Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2017.10.18. 22:11
Jó éjszakát mindenkinek! Smile

2017.10.18. 21:47
Jó éjt mindenkinek! Rose

2017.10.18. 21:43
Szép álmokat kivánok ! Smile

2017.10.18. 21:18
Jó éjt mindenkinek.

2017.10.18. 17:58
További szép estét kívánok! Angel

2017.10.18. 12:52
Szép napot Holnaposok Heart

2017.10.18. 12:12
Szeretettel köszöntök mindenkit. Smile

2017.10.18. 11:16
Kellemes napot kivánok ! Smile

2017.10.18. 10:21
Szép napot kívánok én is mindannyiunknak! Smile Coffee cup

2017.10.18. 09:43
Szép napot mindenkinek! Smile

Archívum
Felhasználók
Dornis Szilvia: Péntek 13
Forróság tombolt,heteken keresztül csapadék nélkül,szárazon lüktetett a város. Csak lézengtek az emberek,aki tehette menekült : vidékre, külföldre,tengerhez.
Én meg csak a redőnyt lehúzva próbáltam átvészelni a hőséget. Közel húsz kiló súlytöbblettel,szívem alatt egy parányi élettel. Tulajdonképpen nem olyan rossz, ha az ember állapotos. Elég hamar tudatosodott bennem,hogy nem vagyok egyedül.
S mivel nálam nincsenek véletlenek nem ért meglepetésként,bár elismerem manapság csak kevesen szülnek 21 évesen.
Emlékszem a dokira / meghalt már azóta/ - magas, vékony jóképű férfi volt. Nos lássuk be, a legtöbb nőgyógyász alkoholista, de legalábbis zizzent lelkületű, ő ez is, az is volt. Engem nem zavart amúgy,mert velem kíméletesen bánt, szinte gyereknek éreztem magam – fura egy forma, hisz anyának készültem épp, - amikor először megvizsgált azt mondta , hogy tyúk-tojásnyi a gyerekem.
S megkérdezte mi legyen? Akkortájt nem néztek többnek 18 évesnél.
Mondtam jöhet. Legyen.
Szülök. Majd. Valamikor. Az első terhességnél így megy ez. Kilenc hónap rengetegnek tűnik.
Egy injekció-kúra meg aztán még inkább, mert fiatalság ide,zsenge kor oda, a vérképem akkor már-már tragikus volt,így mindjárt kezdésnek lökték belém azokat a létfontosságú vitaminokat,ásványi anyagokat amikre a magzatnak szüksége volt. A laboros, aki vizsgálta a vérem, SOS-ben telefonált értem,mert nem akarta elhinni,hogy élek. A leletemet szerintem ma már elrettentő példaként mutogatják a leendő pete-fürkészeknek:
- Ilyen eredményekkel eszükbe se jusson felvenni a kismamát terhesgondozásra!
És, hogy engem mi tartott életben? Fogalmam sincsen,talán a lelkem./Mint oly sokszor azóta is./
A gyerkőcért mindent,így aztán minden nap borogattam a fenekem:érdekes minták voltak rajta. Mire sárgult addigra jött a következő lila foltosodás. Pedig szorgalmasan raktam rá a vizes borogatást! De,mert délutánonként csak beszélgetős műsorok voltak,meg szappanoperák, amiket már akkor sem néztem,ülni meg nem tudtam ugyebár így legtöbbször elaludtam, s arra keltem,hogy rég megszáradt a jeges-vizes priznic.
Vigasznak ettem. Ha már muszáj volt. Mindent,ami jól esett: válogatás nélkül. Kizárólag azért,mert jól megijesztettek.
Rémtörténeteket kellett hallgatnom kihullott fogakról,meg korán érkező babákról. Meghallgattam,meg én!El is szomorodtam rendesen. Viszont pillanatnyilag még mindig 32 fogam van és nem szültem korábban egyszer sem.
Vannak az életben olyan napok amik bennünk maradnak kitörölhetetlenül. Nekem az egyik az április másodika. Ezen a napon éreztem meg először a fiam mozgását./tudtam,hogy fiam lesz,aki figyel befelé és sokat érez,annak nincs váratlan meglepetés/.
Óriási élmény,valami elképesztő öröm,hiába tudom,hogy bennem van és érzem amikor úgy igazán moccan az már önmagában a CSODA. Test a testben,élet az életben. Fantasztikus!!
Ilyenkor szerintem valahol minden anya azt érzi,hogy "alkotott",teremtett,VALAKIT, egy gyereket,egy életet.
Nagy dolog ez! S innentől kezdve már kevesebb van hátra,már minden héten csak nő-növöget a cseppnyi kis emberke,a pocakkal együtt s fáradunk meg izzadunk,a legnagyobb nyári hőségben.
A vége felé jártam,az utolsó hetekben,számolgattam a napokat. Készülgettem,aggódtam,izgultam ahogy az kell.
Mindenki kíváncsian készült várt-várakozott,azon a héten,az egész ország. Túlzás nélkül!Na persze nem rám vagy a babámra. A Napfogyatkozásra.
Én a napra vártam,mások meg arra,hogy tűnjön-fogyjon. Nekem aztán mindegy volt. Akkor már csak cipeltem magunkat.
Besötétedett az ég,emberek szaladgáltak speckós szemüvegben,nézték ahogy a Hold összesimul a Nappal.Borzongtak,csodálták,fogadkoztak,imádkoztak,sírtak.Várták,hogy mi lesz?Itt a vég?A Nap győzedelmeskedett,az emberek megnyugodtak,új életet kezdtek/vagy éppen csináltak:ilyenkor minden lehet!felfogással,/felejtettek,megbocsátottak,összeházasodtak, örök ellenséggel barátságot kötöttek,újra csekket fizettek. Ünnepeltek,jöhetett a nagy dínom-dánom,világra jött két városnyi gyerek,az enyém meg nem.
Eltelt még három nap,jött a péntek s tizenharmadika. Nem vagyok babonás,azt hiszem sosem voltam,de ilyenkor nem szívesen szül azért az ember lánya,ha nem muszáj. Nem is akartam,csak controllra mentem.
- Szilvike,gyereket fogsz ma szülni.- szólt az orvosom.
- Igen? Ma??Pont ma??
Igen,pont aznap,másfél óra alatt meg is lett a kisfiam. Rám tette a doki úgy,ahogy jött és nem számított se babona,se nap,se Hold,se dátum. Anya lettem!!!
Lassan 18 éve.
Aztán még egyszer. Jóval később. S milyen a sors?A kislányom is tizenharmadikán született,igaz novemberben.
Nincsenek véletlenek. Úgy hiszem így kellett történnie.
A lehető legjobban van ez így.
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
5386
Szilvi77 - 2017. augusztus 11. 09:50:31

Kedves Babu !

Köszönöm szépen a figyelmed.
Szeretettel: Szilvi

5548
babumargareta - 2017. augusztus 11. 08:21:03

Kedves Szilvia.
Tetszett ez a leirás ,a jovendő mama szemszögéből .
Az élet sok furcsaságot tart számunkra ,szerintem mindennek van egy magyarázata.
Gratulálok szeretettel....BabuRose