Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2019.05.23. 15:23
Kedves Józsi! Megkaptam a könyvet, köszönöm. Smile

2019.05.23. 14:12
Kellemes napot kívánok az esô ellenére! In Love

2019.05.23. 09:34
Kedves József! Köszönöm a tájékoztatást! Üdvözlettel: Kriszta

2019.05.22. 22:41
Jó éjszakát mindenkinek. Smile

2019.05.22. 18:39
SZÉP ESTÉT, JÓ ALKOTÁST KÍVÁNOK MINDENKINEK! Tibor Coffee cup

2019.05.22. 18:27
János, javítottam a címet.

2019.05.22. 18:26
Kellemes estét mindenkinek. Smile

2019.05.22. 18:26
A verselő versedet feltettem, a másik heti versedet csütörtökön este a heti feltöltésnél tesszük fel.

2019.05.22. 18:25
Kriszta, a Romantika korában c versedet a pályázati rovatba jelölted, június 1-jén tesszük fel. A pályázati rovatba csak havonta egyszer, minden hó... Bővebben

2019.05.22. 17:09
Kellemes délutánt kívánok! Smile

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: torotoroJK
» Online vendégek: 4
» Online tagok: 0
Pozderka Imre: Üzenet: Tizennegyedik történet (2017. szeptember)
A tavasz tétovázott. A kertben a hóvirág, a gólyahír már nagyon várta, a japánbirs rügyei is duzzogva sürgették. De még tanakodott. Nappal megcsiklandozta az öreg napot, aki mosolyával fényt varázsolt a tájra. Ám éjszaka megint a tél nyomult előre, először fagyot, aztán ködöt fújva a világra. Valójában szánta az öreg telet. Tudta, hogy fagyos lehelete már csak recsegő köhögés, botra támaszkodó, rozoga járása menekülés. Szövetségese, a szél, aki télen hóvihart kavarva, fákat szaggatva segítette, most kárörvendőn dudorászik mellette. Új gazdára, új parancsra vár.
Egy reggel a parancs megérkezett A parancsra a szél szürkére szárította a hantokat a kertben, egy simogató mozdulattal letörölte a gyümölcsfák gallyait, eltüntetve róluk a tél könnyeit.
A napsugarak ránevettek a barka vékony gallyaira, melyen szürke, selymes rügyek jelentek meg. A hóvirág derekát kiegyenesítették, mert ő dacolva a téllel, már kinyitotta virágait rég.
A mogyoró ijedten kereste vékony karjaival a napfényt, még nem felejtette el a tél keménységét.
A kerítés mellett lila, csőrös virágát szárítja egy ibolya,- kétségbeesetten kerülgetve egy mancsot. A mancs egy kutyához tartozik. Dühödten ugat át a kerítés túloldalára, ahol a melengető napfényben a hasát sütteti egy macska. Kényesen fürdőzik a napon, élvezve a tavaszi szél szőrét borzoló simogatását. Ügyet sem vet a kutyára, tudja , hogy a kutya oda nem mehet. Az ibolyának szerencséje van, mert a ház felől mozgás hallatszik. Nyikorogva nyílik a kapu, három ember lép be rajta. A három ember közül azonnal kiválasztja a Mamát, és nekiiramodik. Útközben megtapossa a friss ásást, végigszáguld a fakadó földiepren, és a Mama előtt a hóvirágokon áll meg. Azaz dehogy áll meg! Ugrik fel rá.
A kutya egy kicsit szertelen. Tiszta ruha, új kabát neki nem számít. Akit elfogad, arra fel is ugrik. Így fejezi ki a szeretetét.
Kutyaoltáskor két első lábát feltette az orvos asztalára, és boldogan lihegett bele az arcába. – Vegyél talán egy cukorkát is az asztalról, ha már így összebarátkoztunk!- mondta neki nevetve.
Máskor a Mama megszidná, de most nem. A kórház után jó kint a szabad levegőn, a tavaszi ragyogásban nézni, ahogy a virágok a hideg földből igyekeznek a nap melegére. Fáradtan, de boldogan ül le a veranda előtt a székre. A kutya mindig mellette van, fejét most a térdére hajtja. Akkor került a házhoz, amikor a Papa elment.
- Legalább van kivel veszekedni!- szokta mondani.
Most ki akar menni a temetőbe a Papa sírjához. Látjuk, hogy fáradt, de a temető nincs messze. Elindulunk.
A második házhoz érhetünk, amikor egy fájdalmas, elnyújtott vonításra figyelünk fel.
A Mama kutyája az, szívszaggatóan sír a Mama után. Tiltakozik az egyedüllét, a magány, a gazdátlanság ellen. Talán sejti, hogy megint egyedül marad.
Nem merek a Mamára nézni, tudom, hogy kerüli a tekintetemet. Amikor mégis rám néz, szó nélkül nyújtom át a zsebkendőt. Talán arra gondol, hogy holnap újra vissza kell mennie a büdös, jód, és gyógyszerszagú kórházba, jajgató emberek közé. De reménykedik, és mi is reménykedünk. Az orvos egy napra engedte el könyörgésre, hogy láthassa a tavaszt, a házát, a virágait, a kutyáját. De másnap vissza kell mennie.
A Mama nem jött többet. Sem a házhoz, sem a virágokhoz, sem a kutyához.
Kétszer űzte el azóta a tavasz a telet. A nap sugarai ráérősen terelik el a tél gomolygó szürkeségét. Az orgona tapogatózó rügyei óvatosan keresik a kiutat a homályból. A hajnali párákban megfürdött aranyeső virágain egykedvűen verdesi szárnyait egy álmos méh. A tulipánok habozva tartják oda leveleiket a tanácstalan szélnek, mely elfelejtett öreg cipők koppanásait cipeli.
A kert csendes. Ezt a csendet néha négy rohanó mancs töri meg, ha macskát kerget, vagy ha megérkezünk hozzá. Már a kapuban fogad, szájában a tányérjával. De közben a hátunk mögé nézeget, mintha még várna valakit. Amikor kimegyünk a temetőbe, a második házhoz érhetünk, mindig felhangzik egy fájdalmas, jajveszékelő, elnyújtott vonyítás. Mint egy panaszos üzenet. Üzenet a Mamának. Talán hiányzik neki egy öreg bot ütemes koppanása, egy megszokott, sokszor feddő, de megnyugtató öreg hang dallama. Talán emlékeiben él még a gondoskodó, kérges öreg kéz érintése, melyből csak egy van. Sokszor megkötötte,- rosszul esett,- de nagyon jó volt, amikor elengedte. Ennek a kéznek a fenyítése is simogatás volt.
Amikor visszajövünk a temetőből, már csendben van. Szemében szomorúság. Tudja, hogy megint egyedül marad. Várja a következő látogatást.

3659
bujdoso - 2017. október 03. 15:56:48

Kedves Etel!
Köszönöm, hogy elolvastál és a hozzászólásodat!
Üdv. Pozderka Imre

3313
paltetel - 2017. szeptember 09. 15:41:59

Tetszik kedves visszaemlékezésed, a természet, az évszakok,ember-állatbarátságról. szép képeket festettél a természetről.
Gratulálok!

Szeretettel,
Etel

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.