Oláh Péterné Jantyik Erzsébet: ,,És a mama elment "
Régi gondolat, régi történet.
-és a Mama fogyott, mint a hold, de nem akart már kórházba menni.
Szomorkásan nézte a mérleget, majd mosolyogva mondta, ugyan mi az a 10 kg maradt még 70-n.
-és a mamával nagyokat beszélgettünk, úgy mindenről.
Véleménye mellett kitartott, volt hogy nem értetünk egyet, de mi a mamával sose voltunk haragban .
-Jól van gyerekem tedd úgy, mondta sokszor.
-és a mama felnevelt négy fiút, szerethetett hat unokát és még hozzá hármat, 10 dédunokát .
Boldog volt velük.
Tizenkilenc évig egyedül élt, a papa halála után.
-és a mamát nem lehetett kimozdítani, hogy költözzön valamelyik gyermekéhez.
A mama önálló akart lenni, és az is maradt élete végéig.
-és a mama mondta nekem, hogy gyerekem nagyon megijesztettél, mikor kórházba kerültél,imádkoztam érted sokat.
Mikor beteg lett én is azt tettem, és a mama mégis meghalt, és akkor azt mondtam , neki sikerült engem vissza imádkozni, nekem meg nem.
-és erre azt mondaná a mama , igen mert te olyan kétkedő vagy, és akkor megint jót vitatkoznánk ezen, és amikor már unná az érvelésemet azt mondaná:
gyerekem nem kell azon gondolkodni.
Anyósomról írtam, férjem anyukájáról, gyerekeim mamájáról, unokáim dédijéről, én csak Anyukának szólítottam.

Kondoros.2015.aug.3. Oláh Péterné Jantyik Erzsébet. Mert párod szülei gyermekeid nagyszülei, unokáid dédije lesznek
4694
Rzsike - 2017. augusztus 22. 05:57:44

Köszömö szépen VIOLA.

277
farkas viola - 2017. augusztus 21. 04:24:21

Drága Rzsike!
Tetszéssel olvastam írásod, melyből kiviláglott lelked nemessége is.
Igen, mikor letelik az idő, mindnyájunknak el kell menni.
Szeretettel: Viola RoseHeartRose

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.