Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2018.11.18. 21:34
Szép estét és jó éjszakát mindenkinek. Smile

2018.11.18. 18:16
Miklós! Lélekben hordozlak magamban minden nap és sok erőt, kitartást és erőt kívánok a gyógyuláshoz tartó úton! Rose Ha csend van, hát olvaslak...

2018.11.18. 15:22
Kedves Józsi ! Köszönöm szépen ! Smile

2018.11.18. 15:21
Kellemes délutáni pihenést kivánok szeretettel ! Heart

2018.11.18. 12:18
Szép napot mindenkinek. Smile

2018.11.18. 11:41
Szép napot kívánok! Szeretettel megosztom: Könyvbemutatóm videofelvételét oldalamon, a könyvajánló végén, csak alkotói barátkozások, ismerkedések ... Bővebben

2018.11.18. 11:05
Kitti drága! Köszönet az üdvözletért. Sajnos az utóbbi időben ismét gondjaim akadtak a szívemmel, így a terhelhetőségem is erősen lecsökkent... Bővebben

2018.11.18. 11:02
Szép napot kívánok mindenkinek! HeartMiklós

2018.11.18. 08:59
Janna! In Love Rose

2018.11.18. 08:58
Miklós! Üdvözöllek szeretettel, nagyon örülök, hogy látlak! https://www.youtu.
..HJyJ9xYEFA

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: rugami
» Online vendégek: 3
» Online tagok: 0
Fedák Anita: Üzenet: kilencedik történet (2017. szeptember)
Hópelyhektől csillogó fekete kabátját az előszobai fogasra akasztotta. Legszívesebben a napi fáradalmakat és megélt pillanatokat is otthagyta volna a kabátzsebekben, de azokat vonszolnia kellett magával. Egy pillanatra megállt a kezének mozdulata a táskája után nyúlva. Vigye magával a magyardolgozatokat a konyhába vagy majd vacsora után üljön neki a 32 füzetnek a dolgozószoba lámpafényénél. Végül magával bevitte az irkacsomagot a nappaliba, lerakta a fotelbe és gyorsan hozzálátott, hogy összeüssön valami harapnivalót.
Éhes volt. A magával vitt tízórait nem volt ideje megenni. Folyosói ügyeletre volt beosztva, amikor két gézengúz egymásnak ugrott. Míg bekísérte őket az igazgatói szobába, míg elmondta a történteket, lassan becsengettek és órára kellett sietnie. A másik szünetben még kérték a tanítványai, hogy befejezzék a magyar témazáró dolgozatot és már felhangzott a csengő a következő órára, mikor gyorsan összekapkodta a füzeteket. A napi 7-8 óra teljesen kimerítette, de mindig azzal hárította el a rátörő fáradságot, hogy van olyan tanítványa aki napi két órát utazik, hogy beérjen az első órára, és sokkal korábban kell kelnie, mint neki. Igaz délután a diák már hazamegy, míg a tanár akkor kezdi a napi adminisztrációs teendőit.
Míg ezek a gondolatok végigperegtek a fejében, el is készült a rántotta. Felhajtotta hozzá a zöld teáját, és besietett a nappaliba.
Átvitte a csomagot a dolgozószobába. Azt a feladatot kapták a tizedikes diákok, hogy írjanak a Határon túli irodalom téma körből és Tamási Áron Ábeljéről. Mikor ehhez a részhez ért a Tanmenetben, először meglepetten látta, hogy egy óra van adva erre a témára.
Mikor tüzetesen átnézte a tankönyvet, a hozzá ajánlott szöveggyűjteményt és Tamási Áron mellett Sütő András, Kányádi Sándort olvasta, kicsit elszomorodott. Bár egy vajdasági író, Tolnai Ottó neve is szerepelt az ajánlott pályaképek ismertetésében, de valamilyen hiányérzetféle szorongó érzés fogta el. Hát persze, hogy nem tudnak szinte semmit a mai Magyarországon élők jelentős hányadában a határon túli magyarokról. Ha már az iskolában is egy(!) órát szánnak magyarórán a tanításra. Megkérdezte tanítványait mit tanultak történelemből Trianonról, de csak vállhúzogatás volt a válasz. A legtöbb tanár szinte átsiklik ezen a témán, ha van is rá órakeret, azt biztosan egy másik témára használja fel, amit fontosabbnak gondol... Na majd akkor ő megpróbál változtatni ezen. Üzenetként a többi kollégának, hogy vannak olyan témák a tanmenetben, amelyeken nem szabad csak úgy átlépni.
A következő magyarórára behozott egy még otthonról, Kárpátaljáról elhozott térképet, amelyen a régi nagy Magyarország volt. Mielőtt a határon túli irodalomról beszélt volna elmondta, hol, mikor és miért szakították el a magyar nemzetrészeket az országtól. Az első óra kicsit történelemórásra sikerült, de figyelte a gyerekeket.
Elhatározta, hogy addig beszél, amíg látja az érdeklődést a szemükben. Az osztályban nagy csend volt, harminckét szempár figyelte minden mozdulatát. És beszélt Vereckéről, Munkácsról és Husztról. A következő órán az irodalomra terelte a szót, azokról a magyar írókról beszélt akik Erdélyben vagy a Felvidéken születtek, akik elmentek a trianoni határok felállítása után is az elszakított nemzetrészekre. Hogy Kosztolányi például Szabadkán született, ami jelenleg a Vajdaságban van, hogy Krúdy többször járt Ungváron, ami Kárpátalja megyeszékhelye. És csak a harmadik órán jutott el Tamási Áronhoz, Sütő Andráshoz és Kányádihoz.
Mosolyogva nyúlt az első füzet után és ismét emlékek törtek fel az emlékezetében. Eszébe jutott Bori néni, akinek a kárpátaljai magyar gyerekek köszönhették azt, hogy megismerték Arany, Ady, Petőfi vagy József Attila költészetét. Mielőtt Magyarországra került, zsurnalisztaként dolgozott egy országos magyar napilapnál. A magyar iskolák tankönyvkiadásáról készült cikksorozatot írni. Idős barátnője, Szalai Borbála, a gyermekírónő, évtizedekig dolgozott a Kárpáti Kiadó tankönyves osztályán. Évtizedeken át a keze alól kerültek ki a kárpátaljai magyar tannyelvű iskolákban használt ábécés könyvek, anyanyelvi olvasókönyvek és magyar nyelvtankönyvek. Gondolta felhívja és rákérdez, az átkos szovjet rendszer alatt is olyan sok gond volt a magyar tankönyvekkel?
És egy délutáni teázás közben mesélte el Bori néni, hogy egyszer Moszkvában, amikor személyesen utazott fel az oktatási hivatalba jóváhagyatni a magyar iskolák tankönyveit, a következő eset történt. A magyar olvasókönyvben a megengedett százalékú magyar íróktól jóval több vers és próza került be. Izgult is, hogy a "cenzor" ezeket kihúzza majd. De mielőtt még az oktatási szakember jól belelapozott a kéziratba, valamiért kihívták a szobából. Bori néni gyorsan az íróasztalhoz lépve továbblapozott tíz valahány oldallal az kéziratban, majd hidegvérrel visszaült a székére és várta a következményeket. A visszatérő ellőnörző biztos semmit sem vett észre, hümmögött, lapozgatott tovább, a rend kedvéért ki is húzott a tankönyvből pár verset, majd aláírva, hogy mehet nyomtatásba, visszaadva az olvasókönyv kéziratot már nyúlt is a történelemkönyvhöz...
Jót nevettek akkor délután ezen a szösszeneten, talán végig sem gondolva, hogy mekkora következménye lett volna, ha mindez kiderül.
A füzet, amelybe belelapozott egy Erdélyből áttelepült kislány dolgozata volt. Szépen, választékosan írta le amit az órán hallott. "Abel nagyon okos, mert gyorsan forog a esze és általában mindenre talál megoldást. Furfangos, mert tréfát csinál szinte mindenből. Talpraesett, mert minden helyzetben megáll a lábán. Kötelességtudó, mert szó nélkül elvégzi a rábízott faladatokat. Becsületes, mert nem csal a pénzügyekben" írta a kislány, és ki, ha nem ő ismerte talán a legjobban a székelyeket, hiszen ott élt köztük, míg szüleivel át nem települt Magyarországra.
A másik füzetben egy kamaszfiú saját magához hasonlította Tamási Áron hősét. A legmeghatóbb az a mondata volt, hogy sajnos nemcsak Ábelnek volt olyan kemény sorsa, ez ma is előfordulhat. És itt néhány példát is megemlített.
Az egyik kislány azt írta a dolgozatában, hogy becsületesnek lenni a mai világban sajnos már nem divat. Ha nem is olyan formában, mint az Ábel hősei, de szinte minden téren küzdeni kell a fennmaradásért. Határon innen és túl, írta a munkája végére. "Miért mondjuk azt, hogy határon túliak, amikor ők is olyan magyarok, mint mi?"- írta a munkája végére.
Olvasta, olvasta... és észre sem vette, hogy éjfél is elmúlt. Melegség járta át a szívét, még is csak jól sikerültek azok a magyarórák, hiszen a diákok lám csak, milyen fogékonyak az átadott ismeretekre. Gyorsan végzett az utolsó füzettel és nagyon fáradtan, de kellemes érzéssel fúrta a fejét a párnájába.
Holnap Adyról tart órát. és persze megemlíti azt is, hogy nem csak Párizsban járt, de Kolozsváron és Kárpátalján...is.
4302
Fedak Anita - 2018. október 15. 21:48:13

Kedves Zsuzsa!
Köszönöm szépen kedves szavaid.
Barátsággal: Anita

5569
zsuzsahorvath - 2018. október 15. 16:30:14

Kedves Anita, szívből gratulálok írásodhoz. Nagyon sok, hozzád hasonló pedagógus kellene, és a gyerekek másképp állnának a tanulandó anyagokhoz.
Üdv: Zsuzsa

4302
Fedak Anita - 2018. szeptember 04. 17:58:47

Kedves Rita!
Én így tanítom a magyar nyelvet és irodalmat, mióta áttelepültem Kárpátaljáról. Életből vett, megélt pillanatokat írtam le ebben az írásomban. Ráakartam mutatni arra, hogy bár néha okkal szidjuk a fiatalokat, hogy nem érdekli őket semmi, de tőlünk is függ, a felnőttektől, hogyan vezessük rá őket azokra a dolgokra, amelyek nem szerepelnek a tankönyvekben.
Köszönöm, hogy elolvastad.Heart Barátsággal: Anita

3313
paltetel - 2017. szeptember 09. 16:40:44

Nagyon szép, igazi, történelmi üzenetet írtál le. Sok, sok mindent eltitkoltak előlünk annak idején. A hetvenes években kezdtek jönni Erdélybe a magyarországi egyetemisták és nem akarták elhinni, hogy itt magyarok élnek és magyarul beszélnek. Azokban az évtizedekben nem szabadott befogadni még egy éjszakára se külföldieket. Akkor alakultak ki közös barátságok a fiatalok között és tudtunk meg "egyet-mást" az itteni és az ottani helyzetekről.
Gratulálok rövid, de pontos adatokat közlő írásodhoz.Rose
Szeretettel,
Etel

4204
pathfinder - 2017. szeptember 04. 09:45:47

Kedves Tollforgató!
És tényleg! Nekünk sem tanították annó a határon túli költőket és írókat. A születési helyet tanították, de hogy az a jelenlegi határon túl van, azt nem emelték ki nekünk. Remélem azóta változott kicsit a tanmenet ilyen tekintetben! Annyi haszontalan dolgot tanítanak "általános ismeretanyagként", amire semmi szükségünk, de a nemzeti történelmet meg a nemzeti irodalmat valahogy elnagyolják. Emlékszem, mi a 2. világháború utáni történelemről nem is tanultunk semmit, sem általánosban, sem középiskolában. Igaz, én a 90-es években jártam a felsőt és a gimnáziumot. De jó lenne mondjuk kevesebb fizika és több irodalom...
Köszönöm a soraidat, most elgondolkodtattál.
Köszönöm:
Kata

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.