Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2019.05.26. 07:39
Jó reggelt, szép napot! Köszönöm a versem javítását! Üdvözlettel Éva Rose

2019.05.26. 04:23
Szép vasárnapot.Szaladj
on el mindenki szavazni, ezzel tartozunk gyermekeinknek , unokáinknsk. Heart

2019.05.25. 23:49
Jó éjszakát mindenkinek. Smile

2019.05.25. 20:01
Gratulálok minden nyertesnek szeretettel!! Heart Rose

2019.05.25. 19:59
Gratulálok a nyerteseknek!

2019.05.25. 19:48
Kellemes estét kívánok szeretettel Mindenkinek! Heart

2019.05.25. 15:30
Gratulálok, kedves Fényszóró Lány!

2019.05.25. 13:51
Köszönöm szépen! Még soha nem nyertem semmit versemmel! Smile

2019.05.25. 11:05
Szép napot mindenkinek! HeartMiklós

2019.05.25. 10:43
Szép napot mindenkinek. Smile

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: torotoroJK
» Online vendégek: 2
» Online tagok: 0
Nagy János 2: Együtt jóban-rosszban. (2017. szeptember)
Az öreg Gerzson azonmód, ahogy bejött a krumpliföldről, eldőlt az ágyon, mint ha maga is csak egy jól megtermett krumplis zsák lett volna.
- Az ördög vigye el, de mocskos meleg van! - sóhajtotta és keze fejével letörölte homlokáról a verítéket. Cudar mód szomjas is volt, de most egyelőre annak örült, hogy végre kinyújtóztathatja fájó végtagjait. Inni majd ráér, ha egy kicsit visszatér belé a lélek.
- Hallod Örzse, kár volt ennyi sok kolompért ültetni! Majd kolompért zabálunk egész évben, mi! - tette hozzá zsörtölődő hangon. Lerúgta a lábáról az ócska bakancsot. A lábbeli talpából egy csomó föld hullott a hajópadlóra, ami amúgy is megérett már egy tisztes takarításra.
- Jól van, no! Majd kisöpröm, nem kell mindjárt óbégatni velem. Más dolgom sincs, csak örökké a szobát ganézni! Mi lenne, ha végre te is csinálnál valamit? Beteg vagy, tudom! Persze, hogy tudom. Hallgatsz,mi? Na, ne nézzél már így rám! Mondom, hogy kitakarítok...
Egy idő után fölült az ágyon, fogta a bakancsot és berakta a kamrába a polc alá. Lehajolt, megemelte a demizsont, meglötyögtette, hogy akad-e még benne egy kis jóféle borocska. Szomorúan konstatálta, hogy bizony már igencsak az alján árválkodik néhány deci. Egy öblös vizespoharat félig töltött borral, a tetejére hideg vizet merített a zománcos vödörből.
- Elfogyott a szifon patron Örzse! Majd szóljál, hogy hozzak, ha bemegyek a faluba! Ide írom erre a papírra, mert te is elfelejtesz mindent! - legyintett az asszonyra. A pohár tartalmát egy szuszra leeresztette a torkán. Jóleső érzéssel pödörte meg a bajszát.
- Megérdemlek még egy pohárral Örzse! Jól van, no! Nem kell mindjárt a falra mászni, ha iszok egy kicsit! Mondom, hogy rettentő meleg van oda kint. Persze, könnyű neked, te csak itt üldögélsz a jó hűvös szobában, én meg meggebedek a kolompér ásásban! Látod, el is fogyott, az utolsó pohár még félig se lett tele. Majd veszek egy demizson bort, ha a postás meghozza a nyugdíjamat. Azt nem kell fölírni, azt nem felejtem el! - nevetett hangosan az öreg.
A kiürült demizsont visszavitte a kamrába, helyette leakasztotta a szögről a füstölt szalonnát. A kredenc fiókjából elővette a kenyérvágó nagy kést és egy jókora szeletet szabott le magának. A konyharuhából kicsomagolta a kenyeret, a késsel keresztet rajzolt rá, majd abból is vágott egy tisztességes adagot.
- Gyere Örzse, egyél! Nem vagy éhes? Á, te sose vagy éhes! A fene a jó dolgodat! Az a sok orvosság, amit beszedsz, az veszi el az étvágyadat! Inkább innál egy kis jóféle pálinkát! Többet ér az mindenféle francos gyógyszernél. Csak mérgezed magad!
Komótos mozdulatokkal kinyitotta a szoba ablakának belső szárnyát és az ott lévő nagy dunsztos üvegből kihalászott néhány termetes kovászos uborkát. Egyikbe beleharapott és elégedetten állapította meg, hogy az pont annyira savanyú, ahogy ő szereti. A kockás konyharuhát az ölébe terítette és vetett egy pillantást a feleségére. Aztán dühösen fölmordult.
- Na, jól van, megmosom a kezem! Az idegeimre mész ezzel az örökös kézmosással! Elmegy még az ember étvágya is! Csak ne néznél úgy rám, mint valami zsiványra!
Dühösen merített vizet a vödörből a lavórba és alaposan megmosta a kezét. Szikár, ráncokkal szabdalt keze volt az öreg Gerzsonnak, amit a nehéz fizikai munka és a kor alakított ilyenné. Megtörölte a kezét egy agyonhasznált, foszladozó törölközőben és végre nekilátott falatozni. Közben gondolt egyet és bekapcsolta az öreg rádiót, ami korban talán vetekedett vele. A vén jószág recsegett egy darabig, de aztán tisztán felcsendült a híreket mondó női hang. Az öreg fél füllel a hírekre figyelt, miközben továbbra is szorgalmasan kockázta a szalonnát, harapta a kovászos uborkát.
- Hallod Örzse, milyen bolond világot élünk! Robbantgatnak! Meg vannak bolondulva az emberek! Tisztára meg vannak bolondulva! Még jó, hogy itt a tanyán mi békében élünk. Itt csönd van és nyugalom. Itt nincsenek ilyen bolondok!
Befejezve az evést, a konyharuhával letörölte az asztalt, a kenyérmorzsákat nagyvonalúan a hajópadlóra söpörte. Miután a pohárból kihörpintette a maradék bort, azt egy kis vízzel kiöblítve a mosogatás nehéz, fáradságos terhét is letudta. Elégedetten vetett egy pillantást az asszonyra.
- Csak aludjál nyugodtan! Én elszívok egy pipát kint a verandán. Nyitva hagyom az ajtót, hogy meghalljam, ha kell valami. Mi lenne veled nélkülem? - dörmögte a bajsza alatt.
Kényelmesen elhelyezkedett egy vesszőből font, rozoga fotelben, amit máshol már régen a tűzbe vetettek volna, de itt a tanyán teljesen megfelelt arra a célra, amire használták. Az öreg megfontolt, nyugodt mozdulatokkal megtömte a pipáját és jóleső érzéssel eregette a füstöt az ég felé. Elgondolkodott az élet dolgai felől. Az egész életét a téglagyárban töltötte. Inasként került oda még kölyök korában, és onnan ment nyugdíjba. Kemény munka volt! Sokat kellett dolgozni kevés pénzért.
- Hol van már a téglagyár? - tette föl magának a keserű kérdést. Megszűnt az is, mint annyi más. Amikor néhány éve arra vetette egy elintézendő dolog, megdöbbenve látta, hogy a régi munkahelyét az enyészet eszi. Az utakat felverte a gaz, az épületek düledező félben, kitört ablaküvegek, tátongó ajtónyílások, szeméthegyek nyújtottak lehangoló, csúf látványt. Az öreg szívét összeszorította valami sosem érzett rossz érzés, az elmúlás kegyetlen, vissza nem fordítható, fájdalmas érzete. A felidézett emlék mázsás súllyal nehezedett a lelkére, amit talán egy pohár borral lehetett volna könnyebbé tenni, de hát a bor elfogyott az utolsó cseppig.
- Bolond világ! - mormogta, miközben a fejét lassan lehajtva elszunyókált a veranda hűvös árnyékban. Nyugodt, mély álomba merült, amit egy óra elteltével a kutya csaholása riasztott meg. Az öreg álmos szemekkel nézett körül. A kerti kiskapu előtt a szomszéd tanya fiatalasszonya, meg a süldő lánya álldogált a biciklit támasztva.
- Jó napot, Gerzson bácsi! Hoztam magának egy kis paprikás krumplit ebben a lábasban, meg lekváros buktát, most sütöttem. Majd ráér visszaadni a lábast.
Az öreg még félig álomittasan a kapuhoz botorkált. Átvette a nejlon zacskóban levő eleséget.
- Nagyon köszönöm Juliskám! Hiszen ez rengeteg! Egy hétig is eleszegetjük mi ezt az Örzsével. Tudja mi már kevéssel is beérjük.
- Jaj, ne beszéljen már butaságokat Gerzson bácsi, hiszen az Örzse néni már két éve meghalt! Hiszen mi is ott voltunk a temetésén!
Meghalt... meghalt... - visszhangozta az öreg, majd halk sóhajtással megfordult, elindult befelé a házba. Még hallotta a fiatalasszony félhangos szavait.
- Teljesen megbuggyant az öreg! Az agyára ment a magány.
Az öreg Gerzson a nejlon reklámtáskát a konyhaasztalra tette, majd imigyen szólt.
- Hallod Örzse, azt mondják meghaltál! Pedig hát csak beteg vagy, de majd én megápollak. Egyet se félj, majd én gondoskodok rólad!
Azzal a konyhaasztalon felállított réges-régi esküvői fotót visszaakasztotta a falon lévő szegre, oda, ahol azelőtt is volt. Leült a hokedlire a megsárgult, megfakult fényképpel szemben.
- Látod, azt hiszik, egyedül vagyok! Nem tudják, hogy te most is itt vagy velem. Azt gondolják, megbolondult az öreg Gerzson. Pedig én megfogadtam szent esküvéssel, hogy együtt leszünk jóban-rosszban, amíg csak élek. Nehézkes léptekkel bement a kamra hátsó részébe, ahol egy nagy, négyszáz literes fagyasztóláda árválkodott a sarokban. Fölnyitotta a láda tetejét. A láda alján hófehér dérrel borítva, kificamított végtagokkal ott hevert a felesége holtteste.
Az öreg elégedetten szemlélte a jéggé dermedt testet.
- Hallod Örzse, azt hiszik megbolondultam! Nem tudják, hogy nem vagyok egyedül. Hiszen én már a temetés napjának éjszakáján kiástalak. Csak nem foglak otthagyni a koporsóban rohadni egyedül! Szépen visszacsináltam a sírt, nem vette észre senki. Csak pihenj nyugodtan, én majd vigyázok rád - mondta, majd a fagyasztó tetejét gondosan lecsukva, kiballagott a kamrából.
5396
Kitti - 2017. október 27. 20:44:12

Én ezt a novelládat már olvastam. Egyre azon töprengek, hogy hol. Felejthetetlen! Smile

4204
pathfinder - 2017. október 27. 14:11:15

Kedves János!

Hú, libabőrös lettem a végére. Mennyire szerethette a felségét, ha "visszalopta" magának. Beleőrült a felesége elvesztésébe szegény ember. Régen még tudták az emberek, hogy a "holtomiglan-holtodiglan" és a "jóban-rosszban" ugyanazt jelenti, és ha elromlik valami, meg kell javítani, nem eldobni. Szegény Gerzson meg beleőrült a felesége elvesztésébe... De pont ezért szép, mert nem csak a jelen szomorú, visszás helyzet érezhető ki belőle, hanem hogy mennyire összecsiszolódva, szépen éltek együtt az asszony életében is.

Gratulálok, nekem tetszett a történeted!
Kata

2279
ermi-enigma - 2017. szeptember 05. 05:41:28

Jól van János...a Te novellád...én csak a saját véleményem mondtam el...mert egyébként nyerő lenne.....szép napot

üdv
iMRE

5276
Jean19570102 - 2017. szeptember 04. 20:37:55

Kedves Imre!

A történet egy tanyán játszódik. "Még jó, hogy itt a tanyán mi békében élünk." Elszigetelt környezetben, mondjuk 2-3 km-re a másik tanyától. A temető a falu szélén van, a házaktól távol. A történet épp ezért hiteles, mert az öreg nem tudta érzelmileg feldolgozni a párja elvesztését és olyan megoldást talált, amit a megbomlott elméje diktált a számára. Szerintem épp ettől válik igazán "ütőssé " a történet. Én így látom. Az élet ennél sokkal furcsább dolgokat is produkált már. A tudományos fantasztikum máshol keresendő.
Üdvözlettel: János

2279
ermi-enigma - 2017. szeptember 04. 13:25:58

János....egy a baj ...a fagyasztó megjelenéséig hihető a novella....attól kezdve már csak sci-fi......egy faluban ahol együtt élnek még ma is az emberek....egy halott a földbe kerül....nem jöhet elő a "Sikoly" film nagyjelenete....

egy írásnak hitelesnek kell lennie....

Üdv
iMRE

5276
Jean19570102 - 2017. szeptember 04. 11:55:54

Kedves Imre!

Nem értek veled egyet. Kellett az a csavar a végére! Szerintem attól lett remek ez a novella, anélkül csak egy jó novella lenne. Nem vagyok szerénytelen, elég jól meg tudom ítélni egy-egy novella értékét.
Baráti üdvözlettel: János

2279
ermi-enigma - 2017. szeptember 02. 18:07:34

remek novella.....a végére nem tettem volna be a fagyasztót...elég lett volna a szomszéd közlése.....ott már ütött a téma....és talán az olvasó is jobban elgondolkodott volna rajta....addig nagyon remek....

jó vagy

iMRE

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.