Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2019.07.19. 12:33
Szép napot mindenkinek! Smile

2019.07.19. 12:31
Az ÚJ Verselő vers cím: BŰVÖLET. Ezzel a címmel vagy tartalommal várjuk a verselő vers rovatba pályázataitokat.

2019.07.19. 10:27
Szép nyári napot, kellemes pihenést, remek alkotásokat kívánva, üdvözöllek benneteket. Éva Rose

2019.07.19. 06:42
Kellemes, szép napot kívánok kedves Holnaposok! Rose Heart

2019.07.18. 21:59
A feltöltés befejeződött. Szép estét és jó éjszakát mindenkinek. Smile

2019.07.18. 21:59
mama a szerző profiljánál közvetlenül tudsz neki levelet írni.

2019.07.18. 20:47
Kedves H. Gábor Erzsébet! Szeretnék a "Berkenyeágon kismadár" tündéri gyermek verses kötetéből rendelni egy példányt. Mi a teendőm? Üdvözlette... Bővebben

2019.07.18. 18:35
Felhívom a kedves szerzőtársak figyelmét (főleg az újabbakét), hogy személyemben, a versek prózák alatti véleményekre legtöbb esetben bővebben reag... Bővebben

2019.07.18. 17:31
Kellemes estét az értékes alkotások között. Szeretettel. Éva

2019.07.18. 16:21
Kellemes délutáni pihenést kívánok szeretettel! Heart

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: mama
» Online vendégek: 9
» Online tagok: 0
Márkus Brigitta: Üzenet: Tizenegyedik történet (2017. szeptember)
A vörös szőnyeg

Sápadt volt, sárgás-fehéres szürke; mint ki a vérét zálogba adta, hogy később újra visszakapja.
Beletörődés, lemondás és titkos aggodalom bújkált meggyötört, de még így is szép,
érző szemeiben.
Ahogy betették a mentőautóba, rám nézett, mintha végső búcsút venne.
Mérhetetlen jóság, s kissé erőltetett nyugalom sugárzott pillái mögül.
Nem akarta, hogy aggódjunk miatta, soha, senkinek nem akart gondot okozni.
Haragudott magára, ha valaki meglátta rajta a gyengeség apró, hullámzó,
fájdalomba taszító jelét.
Büszke, erős, vonzó férfi volt, bár látszott rajta a betegség gyötrő, gonosz marcangolása.
Küzdött... Minden erejével, minden hitével és szeretetével. Felvette a harcot a gonosz betegséggel szemben.
Évekig, hónapról-hónapra ringbe szállt.
Csaták küzdelmeit sorra nyerte.
De a gonosz nem adta föl...
A jóság, a becsület és az apai szépség megtestesítője újra és újra küzdött.
Egy érintés, egy tekintet- mely mélyebb és több volt minden szónál...
Az én szívem, lelkem...az Édesapám.
Szemébe néztem és éreztem könnyét a saját szememben. Ő sosem sírt.
A mentőautó szirénázva robogott vele a további erőpróbáló küzdelem rögös hullámvasútján.
A mosdó hófehér padlóján a -korábban gejzírként spriccelő- vörös vér alvadtan hevert.
Tizenhét éves lehettem, az öcsém tizenkettő. Oly szorgalmasan lapátoltuk a zöld
felmosóvödörbe Édesapánk vérét, mintha ez lenne a legtermészetesebb művelet
két tizenéves gyermek számára. Puha, vörös lüktetés...
Egyik kezünkben a műanyag lapát nyele, másikban az alvadt vér sikamlós tapintása.
Egymásra sem néztünk az öcsémmel, tudtuk mi a dolgunk.
Szavak nélkül éreztük egymás gondolatát.
Édesapánk egy része ez.
Amit nagy tisztelettel, szeretettel és mélységes fájdalommal lapátoltunk,
míg a padló puha, vörös, szerves szőnyege el nem kopott...

5461
dmbrigitta - 2017. szeptember 06. 16:58:22

Nagyon szépen köszönöm, kedves Etel!
Örülök és köszönöm, hogy megtiszteltél kedves szavaiddal!

Szeretettel: Brigitta Rose

3313
paltetel - 2017. szeptember 05. 07:40:16

Meghatottak szavaid, ahogyan bemutattad édesapád küzdelmét a betegséggel, haldoklását. Az embert, a szülőt.
Gratulálok!Rose

Üdvözlettel,
Etel

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.