Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2019.02.22. 16:41
További szép napot kívánok kedves Társaimnak ! Heart

2019.02.22. 09:22
Mindenkinek szép, tavaszváró napokat kívánok sok szeretettel és jókedvet az alkotó munkához. Heart Rose Heart

2019.02.21. 23:17
A mai feltöltés befejeződött. Jó éjszakát mindenkinek. Smile

2019.02.21. 22:32
Mindenkinek szép estét! Coffee cup

2019.02.21. 19:56
MINDENKINEK áldott, pihentető, jó éjszakát kívánok! Szeretettel: Ági Heart Coffee cup

2019.02.21. 19:20
Szép estét, és még szebb éjszakát kívánok mindenkinek! Tibor Confused

2019.02.21. 16:26
Szép napot kívánok mindannyiunknak! Smile Coffee cup

2019.02.21. 11:53
Köszönöm a vers feltöltését!

2019.02.21. 07:33
Kedves Józsi! Megkaptam az ajándékkötetet, köszönöm! Éva

2019.02.21. 06:14
Kellemes ébredést, legyen nagyon szép napotok Holnaposok! Rose Heart

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: g_gyongyi
» Online vendégek: 3
» Online tagok: 3
Katinkakata, tferi, MT
Fleiszig Rózsa: Üzenet: Negyedik történet (2017. szeptember)
A kánikula őrült erővel tombol, nehéz már elviselni.Napjában többször is lezuhanyozom, így hűtve magamat, mégis szenvedek, mint a kutya.
Tegnap, váratlanul üzenet érkezett. Már csak ez kellett! Ebben, a hőségben mászkálni bármiért.
Nem tudom ki hozta, reggel ott találtam a küszöbömön.
Sima, fehér lap, rajta fekete tintával, szépen, gondosan kalligrafált betűkkel írott szöveg. Nem is rövid, nem is hosszú - olyan "még belefér az időmbe az elolvasása" érzést keltett bennem. Mégsem nyitottam ki rögtön. Kíváncsian nézegettem, forgattam a kezemben, majd letettem a mellettem álló kis asztalra, mint ha attól bármi is megváltozna.
- Legalább tette volna borítékba! - morfondíroztam, a hártyavékony papíron áttetsző sorok láttán. Nem tudtam mégsem elszakadni tőle. Szinte kiabált: Bonts fel! Olvass el!
- Honnan jöhetett? A holdról, vagy az égen szikrázó csillagokból - esetleg, a másvilágról? Töprengtem, mert el sem tudtam képzelni, ki írhatott nekem. Pont nekem? A hitetlen, örökös, kételkedőnek, aki a kézzel fogható csodákban is csak akkor hisz, ha másokkal történik meg.
- Mért van ez így? Hosszan taglalhatnám, de senkit nem akarok untatni ínséges gyermekkorom szinte hihetetlen történeteivel. Mindenesetre a reménykedés, nem volt erősségem. Pesszimistává tett az örökös lemondás, és a szomorú csalódások sora. Sokszor akartam szabadulni ettől a nehéz nyűgtől, láttam mennyivel boldogabban élnek egyesek, hasonló helyzetben, de nem ment. A lehangoltság szorosan markába tartott. A szüleim azt mondták, ilyen az alaptermészetem.
Miért? Ki, vagy mi tett ilyenné? Igazán magam sem értettem, de szerettem volna megváltozni, könnyedebb, lazább lenni! Zavart, hogy sokszor nem ér el elmémig a hang, és ha mégis, akkor a szívemben nem tud sátrat verni, holott nagyon akartam!
Nincs senkim a világon, aki rám gondoljon, s még kevésbé, hogy írjon nekem.
Egyedül vagyok, mint a kisujjam.
A másik rejtély, hogy miért kézzel? A mostani, elgépiesedett világban ez ritkaság - csak az SMS, vagy az email a menő. Már, az önéletrajznál is ritka cég, aki megköveteli a kézírást, pedig abból sok mindenre lehet következtetni, főleg ha kicsit értenek a grafológiához. Rengeteg lényeges, és jellemző vonást elárul a jelentkezőről, de ki kíváncsi az Emberre? Fontos, hogy legyen a szakmájában kiváló, lehetőleg csendes, birkatürelemmel rendelkező dolgozó, aki a végsőkig elviseli a szekatúrát, és kis pénzért nagyot teljesít. Ha, nem ilyen "le is út, fel is út!" Van helyébe száz másik! A lelkére, vagy még inkább a szívére senki sem kíváncsi - az, az orvosok dolga! Aki, pedig beteg úgysem tud megfelelően teljesíteni, tehát nincs rá szükség a munkaerő-piac élet-halál harcában. Amíg, nem róluk - a sorsunk felett döntőkről - van szó, rendben levőnek is látszik ez az elmélet, de mikor "rajtuk" csattan az ostor, akkor vége-hossza nincs a békétlenkedésnek, és nem értik, hogy történhetett ez meg velük? Pedig az idő mindenki fölött halad, és a betegségek sem válogatnak szegény, vagy gazdag ember között.
Túllépve a gondolaton, még mindig halogatom a levél-nyitás ceremóniáját. Izgulok, nagyon is! Talán csak egy esküvőre való invitálás - nyugtatgatom magam, de már el is vetem a feltételezést. - Nem hiszem. Magamban, számba véve a rokonságot nincs olyan, aki egyhamar "hurokba dugná a fejét" Különben is díszes meghívóval invitálnának. Nem, valami másról lehet szó.
- Talán, egy kedves ismerős távozott közülünk? - Jut eszembe egy másik verzió, de ez is tévút.
Az ilyen hírt leginkább újságba teszik bele, vagy előnyomott értesítőt küldenek.
Kezd végére érni a türelmem. Ostoba fajankó - mondom magamnak. Mire vársz?
Egy gyors mozdulattal kinyitom a lapot, és kíváncsian olvasom az üzenetet. Mélyről veszem a levegőt, és lassan kifújom.
A házunk, közös képviselője értesít, hogy az egyik lakó, felújítás miatt, pár napig megszegi a Házi szabályt, hogy gyorsabban haladhasson, s ezért délelőttönként pár órára el kell zárnia a vizet, és sajnos,egy kicsit hangosabb lesz az átlagosnál. Az ő nevében kér elnézést, és türelmet a többi lakótól.
A végén, apró betűvel megjegyzi: az ÜZENET azért íródott kézzel, mert elromlott a számítógépem. Tamás - Gondoltam! - Másképp dehogy is fogott volna tollat.
Hál' istennek jó vége lett az egésznek. Kár volt annyit izgulni, halogatni a tartalom megismerését. Megkönnyebbülten fogtam hozzá napi teendőim elvégzéséhez, bár a vízszünetnek egy cseppet sem örültem, ebben a pokoli melegben.

3313
paltetel - 2017. szeptember 05. 08:02:40

A halogatás, jó volt az elmélkedéshez. ugye, egy egyszerű üzenet mennyi mindent előhoz az emberből?
tetszik írásod!
tisztelettel,
Etel

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.