel és meghökkenéssel állt, miközben a szélrohamok egyre cibálták jobbra-balra, már-már üveges tekintettel arra gondolt egy másodperccel azelőtt, hogy belé csapott egy villám:
- Lehet, hogy mégis jobb lett volna lemenni a boltba egy üveg borért!
5753
Moonfighter74 - 2017. október 08. 06:18:29

Köszönöm! Smile

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.