Auerbachné Tóth Katalin: Kivégzés 3/1. rész
A kivégzőosztag már felsorakozott a fal mellett, attól körülbelül 20 méternyi távolságra. Amikor már minden készen állt, akkor vezették elő Joanna-t bilincsben. Jackson ezredes és O'Neill tábornok is ott álltak a felsorakozott katonák mellett.

A tárgyalást Jackson ezredes vezette, ezért Joanna most, hogy meglátta kettejüket, neki szólt oda.

- Jackson ezredes! Lehet egy utolsó kívánságom nekem is, mint minden halálraítéltnek?

Jackson mintegy fél percnyi gondolkodás után válaszolt.

- Elvileg minden halálraítéltnek jár. Mondjad, mit szeretnél, aztán kiderül, hogy teljesíthető-e!

- Köszönöm, ezredes! A kérésem csak annyi, hogy nem bilincsben szeretnék meghalni! Magam szeretnék odasétálni a kivégzőosztag elé, szabad emberként, és szembenézni a fegyverek csövével!

A nő hangosan mondta, hiszen Jackson messze állt tőle. De pont ezért mások is hallották a kérését, és a katonák felől a csodálkozás moraja hallatszott a nő kérése nyomán. Legalábbis Joanna annak értelmezte. Hiszen nem kegyelmet kért és talán nem is lehetetlent! Jackson viszont halkan megbeszélt valamit O'Neill tábornokkal, és csak miután láthatóan egyetértettek, akkor válaszolt:

- Rendben van, Joanna! De ha szökni próbálnál, közlöm, hogy esélyed sincs! Ha tényleg azt is csinálod, amit kértél, azzal bizonyítod, hogy nem vagy annyira velejéig romlott nő! De ha szökni próbálnál, amire nincs esélyed, akkor a szemünkben erkölcsileg is elásod magad végleg!

- Köszönöm, ezredes! Nem akarok szökni! A becsületem kívánja meg, hogy ha tudomásul vettem az ítéletet és nem fellebbeztem ellene, akkor önként lépjek oda! - intett a fejével a fal felé.

- Rendben van, Joanna! Emberek, vegyétek le a bilincseit!

- Köszönöm szépen! - hajtotta meg a fejét is válasz közben Joanna az ezredes felé.

A kíséretére rendelt katonák közül az egyik pedig odalépett a nő mögé és előbb a lábairól, majd a kezeiről is levette a bilincseit.

- Köszönöm szépen! - mondta neki is Joanna.

- Akkor talán indulhatsz is! - mondta Jackson ezredes.

- Igenis, Uram! - tisztelgett Joanna Jackson ezredes és O'Neill tábornok felé, amit azok megdöbbenéssel vettek tudomásul. De a nő nem várta tőlük a tisztelgés viszonzását, hanem leengedte a kezét, és határozottan elindult a fal felé, nagyjából szembe a katonákkal.

- Megállni, most! - hallotta egyszer csak Jackson hangját.

Joanna engedelmesen megállt és szembefordult a katonákkal. Szomorú volt, elkeseredett, kétségbeesett - és büszke arra az egy dologra, hogy önként léphetett a kivégzőosztag elé. Tudta: ha tényleg van túlvilág, neki ott nagyon sok elszámolni valója lesz. De itt és most még egyszer elővehette az igazi lényét, a büszke, tetteiért felelősséget vállaló énjét, ez ennek tiszta szívből örült. Aztán már csak a tűzparancsot várta.

Helyette viszont azt látta, hogy O'Neill tábornok int a katonáknak, majd lassan megindul feléje. Kérdőn tekintett az őszülő férfira, de nem szólt semmit. O'Neill hamar odaért hozzá, és megállt előtte nagyjából másfél méterre.

- Tudja, ugye, hogy esélye sincs, és perceken belül meghal, Joanna? - kérdezte a nőtől, amint odaért.

- Tudom, Uram!- felelte a nő határozottan.

- De a kivégzés módját még nem tudja... - nézett a tábornok kérdőn a nőre, miközben hatásszünetet tartott. A nő kihasználta:

- Mit nem tudok? - Joanna vetett egy pillantást a fegyveres katonákra a kivégzőosztagban, aztán újra a tábornokra nézett. - Golyó általi halál. Nem?

- Nem egészen! Hasra és lábra fognak menni. Nem lesz könnyű a halála!

Joanna nyelt egy nagyot, de aztán bólintott, és úgy válaszolt:

- Megértem, tábornok! Sok bosszúságot okoztam önöknek, így logikusnak tartom a lépésüket! Köszönöm, hogy elmondta előre!

O'Neill meglepetten nézett a nőre. Arra számított, hogy az kiborul, sírni, hisztizni kezd, de semmi ilyen nem történt. Így viszont nem tudta, miként fog reagálni a nő a következő mondataira. De azért belevágott, hiszen nem állhatnak ott a végtelenségig!

- Egy esélye van a gyors halálra, Joanna!

- Hallgatom.

- Volt egy emberem, akit árulónak hittünk és börtönre ítéltünk! Ő állította, hogy ártatlan. Amikor azonban át akartuk szállítani innen egy börtönbe, a maguk emberei rajtaütöttek a transzporton, és kiszabadították. Ezzel bizonyítottnak láttuk Amber-Anne Andersson bűnösségét, hogy a németek visszaszöktették az emberüket.

O'Neill szünetet tartott, mert megint belegondolt abba, ami már fél éve gyötörte: ha legalább az esélyt megadták volna a nőnek a védekezésre! De azt sem tették, hagyták a németek kezén!

Joanna döbbenten nézett O'Neill tábornokra. Nem tudta, mit akar a főparancsnok azzal, hogy felemlegeti Amber-Anne-et. "Csak nem rájött, hogy én voltam valaha ez az embere?!"

- Nagyjából fél éve viszont - folytatta O'Neill tábornok végül - kiderült az egyik emberemről, Fritz Schönfeld-ről, hogy a németek kéme. A tárgyalásán pedig elszólta magát és kiderült, hogy Amber-Anne-et miatta ítéltük el, mert ő terelte rá a gyanút. Már tudjuk, hogy Amber-Anne Andersson ártatlan volt! Viszont meggyőződésem, hogy ezt már neki nem fogom tudni elmondani, mert szerintem már rég nem él! És hogy miért mondtam ezt el? Ha megmondja, hogy hol találjuk a korábbi emberem maradványait, akkor gyors halála lesz! - nézett O'Neill a nő szemébe.

Joanna viszont nem tudta állni a tábornok pillantását. Lenézett a földre, miközben a kezeit összekulcsolta és görcsösen összeszorította. A légzése is zihálóvá vált, mintha nehezen kapna levegőt. "Tudják! Tudják, hogy ártatlan voltam! De csak voltam... Hol van már az a 4 évvel ezelőtti nap, amikor a németek megszöktettek... Nekem már későn jött a felismerése, O'Neill tábornok! De megmondjam-e neki, hogy az áll előtte, akit keres? Nem kéne... Nem akarok neki lelkiismeretfurdalást okozni! De ha a halálom után ujjlenyomatot vesznek tőlem, úgy is kiderülhet az egyezés... Meg kell mondanom..."
4204
pathfinder - 2017. szeptember 16. 21:43:42

Kedves Zsófia!

Igyekeztem is izgalmasra írni! Remélem tetszeni fog!

Szeretettel:
Kata

2952
bruxinelli - 2017. szeptember 14. 10:23:41

Kedves Kata !
Most csak beleolvastam, de annyira érdekfeszítőnek találtam, hogy nem érem be egy ujjnyival, legalább két részt egymásután szeretnék elolvasni, mert így sokkal izgibb.
Szeretettel grat addig is, Zsófia.

4204
pathfinder - 2017. szeptember 14. 09:44:58

Kedves Kata!
Ma este jön a folytatás is, remélem az is fog tetszeni!
Köszönöm, hogy olvasod a történeteimet!
Szeretettel:
Kata

5772
Kata1984 - 2017. szeptember 13. 13:23:33

Érdekes, várom a folytatást...

4204
pathfinder - 2017. szeptember 13. 08:29:10

Kedves Babu!
Köszönöm szépen, hogy olvastad, és még jobban, hogy ezek szerint felkeltettem vele az érdeklődésedet a folytatások iránt! Remélem a folytatások is tetszeni fognak!
Szeretettel:
Kata

4204
pathfinder - 2017. szeptember 13. 08:28:09

Kedves Erzsike!
Köszönöm szépen, jól esett a dicséreted! Smile
Köszönöm:
Kata

4204
pathfinder - 2017. szeptember 13. 08:27:29

Kedves Rita!
Megmosolyogtattál, köszönöm szépen! Örülök, hogy tetszett! Remélem a két folytatás is elnyeri majd a tetszésedet!Smile
Szeretettel:
Kata

5548
babumargareta - 2017. szeptember 12. 20:53:22

Drága Kata.
Szeretettel és némi izgalommal olvastam novelládat.
Alig várom a 2.részt. Addig is gratulálok szeretettel....BabuRose

4694
Rzsike - 2017. szeptember 12. 19:10:30

Remek.Heart

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.