Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Márkus Brigitta: Üzenet: Tizenegyedik történet (2017. szeptember)
A vörös szőnyeg

Sápadt volt, sárgás-fehéres szürke; mint ki a vérét zálogba adta, hogy később újra visszakapja.
Beletörődés, lemondás és titkos aggodalom bújkált meggyötört, de még így is szép,
érző szemeiben.
Ahogy betették a mentőautóba, rám nézett, mintha végső búcsút venne.
Mérhetetlen jóság, s kissé erőltetett nyugalom sugárzott pillái mögül.
Nem akarta, hogy aggódjunk miatta, soha, senkinek nem akart gondot okozni.
Haragudott magára, ha valaki meglátta rajta a gyengeség apró, hullámzó,
fájdalomba taszító jelét.
Büszke, erős, vonzó férfi volt, bár látszott rajta a betegség gyötrő, gonosz marcangolása.
Küzdött... Minden erejével, minden hitével és szeretetével. Felvette a harcot a gonosz betegséggel szemben.
Évekig, hónapról-hónapra ringbe szállt.
Csaták küzdelmeit sorra nyerte.
De a gonosz nem adta föl...
A jóság, a becsület és az apai szépség megtestesítője újra és újra küzdött.
Egy érintés, egy tekintet- mely mélyebb és több volt minden szónál...
Az én szívem, lelkem...az Édesapám.
Szemébe néztem és éreztem könnyét a saját szememben. Ő sosem sírt.
A mentőautó szirénázva robogott vele a további erőpróbáló küzdelem rögös hullámvasútján.
A mosdó hófehér padlóján a -korábban gejzírként spriccelő- vörös vér alvadtan hevert.
Tizenhét éves lehettem, az öcsém tizenkettő. Oly szorgalmasan lapátoltuk a zöld
felmosóvödörbe Édesapánk vérét, mintha ez lenne a legtermészetesebb művelet
két tizenéves gyermek számára. Puha, vörös lüktetés...
Egyik kezünkben a műanyag lapát nyele, másikban az alvadt vér sikamlós tapintása.
Egymásra sem néztünk az öcsémmel, tudtuk mi a dolgunk.
Szavak nélkül éreztük egymás gondolatát.
Édesapánk egy része ez.
Amit nagy tisztelettel, szeretettel és mélységes fájdalommal lapátoltunk,
míg a padló puha, vörös, szerves szőnyege el nem kopott...

5461
dmbrigitta - 2019. november 27. 19:16:38

Kedves Rita!

Megtisztelő, hogy olvastad!

Köszönettel: Brigitta Rose

5461
dmbrigitta - 2019. november 27. 19:15:41

Kedves Kitti!

Nagyon szépen köszönöm! Rose

5461
dmbrigitta - 2019. november 27. 19:14:50

Kedves Kata!

Örülök, hogy olvastad!

Köszönettel: BrigittaRose

6542
ritatothne - 2019. november 25. 12:36:44

Kedves Brigi!

Megrázóan szép történeted átéléssel olvastam. Nekem 42 évig volt édesapám és mégis totálisan kiborultam, mikor meghalt. Borzalmas lehetett ilyen fiatalon elveszíteni őt.

Szeretettel: RitaRose

5396
Kitti - 2019. november 25. 11:54:42

"Szemébe néztem és éreztem könnyét a saját szememben."

Nagyon mély és szép megfogalmazás! Rose

5772
Saranghe - 2019. november 25. 11:50:15

Kedves Brigitta!

Még olvasni is megrázó volt, nem hogy átélni. Sad. Ezt nagyon nehéz, vagy talán lehetetlen is feldolgozni.

Szeretettel olvastalak: Rose

Kata

5461
dmbrigitta - 2017. szeptember 06. 16:58:22

Nagyon szépen köszönöm, kedves Etel!
Örülök és köszönöm, hogy megtiszteltél kedves szavaiddal!

Szeretettel: Brigitta Rose

3313
paltetel - 2017. szeptember 05. 07:40:16

Meghatottak szavaid, ahogyan bemutattad édesapád küzdelmét a betegséggel, haldoklását. Az embert, a szülőt.
Gratulálok!Rose

Üdvözlettel,
Etel

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.