Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2019.05.22. 22:41
Jó éjszakát mindenkinek. Smile

2019.05.22. 18:39
SZÉP ESTÉT, JÓ ALKOTÁST KÍVÁNOK MINDENKINEK! Tibor Coffee cup

2019.05.22. 18:27
János, javítottam a címet.

2019.05.22. 18:26
Kellemes estét mindenkinek. Smile

2019.05.22. 18:26
A verselő versedet feltettem, a másik heti versedet csütörtökön este a heti feltöltésnél tesszük fel.

2019.05.22. 18:25
Kriszta, a Romantika korában c versedet a pályázati rovatba jelölted, június 1-jén tesszük fel. A pályázati rovatba csak havonta egyszer, minden hó... Bővebben

2019.05.22. 17:09
Kellemes délutánt kívánok! Smile

2019.05.22. 11:40
Üdvözlöm! Szeretném megkérdezni, hogy miért nem hagyták még jóvá a 20 nappal ezelőtt feltöltött versemet? Köszönöm a választ!

2019.05.22. 11:02
Szép napot kívánok mindenkinek HeartMiklós

2019.05.22. 00:01
Kedves Főszerkesztő Úr, a megadott címen a Megszülettem c.vers olvsható.A Jövünk - et Megszülettem címre kérem, javítani! Köszönöm

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: torotoroJK
» Online vendégek: 4
» Online tagok: 0
Auerbachné Tóth Katalin: Tartozni valahová...
A busz gyorsan haladt az autópályán a célja felé, a táj mégis lassan futott az ablak előtt. A nő ugyanis a távolban elmaradó dombokat nézte, nem pedig a közeli fákat. A fia azt mondta volna, hogy a busz áll és a fák szaladnak, a hegyek meg csak cammognak. De a kicsi most aludt a fárasztó hétvége után, és csak az anyukája nézett ki az ablakon. Ránézett a mellette levő ülésen összegömbölyödött kisemberre, megsimogatta a fejét és óvatosan megigazította a kezecskéjét. Az 5 éves szusszantott egy nagyot és aludt tovább.

A táj továbbra is gyorsan haladt, a busz falta a kilométereket. A nő az ablakon nézett kifelé, de időről időre vetett egy pillantást a mellette szuszogó kisemberre, és az előtte levő sorban alvó párosra is: a férjére és a nagyobbik, 8 éves gyermekre is. Aztán körbenézett a buszon, de a látvány hasonló volt. A bérelt busz majdnem tele volt, de egy nagyobbacska kivételével az összes gyerek aludt, és a felnőttek nagy többsége is minimum bóbiskolt, hiszen egy két napos kirándulásról tartottak hazafelé. Első nap Ipolytarnócon jártak, ami abban a hőségben eléggé embert próbáló kirándulás volt. Utána Egerben elfoglalták a szállást, majd este csapatépítő jelleggel vetélkedőt tartottak, ahol kivételesen nem a győzelem, hanem a részvétel volt a fontos. Az éjszaka első felében pedig még éjszakai fürdőzés is volt a környéken, aztán a gyerekek aludni mentek, de a felnőttek még beszélgettek egy kicsit. Így persze reggel korán jött az ébresztő, de menni kellett, mert a másnapi program a Szalajka-völgy volt: kisvasúttal fel a Fátyol-forráshoz, aztán gyalog le, a patak mellett, a lazactelepek megtekintésével. Lent ebéd, bobozás, ki mit akart. A sportegyesület tagjai csoportokba verődve sétáltak, ezzel is, azzal is beszélgetve, miközben a gyerekek körülöttük rohangáltak. Így persze mindenki kifáradt, és a visszaúton mire Szilvásváradtól Egerig elértek, már a busz nagyja aludt.

A nő is elbóbiskolt egy kicsit, de Hatvan környékén már kipihenten nézelődött. Mosolyogva nézett végig a buszon, az alvó kicsiken és nagyokon. Eszébe jutott egy-egy emberre ránézve, hogy miről beszélgettek, és mennyi mindent tudtak meg egymásról ez alatt a szűk két nap alatt. És mennyit nevettek, amikor "hihetetlen, de igaz"-t játszottak...! És azt a mosolyt nem is tudta letörölni az arcáról. Igaz, nem is akarta. Elgondolkodott és a múltba révedt.

Gyerekként nehezen barátkozott, miután általános iskolában két kislány csúnyán visszaélt a barátságával. Középiskolába kerülve sem szerzett sok barátot, bár talán nem is a mennyiség a lényeg. Aztán jöttek a munkahelyek, munka mellett iskola, aztán a gyerekek, és a gyerekek mellett a főiskola. De valahogy olyan igazi barátokat ezeken a helyeken sem sikerült találnia. Haverokat, akikkel jó volt lógni, jókat lehetett beszélgetni, azokat igen, de igazi csapatot, ahová tartozni érezte magát, hosszú távon nem. Aztán két gyerekkel már kicsi lett a lakás, így mivel megtehették, kiköltöztek az agglomerációba. Senkit nem ismertek ott, így megint kezdhette előröl az ismerkedést és a barátkozást. Először csak az óvodában a szülőkkel, de hát ugye az a csoport nem marad együtt örökké, hiszen a gyerekek különböző osztályokba kerülnek iskolakezdéskor. Aztán jött a sportegyesületi lehetőség. Ő mindig szeretett volna gyerekként önvédelmet tanulni, de nem volt rá lehetősége, és örült, hogy a gyerekeinek megadhatta ezt. Bár voltak nyüglődések, amikor hordta a fiúkat edzésre, de azért élvezték a fiúk is és ő is. Már ő is járt felnőtt edzésekre, végre pár hasonló anyukával ők is mozogtak hetente kétszer. Néha nagyon nem volt kedve edzésre menni, és ilyenkor csak két dolog motiválta: egyrészt, ha a gyerekektől is megkövetelte a részvételt, akkor őnála sem lehet kifogás az, hogy "nincs kedvem", másrészt a csoport, a társaság kedvéért szívesen ment, még ha izomlázzal tért is haza.

Most a buszon ülve is ezért mosolygott, végignézve a kifáradt csapaton: bár nem kedvelte a természetjárós kirándulásokat, de most mégis örült, hogy hagyta magát rábeszélni és eljöttek a családdal. Élvezte a régi osztálykirándulások alapján a csoportos sétákat; a beszélgetéseket; a vicces-szórakoztató feladatokat tartalmazó esti csapatversenyt; a közös mókázást; a nagy keresgélést a félhomályos strandon, amikor az éjszakai fürdőzés után próbálták egymást megtalálni; a kölcsönös fényképezőgép-cseréket a Fátyol-vízesésnél, amikor egymást kérték meg, hogy családi csoportképeket csináljanak róluk...

Kint már a kezdődő vihar jelei látszódtak: már beborult és a felhők között már csak egy-egy fénynyaláb látszódott a távolban. A másik irányban már egész sötét volt az ég a távolban és már egy-egy villámot is látni lehetett. A hőség múlóban volt, bár ezt a fülledt buszon még inkább csak sejteni lehetett, semmint érezni. És bár erre mondják, hogy elromlik az idő, a nő mégis jókedvűen mosolygott. 5 éve, mióta kiköltöztek az agglomerációba, most érezte úgy, hogy végre otthon van a környéken, végre vannak igazi barátai. Végignézett a busznyi alvó vagy pihenő emberen, rámosolygott az edző feleségére, aki szintén ébren nézelődött pár sorral odébb, és olyan megnyugvás és béke töltötte el, amilyet már régen nem érzett.

Végre úgy érezte, tartozik valahová.
4204
pathfinder - 2017. augusztus 30. 08:22:15

Kedves Mária, köszönöm szépen! Smile
Szeretettel:
Kata

3757
jegmadar - 2017. augusztus 28. 16:15:19

Jó írás - összeverődni, beszélgetni, tartozni valahová - ha csak egy kirándulás erejéig is, de egy csaaptban játszani fontos lehet.

4204
pathfinder - 2017. augusztus 28. 14:32:54

Kedves Zsófi!
Köszönöm szépen a fáradozásaidat, remélem nem érzed majd elfecsérelt időnek a novelláim olvasását Smile
Köszönöm szépen:
Kata

2952
bruxinelli - 2017. augusztus 27. 05:39:14

Kedves Kata !
Végre megtaláltalak, tettem egy kis kitérőt Tóth Kata verseinél , amit nem bántam meg, és most betartom szavam olvasgatni kezdelek. üdv, Zsófi.

4204
pathfinder - 2017. augusztus 22. 08:30:31

Kedves Rita!
Igen, ami régen a közös kirándulás volt a munkahelyeken, az mai szóval élve csapatépítő tréning volt, de valahogy mégis családiasabb hangulatban, mert a mai csapatépítőkre nem viszik a családok a munkatársak. De így vagy úgy, a csapat fontos, mert az ember társas lány, és szeret tartozni valahová.
Köszönöm szépen a szavaidat! Smile
Szeretettel:
Kata

4204
pathfinder - 2017. augusztus 17. 20:26:26

Kedves Viola!
Köszönöm szépen a szép szavaidat! Amikor elégedetlen vagyok ezzel vagy azzal az életemben, én is elgondolkodom rajta néha, hogy más ennyivel lehet, hogy bőven boldog lenne. De amikor a kirándulásról hazafelé mentünk, az tényleg jó élmény volt. Nehezen nyílok meg, és jó volt érezni, hogy van egy közösség, ahová tartozom. Ez adta a novella ötletét. Remélem más is akkora örömmel olvasta, amennyivel írtam.
Köszönöm:
Kata

277
farkas viola - 2017. augusztus 13. 01:16:32

Kedves Katalin!
Nyugalom, béke, megelégedettség sugárzik írásodból. Jó volt olvasni.
Te nem is tudod, milyen sokan vágyódnak erre az állapotra és soha nem találják meg. Kívánok továbbra is ilyen boldog életet szeretettel: Viola RoseRoseRose

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.