Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2019.05.26. 18:45
Kedves Erzsike! Szeretettel gratulálok a könyvbemutatóhoz! Rose

2019.05.26. 17:41
Kellemes estét kívánok In Love szeretettel Mindenkinek!

2019.05.26. 13:44
Kedves hzsike! Gratulálok, és további sok sikert kívánok!

2019.05.26. 13:36
Kedves hzsike! Szívből gratulálok! Rose

2019.05.26. 12:26

2019.05.26. 12:25
Szépséges napot mindenkinek! Smile Föltettem a Könyvbemutatóm linkjét, nagyon jól sikerült. Boldog vagyok. Smile

2019.05.26. 07:39
Jó reggelt, szép napot! Köszönöm a versem javítását! Üdvözlettel Éva Rose

2019.05.26. 04:23
Szép vasárnapot.Szaladj
on el mindenki szavazni, ezzel tartozunk gyermekeinknek , unokáinknsk. Heart

2019.05.25. 23:49
Jó éjszakát mindenkinek. Smile

2019.05.25. 20:01
Gratulálok minden nyertesnek szeretettel!! Heart Rose

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: zozone
» Online vendégek: 3
» Online tagok: 0
Benda Judit: Túl a fájdalmon (2017. szeptember)
A nevem Emily Larsson.
Lánya vagyok a svéd hegyeknek, az ott élő fenyveseknek, magamban hordozom a hegyek tiszta levegőjét és a tenger morajlását
Otthon vagyok Skócia felföldjein, ismerem völgyeit, tavait, barátom minden kanyargó folyó.
Ereimben a skót és a svéd vér egységet alkot, származásomat - mint valami gyémánt koronát a fejemen - büszkén viselem.

:Valaha boldog voltam és szerelmes.
Azt gondoltam, a szerelemnél nincs nagyobb és nincs hatalmasabb úr. Tizenkilenc éves voltam és úgy éreztem, a Menny a Földre költözött , mert boldogságom földöntúli volt David oldalán.
Alig egy évvel volt idősebb nálam. Jóképű, magas és végtelenül kedves. Nem bántam, hogy vagyontalan, mert szerelme és gyengédsége többet jelentett nekem minden kincsnél a világon.
Lányok vetekedtek egyetlen pillantásáért, mosolyáért akár ölre is mentek volna. De ő engem választott és ezzel a legboldogabb emberré tett a világon. Neki adtam a lányok legféltettebb kincsét, a szüzességemet. Gyengéd érintése, féltő szerelme máig édes borzongással tölt el, csókjait most is visszavágyom.

A nevem Emily Larsson.
Lánya a svéd hegyeknek, a skót felföldeknek, ismerője völgyeknek, barátja minden kanyargó folyónak. S mindenekelőtt engedelmes, szófogadó gyermek, szüleinek feltétel nélküli tisztelője.
Apámat kiváltképp szerettem, rajongásom iránta határtalan volt. Jó férj volt és jó apa, de meglehetősen gyenge jellem. Kártyaszenvedélye nem ismert határokat, aminek családi birtokunk is kis híján áldozatul esett.
A sors fura fintora, hogy a megmentője én lettem. A kártya partiban győztes Daniel McMillan nagyvonalú lévén, cserét ajánlott jó apámnak. Engem akart a birtokért cserébe. Megkapott.
Elmémből sosem törlődnek annak az estének az emlékei, amikor apám esdeklő szemmel, két kezemet a kezébe fogva kérdezte tőlem:
- Megteszed? Ugye, megteszed, leányom? Tudom, hogy nem hagyod cserben az apádat, hisz engedelmességre neveltelek.

Igen. Apám jól tudta. Engedelmességre nevelt és én nem tagadtam meg a neveltetésemet.
David-et nem láttam többé. Nem akartam látni. Szemébe mondva a szakítást ,képtelen lettem volna megtenni. Az iránta való olthatatlan szerelmemnek viszont ellentmondott gyermeki engedelmességem.
David-ről az a hír járta, elhagyta Skóciát. Én pedig - egy hónap sem telt bele és -Mrs. Daniel McMillan lettem.

Valaha szépnek tartottak.
Arcom nemes vonásait, bőröm simaságát, porcelán fehérségét csodálták a férfiak, mindig divatos öltözetemet irigykedve méregették a nők, meleg- barna, mélyen ülő szemeimmel mindenkit megbabonáztam. Divatlapokból tájékozódtam , mit viselnek a nők s ügyeltem rá, hogy az 1905-ös év divatjának megfelelő legyen minden ruhám. Szalonokból választottam azokat, a társaságombeli hölgyeknek én diktáltam a divatot. Megtehettem mindezt. A férjem pénze biztosította, hogy igazi dámaként éljek.
Képmutató lettem és felszínes.Én, aki mindig az őszinte szavak híve voltam, megtanultam a hazugság és álszentség minden fortélyát. Csevegtem semmitmondó dolgokról, arcomon a mosoly soha sem volt valódi, szememben látszódott csak igazi fájdalmam.

A férjem, Daniel McMillan nem volt jó ember.
Durva és erőszakos természetét nem állhattam, bűzös leheletétől mindig megborzongtam. Ivókba járt és talán nőkhöz is, bár igazán soha nem érdekelt, merre tölti az idejét.
Életemnek csak egy igazi értelme létezett. A kisfiam, Noel.
Egy gyönyörű, soha el nem múló szerelem emlékét jelentette ez a mindig mosolygó, tündér-gyermek, aki képes volt minden bánatot feledtetni.
Mosolyában, önfeledt gyermeki kacajában David-et láttam.
Senki sem lehetett tudója, csak én, ennek a hatalmas titoknak: Noel az ő gyermeke. Első és egyben utolsó szerelmes együttlétünk gyümölcse, amikor én már tudtam, nem lesz folytatás.Én tudtam csak, hogy ezzel a szerelmes éjszakával búcsúzom tőle.
De a Sors kegyes volt hozzám. Megajándékozott a fiammal, akinek kék szemében, angyali, huncut nevetésében viszontláthattam imádott kedvesemet.

A nevem Emily Larsson.
Lánya vagyok a svéd hegyeknek, a skót felföldeknek, ismerőse völgyeknek , barátja minden kanyargó folyónak. S gyilkosa gyermekemnek.
Amikor lelkedben a kétség üt tanyát és szívedbe beköltözik a végtelen szomorúság, amikor azt érzed, fárasztó már minden képmutatás, akkor a gondolat elveti magjait, majd gyökeret ver elmédbe s egyetlen megoldást kínál számodra. Elhagyni ezt az álszent világot, megtérni a Teremtőhöz és egyszer s mind megszabadulni ettől a földi pokoltól, melyben létezel.

Azon az estén különös gyengédséggel fürösztöttem gyermekemet.
Egy éves alig múlt el és tudtam, magammal viszem. Mi lenne vele nélkülem, hogyan élne tovább?
A kádban önfeledten pancsolt, élvezte a vizet, kacaja betöltötte a szobát. Néztem hajának édes fürtjeit, szappanoztam kis testét, vele kacagtam én is. A külvilág megszűnt létezni. Csak mi voltunk, ketten. Újra azt éreztem, mint egykoron: talán a Menny a Földre költözött. Földöntúli volt a boldogság volt az, ami körénk telepedett.
Aztán kiemeltem a kádból, szárazra töröltem a testét, ráadtam legszebb ruháját.
Utoljára megsimítottam arcát, ráborultam, és csókoltam, ahol csak értem.
Végül felemeltem a párnáját, arcához emeltem...

Azt mondják, szép voltam valaha.
Szépségemet férfiak és nők csodálták. Divatos ruháimat szalonokból választottam, a divatot én diktáltam .Boldog nem, de legalább szabad voltam.
Már nem vagyok szép. Az elmúlt négy év alatt ha tehettem, elkerültem a tükröket, ne kelljen szembesülnöm az idő múlásával. Ruháim kopottak és viseltesek...és szabad sem vagyok már.
Az Úr azt gondolta, nem jött még el az én időm és nem hagyott meghalnom.
Megmentőül küldte Rosa-t, az öreg szolgálónkat, aki azon az estén, amikor Noel-t fürösztöttem, benyitott a szobába.
Utolsó emlékem, amikor a férjem és Rosa elvonszolnak a fiam mellől. Azt mondták, rajta már nem tudtak segíteni. De engem megmentenek. Nem akartam, hogy bárki megmentsen. Meg akartam halni. A fiam után akartam menni.
Senki sem kérdezte, én mit szeretnék. Az én akaratom semmit sem számított.
Intézetbe küldtek, azt mondták megbomlott az elmém. Néha azt kívánom, bár így lenne, mert akkor nem lennék képes gondolkodni, nem kínoznának gyötrő emlékképek.
Magányban élek, a világtól elzárva, társaságom csak a szobám négy fala. A férjem elvált tőlem, a szüleimet elvitte a sorsom miatti bánat. Legfőbb vágyam, hogy én is utánuk menjek, mert akkor a fiamat is újra láthatom.


A nevem Emily Larsson.
Lánya vagyok a svéd hegyeknek, az ott élő fenyveseknek, magamban hordozom a hegyek tiszta levegőjét és a tenger morajlását.
Otthon vagyok Skócia felföldjein, ismerem völgyeit, tavait, barátom minden kanyargó folyó.
Ereimben a skót és a svéd vér új erővel buzog, a hit és a remény újra szívembe költözött.

Rosa-tól kaptam levelet.
Hű szolgálóm még jó egészségnek örvend és a hír, amit közölt velem, értelmet adott annak, miért vagyok még e világon. Az Úrnak még terve van velem. Fel kell neveljem gyermekemet.
Noel nem halt meg, Rosa-nak az utolsó pillanatban sikerült megmentenie, életet lehelni a kicsi testbe, amit én veszejteni akartam.
A férjem parancsa volt, hogy velem azt tudassák, meghalt gyermekem. Miután engem intézetbe zártak, Noel nevelését Rosa-ra bízták.
A férjem nem törődött vele, ivókban és nőknél töltötte idejét, míg végül pár nappal ezelőtt elvitte egy szívroham.
Derék szolgálóm ezután döntött úgy, hogy megkeres és elmondja, él a gyermekem.
Most megint azt érzem, a Menny a Földre költözött, mert ami most szívemben lakozik, az földöntúli boldogság.

A nevem Emily Larsson.
Talán szép voltam valaha. Talán engem csodált férfiak hada és irigyelt nők tucatja.
Követtem a divatot, viseltem szebbnél- szebb ruhát, de arcomon a mosoly csak álca volt, palástja mérhetetlen szomorúságomnak.
Szépségem minden bizonnyal már a múlté, ruhám kopottas, de arcomon őszinte a mosoly, szememben a boldogság és a remény ragyogása.

Én, Emily Larsson, lánya a svéd hegyeknek, soha meg nem tagadója a skót felföldeknek, ismerője megannyi völgynek, barátja kanyargó folyóknak, tudom és vallom:
Az életbe céllal és küldetéssel érkezünk .A hit s a remény az, mely legnehezebb perceinken átsegít s ha ezekben bővelkedünk, nincs az az akadály, mely utunkat állhatná.
Nincs divatos ruhám, bőröm sem üde és hamvas már, de lélekben erőssé váltam.
S ez a legnagyobb kincs a világon, mit ember birtokolhat.
5417
Lulemy - 2017. szeptember 04. 18:09:08

Kedves Imre!
Kedves szavaidat nagyon köszönöm! Örülök, hogy tetszésedre talált! Köszönöm, hogy időt szántál rám!
Üdvözlettel:
Judit

2279
ermi-enigma - 2017. szeptember 03. 08:00:27

Remekmű.....a költői ismétlés eszközét áthoztad a próza világába is, erősebbé teszi a mondandódat....kiválóan felépített történet.....örömmel olvastam....
én túl lírai vagyok a prózában is....a gyermekre "hegyeztem" volna ki a végét....de a Te zárásod is remek....egyetlen mondatban az epilógus

gratulálok

iMRE

2279
ermi-enigma - 2017. szeptember 02. 18:19:58

érdekes történet....mind tartalmilag, mind szerkezetileg....még párszor elolvasom....

egyben, egészben akarom érteni......akkor mondok véleményt

iMRE

5417
Lulemy - 2017. szeptember 02. 17:42:22

Kedves miminke3!
Köszönöm kedves szavaidat! Smile
Örülök, hogy tetszett! Smile
Barátsággal üdvözöllek:
Lulemy

5738
miminke3 - 2017. szeptember 02. 16:52:30

Remek novella,gratulálok,nagyon tetszett.Tetszik a cselekmény lüktetése és a szerkezete is szép.

miminke3

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.