Bige Szabolcs Csaba: Gyárfás meséje IV.
Ibolya nagy örömmel fogadta a férjét, de persze a korholás sem maradt el hétvégi kiruccanása miatt.
- Valld be, hogy nő van dologban! - tette fel a régi lemezt.
- Hagyd ezt a szamárságot - válaszolta -, inkább mondd, mi van a gyerekkel? Lázas még?
- Gyere, ott van a szobában.
Ott feküdt csendesen az ágyában, de ahogy az apját meglátta, csupa mosoly lett az arca, s kipattant a paplan alól. Az apja ölbe kapta és körbe ugrálta vele a szobát.
- Ne bohóckodjatok! - szólt rájuk az asszony - Inkább vizsgáld meg azt a gyereket!
- Na, gyere te nagybeteg! - ezzel letette az ágyra és alaposan megvizsgálta: a torkát, a bőrét, a tüdejét, a hasát-máját, kezét-lábát, szóval, ahogy kell.
A vizsgálat alatt a kicsi végig kuncogott, kacarászott, nem vette komolyan az apja ténykedését. A torkát azonban nem akarta megmutatni, nem nyitotta ki a száját, s mikor erővel, csak belenézett az apja, eltörött a mécses.
- Nem is szeretlek! - sírta - Doktor vagy! Igen!
Ezt sértésnek szánta, de felnőttek nevetésben törtek ki, s erre őkelme is megnyugodott, bár a szemei még könnyben úsztak, az egész pofikája már mosolygott.
- Mi a helyzet? Mi a baja? - aggodalmaskodott továbbra is az asszony.
- Egy csúnya torokgyulladása van, de a tüdeje tiszta. Megyek le az "ügyeletes patikába" és hozok gyógyszert.
A gyógyszertár persze, lévén vasárnap este, zárva volt, de az "ügyeletes" gyógyszerész a faluban lakott, és szívesen kinyitott Gyárfás kedvéért. Az idős gyógyszerész mindig örömmel látta a fiatal doktort. Szívesen állt szóba vele, s biztatta, üres óráiban gyűjtsön bélyeget, s jöjjön hozzá csereberélni. Gyárfásnak még nem voltak üres órái!
- Dehogyis zavarsz, drága barátom, édes egy komám! - lelkendezett, ahogy ajtót nyitott neki.
- Ki az, Zsiga? - kérdezte a szobából Rózsa mama, aki a falu körorvosa volt nyugdíjba vonulásáig.
- A kollegád, a kedves Boga doktor! - válaszolta a kérdezett.
- Mondd meg neki, jöjjön be.
- Kezét csókolom, Rózsa mama! - szólalt meg Gyárfás is - Most nem jövök, beteg a kisfiam, gyógyszerért indultam.
- Nyisd ki a patikát, Zsiga! Ne késlekedj, ha a doktornak kell valami. Biztosan sürgős, másképp nem jönne hozzád. Igaz?
- Pedig, azt hittem, látogatóba jött - jegyezte meg Zsiga bácsi, miközben felvette a kabátját. - Na, indulhatunk!
A gyógyszerész már rég elérte a nyugdíjkorhatárt, de nem sikerült utódra szert tennie, senki nem akart a kis faluba jönni patikusnak. Nem panaszkodott, szívesen folytatta mesterségét. Maga kérte, maradhasson, amíg jelentkezik valaki, aki felváltja. Rózsa mama, a felesége ellenben lelkes nyugdíjasként rendezte a család apraját-nagyját.
A gyerek fanyalogva, de bevette a gyógyszereket, s nyugodtan elaludt, a szülők pedig lelkesen vették birtokba a hitvesi ágyat.
- Zabban a lovak! - jutott el egy harsány kiáltás Gyárfás füléig, s a régi beidegzett riasztástól hirtelen felébredt.
- Hatóra! - költötte tovább Ibolya a férjét.
- Mi van? Valami baj van? - motyogta Gyárfás.
- Menned kell dolgozni.
- Nem! Ma itthon maradok, látnom kell, hogyan alakul a gyerek betegsége - ült fel hirtelen a férfi -. Különben gondoskodtam helyettesről is. Megkértem Kornélt, nézzen át hozzám és lássa el a betegeimet.
Az asszony boldogan vette tudomásul a jó hírt és serényen kiszaladt a konyhába, főzzön egy friss feketét. A gyerek még nyugodtan aludt, s hogy föl ne ébresszék, úgy pizsamásan kiültek a konyhába feketézni. Örömében, hogy a férje itthon marad, még akkor is, ha a gyerek betegsége okán, elfelejtette vele a legénybúcsút. Közben, akármennyire is vigyáztak, ne üssenek zajt, a gyerek felébredt, és tágra nyílt szemeivel megjelent a konyhaajtóban.
- Apa, papa! - kiáltotta boldogan - itthon van apapapa! - és táncra perdült a konyha közepén.
- Mész gyorsan vissza az ágyba! - szólt rá az édesanyja, de nem sikerült túl szigorúra a hangja.
Kicsi Gyárfás azonban inkább az apja ölébe kucorodott fel.
- Ibolya, nézd, már nem is lázas ez a gyerek! - jegyezte meg meglepődve az ember - Nyisd ki ügyesen a szádat, lássam tényleg meggyógyultál?
Csodák csodájára most engedelmesen kitátotta a száját, még kanálnyelet se kellett használni. Dicséretet is kapott érte egy nagy puszi formájában.
- A torka is gyógyul, alig lobos kicsit - jelentette orvosi komolysággal Gyárfás.
- Jót tett neki, hogy itt vagy velünk! - jegyezte meg az asszony.
- Akkor maradhatok itt veletek? - kérdezte a gyerek.
- Jó, de csak itt az ölemben. Nem szabad mezítláb járkálni.
- De jó, hogy itthon vagy, Gyárfás! - sóhajtott fel Ibolya - Szólok anyunak, hogy ma nem megy át a gyerek, mert itthon vagy vele.
- Bár holnap sem kellene kimennem!
- Már akartalak is kérni, utána nézhetnél egy jobb helynek, ahol együtt lehetnénk!
Ezek a szavak még egy hét múlva is ott csengtek a férfi fülében. Végig látogatta a szomszédos körzeteket, hátha meghall valami lehetőséget. Így akadt rá egyik évfolyamtársára, aki arról panaszkodott, hogy mennyi munka szakadt a nyakába, amióta a kollégája a körzetből hazament orvosnak saját szülőfalujába. Ő meg belgyógyász szakorvos létére kénytelen a kisvárosban, ahol dolgozik a körzetet is vinni. Gyárfást fellelkesítette a lehetőség, csak éppen a helyiség egy másik járás területén volt, ahol nem ismert senkit. A kolléga, mikor meghallotta, hogy érdekli az állás Gyárfást, megígérte a segítséget, és hívta, nézzen szét a városkában, mielőtt elkötelezné magát. A látogatás minden várakozását felül múlta: volt ott minden, amire a fiatal orvos vágyott. Külön gyermekgyógyászati rendelő, szakorvosi rendelők, szülészet, röntgen, laboratórium, negyven ágyas fektető. Összesen tizenegy orvos. És szervezett ügyelet. Ez utolsót tartotta a legfontosabbnak.
Gyárfás nem is gondolkozott, beadta kérését az áthelyezésre. Meg sem mondta egyelőre a feleségének. Nem akarta elkiabálni (!). Eltelt pár nap és a járási főorvos hívatta. Meg akarta ismerni a jelentkezőt. Nem beszélgettek többet negyed óránál, a főorvos kezet nyújtott.
- Isten hozta a csapatban!
Gyárfás rohant a telefonközpontba telefonálni, adja hírül a jó hírt.
- Lakás lesz? - jött az első kérdés.
- Megígérték.
- És állás nekem? - folytatta Ibolya kérdéseket.
- A konzervgyárban.
- Óvoda a gyereknek?
- Képzeld, még az is.
- Mikor mehetünk?
- Szeptember egytől.
- Nincs több kérdésem - zárta le a vallatást, a beszélgetést az asszony nagy boldogan.
2720
bigeszab - 2017. szeptember 07. 19:34:13

Kedves Babu!
Ez a fejezet a "napos oldal"-ról szól. Ilyen is van ugyebár, ha ez nem is bulvár szenzáció.
Üdv: Szabolcs Smile

5548
babumargareta - 2017. szeptember 02. 21:28:16

Kedves Szabolcs.
Szeretettel olvastam ezt a fejezetet is .Itt már könnyebben alakultak a dolgaid .
Jó kis helyet kaptál , ahol elindithattad a komoly munkádat.
Es végülis egy helyen lesz a család .Ritka helyzet volt az ilyen akkoriban.
Szépen megirt emlékeidhez szeretettel gratulálok....BabuRose

2720
bigeszab - 2017. augusztus 24. 21:23:17

Kedves Rita!
Még jön egy fejezet ...
Üdv: Szabolcs

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.