Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Putterer Magdolna Léna: Saját útját , mindenki önmaga választja meg
Minden embernek van egy útja , ami csak az övé .
Azon az úton senki más nem mehet helyettük végig csak ők maguk . Út , egyedül csak az ő útjuk , ami nem más,, mint a saját sorsuk útja .
Amíg ember még aprócska gyermek , addig szülei kézen fogva vezetik, tanítják , felkészítik őt mindenre, az az önmagára az életre, hogy felnőttként helyet tudjon állni a hétköznapokban, az életében boldog lehessen.
Amikor gyermek elég biztonságosan jár már saját lábán , szülők elengedik kezét, hogy egyedül elindulhasson , élhesse önmaga életét.
Minden ember önmaga dönti el megmarad - e azon az úton amit szülei megmutattak neki , amin elindították , vagy letér róla és inkább választ helyette egy másikat , mert az az út néki nem tetszik más utat akar járni.
Ezzel nincs semmi gond, mindez természetes , mivel minden ember más és más, mint ahogy a gondolkodások is eltérnek, eltérhetnek egymástól .
Így nem biztos ami a szülőknek megfelel , az épp olyan jó a gyermeküknek is.
Viszont ember, ha rossz utat választott, senki mást nem okolhat, hibáztathat mindezért, csupán csak önmagát, mert az az ő egyedüli döntése volt .
Amikor érett felnőtté vált már , társra , boldog családi életre vágyik , ami szintén hozzátartozik minden ember életéhez.
Mivel minden emberhez tartozik egy társ , így amikor ember járja saját útját , közben keresi saját párját , akivel együtt mehet tovább egy közös úton , együtt küzdhetnek közös célokért .
Én azt mondanám, talán ez a legnehezebb feladat ember számára.
Nehéz a mai világban olyan társat találni , aki jóban , rosszban mellettünk van , akinek szerelme őszinte , nem hamis, akit nem saját érdeke köti társához , hanem igaz érzelmei.
Sajnos , sokak számára mindez csupán csak álom .
Minél jobban szalad az idő , egyre jobban úgy érzik elérhetetlen vágyálom.
Tapasztaltam , tapasztalom mint nők, mint pedig férfiak részéről azt, minél jobban akartak valakit önmaguknak , szinte kivetkőztek önmagukból , erőszakosabbakká , gátlástalanabbakká válnak , majd már oly mindegy nékik kire , de mindenkire erőszakosan rátapadnak , akik inkább rémülten elmenekülnek, minthogy maradjanak ilyen emberekkel.
Ahhoz, hogy megtalálja valaki a megfelelő társát , időre van szükség ,amit nem lehet siettetni.
Emberek egy részének rögtön az elején sikerül , de van , aki éveket vár erre az alkalomra .
Olyan is akad, aki nagyon sok évig egyedül marad, mert nem lelt az igaz boldogságra , így türelemmel vár tovább, miközben éli saját életét, dolgozik, küzd céljaiért.
A boldogság, nem mindig jön azonnal.
Az igazi boldogságot nem lehet, nem szabad siettetni .
Én magam azt vallom ahhoz, hogy boldog legyek, nem szükséges a társ, illetve úgy fejezném ki magam, nem csupán társtól lehet boldog egy ember.
Annyi csoda megtalálható egész lényünkben , környezetünkben , önmagában az életben , ami boldoggá teheti minket , mint pld ... : önmaga a lélek szépsége , ami nyugalmat áraszt , aminek hatására megérezzük a jót, a lélek szépsége miatt a környezetben megtalálható milliónyi csodát mutatja meg lelkünk , a szemeinknek.
Amennyire szép a lelkünk , annyira látunk szépnek mindent ....
Milliónyi meglátott csoda , energiával tölti fel egész lényünket .
Ugyan nem helyettesíti a társat, az ő ölelését , csókját , melegségét , mégis boldogok lehetünk , ha ott legbelül , lelkünk mélyén , rendben van minden.
Akadnak, akik ugyan fiatalon meglelték párjukat, de a sors vagy kegyetlen volt hozzájuk, mert a halál elválasztotta őket egymástól, vagy mert idővel rájöttek párok nem illenek össze , majd elváltak .
Ilyenkor minden esetben, ill. szinte minden esetben vagy apával, vagy anyával marad a már megszületett gyermek , aki vagy még kiskorú, vagy épp már felnőttként élni életét szülőktől teljesen független, távol .
Özvegyként , elváltan új társat találni amikor gyermek is van már az előző kapcsolatban , hiába élnek külön egymástól a szülők.
Ahogy én látom, tapasztalom / persze van kivétel is, ahol nagyszerűen működik így is minden, de a legtöbb esetben sajnos ne ez a jellemző / ismerkedésnél, egy új kapcsolat kialakításánál mégis eszméletlen nehézségeket , károkat tudnak okozni , ha a kis apróságok, felnőtt gyermekek netán még irigységből , féltékenységből, vagy eleve rosszindulataik miatt gonoszakká válnak.
Válóperkor meg még pluszban nékik besegít a volt társ bosszúállóan , ha ő nem talál párt, boldogtalan, vagy épp több pénzt / nők esetében / szeretne és tudja, ha volt társának lesz ismét családja, mindez lehetetlenné válik számára , hacsak a férfi nem gyenge embernek született .
Annak született, akkor az új kapcsolat mindenképpen halálra van ítélve ...
Ember azt hinné, annak az embernek a legnehezebb, akinél a gyermekek maradnak.
Nos, mindez nincs mindig így.
Nem valami könnyű ilyenkor már egy harmonikus kapcsolatot kialakítani .
Rendszerint a külső ráhatások miatt nem.
Legtöbb esetben pont a gyermekek miatt szakadnak meg a már idős korban kialakított kapcsolatok zöme, mert nehezen, vagy egyáltalán nem fogadják el az új "apukát ", vagy épp " anyukát " , aki hiába közelít feléjük őszinte szeretettel , tesz meg értük minden jót , fogadja el őket .
Gyermekek nem / vagy csak nehezen / bírják elviselni, elfogadni apjuk, vagy anyjuk mással szeretne élni , mint ahogy azt sem , ha boldognak látják szüleiket valaki más oldalán .
Minden gonoszságot előre eltervezve képesek elkövetni mindazért , elszakítsák őket egymástól .
Legtöbb esetben sikerrel járnak , mert valamelyik fél , belefáradt az állandó támadásokba, rosszindulatba , ami jogtalanul éri őt , őket.
Valójában az ilyen ember akit ok nélkül támadás ér. Ő nem érti az egészet mi miért történik ?
Nem érti, ha ő mindent megtesz társa gyermekeiért, mert szereti társát, így általa gyermekeit is szeretné szeretni , mellettük érezni, hiszen összetartoznak , akkor miért bántják mégis őt ?
Iszonyú mély , maradandó sebet tud ejteni az ok nélküli bántalmazások egy amúgy szerető szívű ember szívében, lelkében.
Az ilyen fájdalom , csalódás , képes eltávolítani attól az embertől, akit amúgy szívből szeretett .
Egy kedves Ismerősöm , ezeken az utakon épp úgy végigment.
Annyi különbséggel, ismerősömet pluszban a párja is bántotta, pedig látta , tapasztalta gyermekei sértegetik ismerősömet , de mégis gyermekei védelmére kelt, nékik adott igazat , míg ismerősömnek azt mondta hazudik, kitalálta ő bántva , sértegetve van , hogy beképzeli az egészet magának , hallucinál , nem valós képet állít fel az egészről.
Nagyon sajnáltam szegényt mindezért , de ember , csak önmagán segíthet , a másik ember legfeljebb legfeljebb meghallgatja, vagy megpróbál tanácsot adni , ő mit tenne ebben a helyzetben.
Bár kívülállóként könnyű lenne tanácsokat osztogatni .
Tanácsot adhatunk , de a tanács még ekkor sem segít .
Ismerősöm, egy kedves ,szelíd természetű nő , aki teli van igaz, őszinte szeretettel, jósággal, segítőkészséggel embertársai felé. Boldog volt, hogy sok év után párja megtalálta őt
Boldog volt, mert gyermekkori álma teljesülhetett azzal , megismert egy olyan embert akinek szintén vannak gyermekei ,így végre családban élhet, ahol sok gyermek sürög - forog körülöttük .
Mindig erről beszélt. Ez volt minden vágya , álma ...
Valljuk be , tényleg szép álom.
Amikor kapcsolatuk elején megkérdezték tőle , mennyi gyermeke van , boldogan válaszolta mindenkinek :
- 6 gyermekem van! Páromnak van 3 , nekem van 3 . Alig várom találkozzak velük, együtt lehessünk, mint egy nagy család.
Örült mindenki boldogságának, hiszen sok évig élt egyedül .
Azzal is tisztában volt mindenki, túl jó ember erre a világra.
Senki soha nem kételkedtek szavaiban. Tudták , amit mond az úgy van , igaz minden szava.
Beszéd nélkül is látható volt orcáján a boldogság , hogy alig várja megismerhesse párja családját, de legfőképp gyermekeit .
Eljött a várva várt nap ...
Párja bejelentette , lebeszélte 2 gyermekével / 12 - 13 évesek / és a gyermekek anyjával , az az második feleségével , mivel kellemes nyári napok vannak , elviszik gyermekeket közösen a Strandra.
Ismerősöm , akit egyébként Majának hívnak, örömmel hívott fel , hogy elújságolja a jó hírt nekem.
Bár rettentően izgult az miatt , elfogadják - e őt párja, Márkó , gyermekei.
Találkozást várta, de kissé félt is tőle, mégis örömmel készülődött a másnapi találkozóra.
Tisztában volt mindazzal, ha gyerekeknek ő nem felel meg, vagy valamelyik családtagnak, akkor előbb utóbb kapcsolatuk bajba kerülhet .
Úgy köszönt el tőlem , szinte repülve a boldogságtól, ha hazaérkezik, hívni fog , elmesél mindent hogy fogadták őt a gyerekek , elmeséli élményeit .
Én, örültem boldogságának.
Bevallom így előre , mivel én már tudom mik történtek meg vele ezen a napon, majd utána minden napon hosszú időn keresztül , magam is meglepődtem, de türelmén is.
Sok mindent megéltem,hallottam már érdekes történeteket , de ilyent még soha , ami ismerősömmel megtörtént .
Maja , nem jelentkezett a strandolás után , mint azt megígérte.
Gondoltam , biztosan minden rendben van, lefoglalja magát a gyermekekkel, boldogok nagyon . Nem zavartam .
Nem akartam megzavarni , az általam hitt boldogságában .
Eltelt több, mint 1 év .
Egy vasárnapi napon , a késő délutáni órákban megszólalt telefonom.
Egy összetört, sírástól remegő hangú nő köszönt rám a vonal másik oldalán:
- Szia , kedves Léna ! Bocsáss meg, hogy eddig nem hívtalak. Valójában semmi jót nem tudtam volna mesélni neked.
Lelki fájdalom gyötört a strandolás után , ami még a mai napig tart . Mindezzel nem akartalak terheli téged, hiszen tudom , neked sem könnyű életed. Tudod, sokáig nem is akartam elhinni a velem megtörténteket.
Most úgy érzem , ki kell beszéljem önmagamból. Ne haragudj terhellek gondjaimmal.
- Miért ? Mi történt ? Nem ízlett nekik amit készítettél ? Így van, akkor nincs baj, mert az én fiaim sem ették meg nagyon sokáig más által készített ennivalókat , csak amit én készítettem.
Mindez változik , ahogy náluk is változott. Türelem .
- Nem. Nem ez történt ! Ennivalóval semmi baj nem volt, megették. Sőt , azt hiszem kevésnek találhatták , vagy mást akartak volna enni ,mert minden pillanatban a boltba akartak menni.
Szinte 15 percenként vitték apjukat vásárolni. Állandóan boltba mentek volna , mint inkább fürödni , . Így láthatóan nyugtalanok voltak , nagyon idegesek , ha már apjuk megunva mindezt rájuk szólt.
Hol egyikkel, hol a másikkal ment apjuk fürödni, vagy épp én.
Vízben játszottam velük nagyokat. Úgy tűnt jó és szép minden .
Egy alkalommal amikor Márkó , bevitte fiát fürödni , addig én kint maradtam a vízparton lányával . Napoztunk , beszélgettünk , majd a lány , váratlanul megváltozott , ellenségessé vált velem szemben.
Eltűnt kedvessége . Kis gonosz lénnyé változott az amúgy szép , előtte oly kedvesnek tűnő lány .
Nagyon meglepődtem szavain. Szóhoz nem jutottam.Ahogy beszélt , amilyen szavakat használt , azok a szavak még felnőtt ember szájából is furcsán hallatszottak volna , nem egy gyermekéből.
Kedves Léna ! Elmondott mindennek. Úgy hidd el, én még ennyi idősen sem tudtam azt , a kurva szót , ennyiféleképpen ki lehet fejezni, ahányszor ő kifejezte . Elmondta nekem az összes változatát , engem becézve vele . Gondolhatod ledöbbentem , de nem szóltam még sem, csak ledöbbenve hallgattam legalább 15 percig, majd újra kezdte . Tette ezt mindaddig, amíg Márkó vissza nem érkezett fiával .
Ekkor még nem szóltam, mert nem tudtam a ledöbbenéstől megszólalni .
Kicsit még maradtunk , napoztunk a vízparton , majd elindultunk hazának.
Ekkor Márkónak , szinte dadogva azt mondtam :
- Nem is tudtam, a kurvát ennyiféleképpen ki lehet fejezni , mint ahányszor a lányod kitudta fejezni magát .
Ő nem szólt semmit sem minderre. Hazavittük gyerekeket . Amíg Márkó bevitte őket anyjukhoz , addig én kint várakoztam az autóban. Gondolhatod , hogy éreztem magam mindezek után, de másnap mégis készülődtem a lakásomban fogadásukra. Sütöttem, főztem , átpakoltam bútorokat, ülőgarnitúrát , hogy le tudjam őket fektetni, ha elfáradnak. Átpakolással kicsit pórul jártam . Az ülőgarnitúra túl nagy volt . Számomra mindenképpen . Súlyáról nem is beszélve . Egyedül emelgettem , húzkodtam lakásomban , mivel egyedül voltam itthon.. Hossza miatt az ajtó és az ülőgarnitúra közé szorultam jó ideig, mire kiszabadultam onnan , majd nehezen igaz , de minden helyére került. Ezen a napon nem volt erőm, kedvem netezni sem. Lepihentem, de a fáradtságtól, az időközben derékban kialakuló nagy fájdalomtól nem tudtam aludni, sem megmozdulni. Másnap alig tudtam felkelni. Bekapcsoltam a számítógépet. Néztem üzeneteimet. Láttam írtak a gyerekek. Megnyitottam levelüket, olvasni kezdtem . Ekkor már a fiú is , de az anyjuk úgyszintén elmondott mindennek. Nem szóltam Márkónak, pedig naponta jöttek az ilyen üzenetek :
- Apánk, ha nem lenne, te az után, a híd alatt aludnál, mert nem lenne hol aludj. Te szajha és csak a pénze kell neked, hogy elvedd, nekünk meg nem jut miattad .
Jöttek sorban a hasonló üzenetek , majd a hangüzenetek , szintén ilyen szövegekkel. Nem válaszoltam, csupán csak olvastam ,meghallgattam üzeneteiket. Sokáig tűrtem válaszok nélkül, majd ország - világ előtt szintén ezt tették . Ilyen szavakat használva velem szemben írogattak nekem az üzenőfalamra , ami miatt már szóltak kollégái Márkónak , engem sajnálva . Ő, ahogy hazajött felhívta gyermekeiket , kérdőre vonta őket mit tettek, tesznek . A fia , lánya elég durván kiosztották apjukat is , majd jelezték felé semminek nem tartja őt , nemhogy az apjuknak. Kicsit később jelentkeztek. A lány lovat akart kérni, majd 4 laptop kellett volna nekik egyszerre m.Mivel nem kapták meg, nem is lett volna miből, hiszen apjuk teli volt tartozásokkal, semmi nélkül jött hozzám lakni . Ezért is volt furcsa gyermekei, majd később egész családja hasonló , szinte ugyan azok a szavaik , támadásaik számomra , mert minden családtagja szintén azt mondta, azzal támadtak , én köszönhetek Márkónak mindent, a lakásomat is és nem fordítva van ez így , mert ha ő ne lenne, én még mindig a híd alatt laknék.
- Jézusom! Maja, te így éltél ? Ezt kaptad szeretetedért , gondoskodásodért cserében ?
- Igen , ezt ! Ráadásul Márkó azt mondta nekem :
- Megmondtam, nekem nincs szükségem gyerekeimre, anyámékra , családomra . Nem kell közelünkben legyen egyik sem. Köszönd magadnak mindezt ami történt . Megtanulod majd ezek után ,szót fogadsz nekem és nem avatkozol bele mindenbe.
Valójában nem értettem szavait, hiszen ő hozta el közénk gyerekeit , igaz anyja szavára , tanácsaira ,mert hogy a Gyámügy lássa ő , az az Márkó , valóban foglalkozik gyermekeivel . Márkó anyja , ő az , aki mindig a tanácsokat adja , ami úgy tűnik , ami az anyjának jó , fiának nem igazán, mint ahogy egy tanácsa sem. Bár nem a tanácsokkal van baj. Tudom.
- Maja ! Valójában maga a tanács jónak tűnik , de nem minden esetben , nem mindenkinél alkalmazható, válik az be , mint ahogy a te esetednél sem vált be. Úgy lenne a természetes, ha szülők elválnak, gyermekeik tovább békességben , szeretetben élnének szüleikkel , ha külön - külön is.
Ahogy én látom, gondolom , nem épp a legjobb családba , az egészségesen gondolkodó, cselekedő emberek közé kerültél . Tudod, ahhoz, hogy egészséges kapcsolat alakulhasson ki, kell hozzá mind a 3 fél , de kellenek hozzá a gyermekek . Lehet rosszul gondolom, de én így látom mindezt. Egyik fél , ha nem partner , semmit nem lehet elérni, vagy csak nagyon nehezen.Mindig azt mondom, az idő mindent megold. Ebben az esetben egyáltalán érdemes várakozni arra , az idő megoldjon mindent ?
Ahogy éreztem szavaidból, Márkó az apai sikeretlenséget, a múltbéli elkövettet hibáiból kialakult nem jó kapcsolatát gyermekeivel, szintén rád hárította, téged hibáztatott ő is. Bár volt amikor elbeszélgetett velük, de mivel őt sem tisztelik ezek szerint gyermekei, sikertelenül. Én, úgy érzem, itt nem rád haragudtak, hanem az apjukra, akit nem szeretnek valami miatt gyermeki . Csupán csak arra használták fel apjukat , vásároljon nekik. Mivel te élsz apjukkal , téged épp úgy nem fogadtak el miatta . Azt az ellenszenvet amit apjuk iránt éreznek, mind rajtad töltötték ki. Szomorúbb az egészben az, Márkó , mindezek után téged hibáztatott. Akkor lettél volna szerintem hibás, ha meg sem próbáltad volna Márkó kérésére megismerni gyerekeit, családtagjait .
- Kedves Léna. Neki van egy nagyobb fia, egy másik anyától, mint ahogy még valamikor meséltem ezt is neked. Ő gondoltam más, mint a kisebbek. Így amikor felvette velem a kapcsolatot a neten , amikor Külföldön dolgozott , válaszoltam neki , beszélgettünk szinte minden nap. Jól indult minden . Én így éreztem. Bár Márkó amikor megtudta beszélgetek nagy fiával , rám szólt , azonnal hagyjam abba vele a beszélgetést , ne válaszoljak , ha ír , mert nem kell ő sem ide közénk, mert egy perc nyugalmunk nem lesz tőle,. Higgyem el neki , ő ismeri milyen fia. Volt benne része . Neki nincs arra többet szüksége mindig nyakán lógjon . Én mégis válaszoltam . Úgy volt , jön haza végleg , majd itthon dolgozik tovább . Én örültem mindennek, mert a távolból a sok beszélgetés után megszerettem őt . Gondoltam,ha nem is mind a három, de legalább egy fia velünk lehet . A kedvencét főztem amit kért tőlem . Vártam őt ide hozzám, lakásomba, ahova az apja is költözött . Ezt azért hangsúlyozom ki többször , mert ahogy láthattad, minden úgy jött ki gyerekei , volt felesége, családja szavaiból , én mentem Márkóhoz, nem ő hozzám. Mindezt amúgy nem is értem, mert neki semmije nem volt, nem háza, lakása. Mégis én kaptam azt, ha ő nem lenne, a híd alatt laknék. Na mindegy ! Szóval vártam nagy fiát haza . Rántott húst, krumplisalátát kért csupán , semmi mást. . Én pluszban sütöttem nagy gesztenyés tortát , többféle süteményt készítem , direkt neki. Vártam , de apja ahogy hazajött a munkából rám szólt készüljek megyünk anyjához. Mondtam ne menjünk, jön fia. Azt mondta, ide nem. Jött a nagy kapkodás, rohanás , mint ami ilyenkor szokott lenni . Én neki álltam összepakolni amit fiának készítettem, de rám kiabált Márkó. Mondta, nem, azt majd ő megeszi, nem viszünk semmit sehová. Borzasztóan dúlt lelkem ott legbelül .
- Elhiszem, hiszen megígérted neki, a kedvencét készíted, ő meg biztosan várta . Lehet , ő szintén megszeretett téged ez idő alatt, hiszen mindenki számára szerethető ember vagy . El tudom képzelni mit érezhetett szegény . Nagy csalódás volt számára, hogy amit ígértél, nem adtad meg. Biztosan megharagudhatott rád mindezért attól függetlenül , nem te tehettél minderről, hanem az apja. Az apja , aki nem hiszem mindezt elismerné, ha ott állna fia közvetlen előtte , miközben egymás szemébe nézve akarná megtudni fia az igazságot . Tudod, kedves Maja ! Én valahogy az elmondottakból úgy érzem, Márkó a sok évi elkövetett hibákat amit tett gyermekeivel szemben , rád hárítva akarta gyermekei előtt önmagát megvédeni, tisztára mosni . Nem tartom őszinte , egyenes embernek , amit neki már négyszemközt megmondtam.
- Igen, haragszik rám nagy fia , pedig én nem bántottam soha. Amikor hazajött, nem volt munkahelye . Márkó szidta fiát milyen dologtalan . Mondtam segítek neki. Mondta, meg ne tudja. Ennek ellenére kerestem négy munkahelyet neki egyszerre , hogy válasszon belőle melyik az a munkakör , ami érdekelheti . Mondjuk, Itt kicsit csalódtam benne , amikor megtudtam hiába beszéltem le a vállalkozóval , a fiú bement ugyan , de fél órát tartózkodott, tevékenykedett ott , majd szó nélkül hazament. Viszont valamivel később elnézést kért tőlem mindezért . Én megmondtam , semmi baj . Tudom , még keresi helyét az életben , megértem őt. Amikor megtudtam nincs ennivalója, albérletben él, szóltam apjának menjünk , segítsünk neki. Ő, nem akart. A végén mégis mentünk kérésemre , hogy segíthessek. Ott volt egy érdekes beszélgetés ahol hárman voltunk együtt. Apa , én és fia . Úgy tűnt, apja amiket mondott fiára, azt rám hárítja és a gyermek anyjára, családjára, anyjára. Fia előtt meg azt mondta nekem :
- Én tudtam , nem igaz amit ti mondtok fiamra .
Ezen azért meglepődtem , mert ő volt az, aki fiát egyfolytában szidta, meg az ő anyja, az az , a gyermek mamája. Iszonyú volt mindezt elviselni, átélni . Mély nyomot hagyott lelkemben .
- Elhiszem, kedves Maja, de hidd el nekem, itt nem a gyermekek voltak a hibásak, hanem párod, Márkó, a gyermekek apja. Őszintén sajnálom így jártál, mert mindezt nem érdemelted meg. Fel a fejjel. Lesz ez még jobb is, meglátod.
- Léna! Én őt elküldtem mindezek után . Bár ő azt mondja ő hagyott itt, de ezzel én már nem foglalkozom. Belefáradtam mindebben . No meg a család állandó támadásaiba, mert ők is azt mondták, semmi közöm a gyerekekhez. Nem az enyémek, ne foglalkozzak velük , az csak az ő dolguk, a családé , én nem tartozom a családba . Valahogy örülök is annak, hogy mindez az elején így történt és nem később ugrott ki.
Embert mindig tettei után ismerhetjük meg igazán, nem szavai után. Szavakat el lehet hazudni, de a tetteket sohasem. Nem vagyok még teljesen megnyugodva. Dúl még lelkemben a fájdalom, de már csillapodik , próbál beforrni a mély seb,ami ez esetben számomra teljesen mindegy ki okozta.
- Úgy tűnik kedves Maja , te még nem találtál rá az igazira aki hozzád való, akit neked rendelt saját sorsod , de tudod, hogy van ez, a remény fénye mindig felettünk ragyog . Szívből kívánom találd meg a boldogsághoz vezető utat , tiszta szívemből kívánom, legyél boldog egy életen át, mert megérdemled. A múltat dobd hátra, ma már csak a jelen a fontos és a jövő , ami még előtted van.
- Köszönöm kedves szavaidat, jókívánságodat , Léna ! Szívből kívánom én is mindazt a szépet , jót neked , amit te kívántál nekem. Köszönöm, hogy meghallgattál.Most , hogy elmondhattam ami fáj , megnyugodott lelkem, megkönnyebbülten mehetek tovább saját utamon , ami csak az enyém, Mindezt még tőled hallottam, hogy mindenkinek van egy útja, ami csak az övé. Ez az út, az enyém, csak az enyém , amit járnom kell és én választom meg az útirányt.
- Így van ez , kedves Maja ! Kimondani ugye milyen könnyű mindezt ? Végig menni azon az úton ami a miénk már sokkal nehezebb, de azok a nehézségek , amik útjainkon várnak , a dombok, a hegyek megmászása , amit elénk gördít életünk , pont azok tesznek minket erőssé , majd egyre erősebbé.
- Köszönöm szépen bölcs szavaidat.
- Én köszönöm bizalmadat , barátságodat . Minden jót kívánok neked.
A beszélgetésünk után kicsit elgondolkodtam...
Bármi történik életünkben, bármilyen fájdalom, nehézség , az élet, mégis gyönyörű, nagyon szép. Talán pont a nehézségek teszik széppé, értékessé .
Talán pont a nehézségek tanítanak meg minket arra, minden apró csodát felfedezzünk , mindazt amit megleltünk , megéltünk csodát , értékeljünk .
Soha nem a jóból tanulunk mi emberek, hanem az önmagunk által elkövetett hibáinkból , még csak nem is a másik ember hibáiból, hanem csak a sajátunkból .
Emberek vagyunk .
Emberek , akik nem hibátlanok , de a hiba nagysága, súlya , gyakorisága az , ami azért nem mindegy .
.. és igen.
Amíg élünk , önmagunk döntjük el melyik úton akarunk haladni.
Az egyenes úton, ami a fényhez , nyugalomhoz, boldogsághoz vezet , vagy a görbe úton , ahol az út végén nem a fény vár , hanem a sötétség .
A döntés, mindig a mi kezünkben van .


/ Putterer Magdolna Léna /
277
farkas viola - 2017. augusztus 21. 05:33:24

Kedves Léna!
Igen hosszan írtál a más tragédiájáról és megpróbáltatásáról. Kívülről azt mondom könnyedén: azonnal megszakítottam volna a kapcsolatot Markóval, és ki is kellett volna rúgni a lakásából. Nehéz az egyedüllét, én tudom, és már rég nem mennék bele egy kapcsolatba sem, amit Maja kapott. Vannak bizonyos élethelyzetek, amit nem kerülhetünk ki, mert be van kódolva a Sorsunkba, megtapasztalás végett. Vannak kényszerítő körülmények, amikor semmit nem ér a mi akaratunk. A sorsunkat már eldöntötték születésünk előtt!
Szeretettel: Viola In Love

5548
babumargareta - 2017. augusztus 15. 10:46:37

Kedves Léna.
Az élet furcsa, kacskaringos útjait nehezen lehet kikerülni.Csapda itt-ott.
Végülis ,gondolom mindannyian kevésbé vagy egésszen beleesünk a kiteritett hálóba. Szeretettel olvastam irásodat.
BabuIn Love

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.