Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2019.05.26. 17:41
Kellemes estét kívánok In Love szeretettel Mindenkinek!

2019.05.26. 13:44
Kedves hzsike! Gratulálok, és további sok sikert kívánok!

2019.05.26. 13:36
Kedves hzsike! Szívből gratulálok! Rose

2019.05.26. 12:26

2019.05.26. 12:25
Szépséges napot mindenkinek! Smile Föltettem a Könyvbemutatóm linkjét, nagyon jól sikerült. Boldog vagyok. Smile

2019.05.26. 07:39
Jó reggelt, szép napot! Köszönöm a versem javítását! Üdvözlettel Éva Rose

2019.05.26. 04:23
Szép vasárnapot.Szaladj
on el mindenki szavazni, ezzel tartozunk gyermekeinknek , unokáinknsk. Heart

2019.05.25. 23:49
Jó éjszakát mindenkinek. Smile

2019.05.25. 20:01
Gratulálok minden nyertesnek szeretettel!! Heart Rose

2019.05.25. 19:59
Gratulálok a nyerteseknek!

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: zozone
» Online vendégek: 2
» Online tagok: 1
lilapetunia
Márkus Brigitta: Üzenet: Tizenegyedik történet (2017. szeptember)
A vörös szőnyeg

Sápadt volt, sárgás-fehéres szürke; mint ki a vérét zálogba adta, hogy később újra visszakapja.
Beletörődés, lemondás és titkos aggodalom bújkált meggyötört, de még így is szép,
érző szemeiben.
Ahogy betették a mentőautóba, rám nézett, mintha végső búcsút venne.
Mérhetetlen jóság, s kissé erőltetett nyugalom sugárzott pillái mögül.
Nem akarta, hogy aggódjunk miatta, soha, senkinek nem akart gondot okozni.
Haragudott magára, ha valaki meglátta rajta a gyengeség apró, hullámzó,
fájdalomba taszító jelét.
Büszke, erős, vonzó férfi volt, bár látszott rajta a betegség gyötrő, gonosz marcangolása.
Küzdött... Minden erejével, minden hitével és szeretetével. Felvette a harcot a gonosz betegséggel szemben.
Évekig, hónapról-hónapra ringbe szállt.
Csaták küzdelmeit sorra nyerte.
De a gonosz nem adta föl...
A jóság, a becsület és az apai szépség megtestesítője újra és újra küzdött.
Egy érintés, egy tekintet- mely mélyebb és több volt minden szónál...
Az én szívem, lelkem...az Édesapám.
Szemébe néztem és éreztem könnyét a saját szememben. Ő sosem sírt.
A mentőautó szirénázva robogott vele a további erőpróbáló küzdelem rögös hullámvasútján.
A mosdó hófehér padlóján a -korábban gejzírként spriccelő- vörös vér alvadtan hevert.
Tizenhét éves lehettem, az öcsém tizenkettő. Oly szorgalmasan lapátoltuk a zöld
felmosóvödörbe Édesapánk vérét, mintha ez lenne a legtermészetesebb művelet
két tizenéves gyermek számára. Puha, vörös lüktetés...
Egyik kezünkben a műanyag lapát nyele, másikban az alvadt vér sikamlós tapintása.
Egymásra sem néztünk az öcsémmel, tudtuk mi a dolgunk.
Szavak nélkül éreztük egymás gondolatát.
Édesapánk egy része ez.
Amit nagy tisztelettel, szeretettel és mélységes fájdalommal lapátoltunk,
míg a padló puha, vörös, szerves szőnyege el nem kopott...

5461
dmbrigitta - 2017. szeptember 06. 16:58:22

Nagyon szépen köszönöm, kedves Etel!
Örülök és köszönöm, hogy megtiszteltél kedves szavaiddal!

Szeretettel: Brigitta Rose

3313
paltetel - 2017. szeptember 05. 07:40:16

Meghatottak szavaid, ahogyan bemutattad édesapád küzdelmét a betegséggel, haldoklását. Az embert, a szülőt.
Gratulálok!Rose

Üdvözlettel,
Etel

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.