Auerbachné Tóth Katalin: Kivégzés 3/2. rész
O'Neill türelmesen várt egy darabig. És épp mikor kezdte volna elveszíteni a türelmét, Joanna felemelte a fejét. O'Neill megdöbbent azon a szenvedésen, amelyet a nő szemében látni vélt. De szóvá tenni már nem volt ideje, mert a nő megszólalt.

- Tudom, mi történt vele. De még nem halott. Rüdiger von Altdorf hű emberévé vált! Ne törődjön vele, tábornok! Már nem éri meg...

- Szeretném én eldönteni! Ha akarod a gyors halált, akkor pontosan elmondod, mit csináltak vele! - parancsolta O'Neill tábornok. A nőt a rászakadt információ viszont annyira letaglózta, hogy nem volt elég erős most, hogy ellenálljon a tábornok akaratának.

- Igenis, uram! - felelte halkan, de határozottan. - Akkor következzen Amber-Anne története röviden, miután a németekhez került... Ott is börtönbe került. Aztán megjött az igazi áruló, most már tudom, hogy Fritz Schönfeld volt, szóval megjött Fritz Schönfeld jelentése arról, hogy Amber-Anne-et hiszik árulónak, pláne, hogy a németek állítólag "visszaszöktették" a lebukott emberüket. Rüdiger von Altdorf megtudta, hogy az angolok nem akarnak menni az emberükért, ezért eldöntötte, hogy akkor maga mellé állítja a lányt. De nem volt könnyű dolga: zsarolta, fenyegette a lányt, de az nem állt kötélnek. Akkor kínoztatni kezdte: korbácsolás, forró vassal megégetés, a sebekre sós vagy ecetes víz, hogy csak a gyakoribbakat említsem... - Joanna elhallgatott egy rövid időre, mert visszajöttek a tudata mélyére zárt emlékei, de aztán folytatta. - Von Altdorf minden egyes nap a kínzások előtt lelkileg is gyötörte, hogy úgysem jönnek érte, miért nem adja fel? De Amber-Anne majdnem fél évig kitartott. Addigra már több törött csontja is volt, a kézfején, a nyakán és az arcán kívül nem volt rajta ép bőrfelület. Már inkább volt halott, mint élő, mikor Rüdiger von Altdorf taktikát váltott: megkereste és meghívta Amber-Anne anyját látogatóba. Neki azt mondta, Amber-Anne beépített ügynök volt az angoloknál, és súlyosan megsérült a kiszabadításakor. Amber-Anne-et viszont megzsarolta: ha 24 órán belül nem hódol be neki, akkor végignézheti, ahogy a korábban őáltala élvezett kínzásokat az édesanyján is alkalmazza. Az embere ott adta fel, tábornok! A 24 óra leteltével Rüdiger von Altdorf győzött, és Amber-Anne hűséget fogadott neki.

- Nem hiszek önnek! Halálra kínozták azt a lányt, és most még a becsületét is sárba akarja tiporni? És akkor mi most milyen néven szerepel a németeknél? - háborodott fel O'Neill tábornok.

- Nem hazudtam, O'Neill tábornok, esküszöm! Rüdiger von Altdorfnak nagyon kellett Amber-Anne hűsége, mert mindent tudni akart, amit a lány tudhatott az angolok viselkedéséről. És mialatt büszkén ellenállt a kínzásoknak, Rüdiger von Altdorf ráadásul meg is kívánta, mint nőt... Nem csak az információi kellettek neki, hanem a teste is!

- Nem hiszek önnek, hazugság, amit állít! - O'Neill közelebb lépett a nőhöz, és már emelte a kezét, hogy pofon vágja, de aztán leengedte a kezét. Egy nőt, aki fogoly, még ha nincs is megbilincselve, nem szép dolog pofon vágni!

- Igazat mondtam tábornok, esküszöm az édesanyám életére... - jegyezte meg a nő halkan, mire O'Neill döbbenten tekintett rá. A nő kiolvasta a gyanút a szeméből, de O'Neill nem mondta ki a kérdést. Joanna azonban úgy döntött: megválaszolja szóban is. - Igen, jól sejti, tábornok! Én voltam valaha Amber-Anne...

- Az nem lehet! Ő hűséges volt! Maga pedig...

- Tudom, nem kell mondania! Egy szemét, elvetemült német vagyok már csak, semmi több! Ezért mondtam, hogy ne feszegesse Amber-Anne történetét! A kitartásom és hűségem nagyon imponált Rüdiger von Altdorfnak, de pont ez sarkallta arra, hogy ezeket maga mellé állítsa! Esélyem sem volt! Nem tudtam volna végignézni, amint az édesanyámat veti alá azoknak a válogatott kínzásoknak, amelyeket előtte hónapokig nekem kellett elviselnem! Kérem, tábornok, a saját érdekében felejtse el Amber-Anne-nek még a nevét is! Én már nem az vagyok, akit annak idején ismert!

Joanna összekulcsolt kezeit a tábornok felé emelte és letérdelt elé, vigyázva, hogy semmi hirtelen mozdulatot ne csináljon, és úgy folytatta:

- Könyörgöm, tábornok! Nekem már úgyis mindegy! Én már szinte halott vagyok! Felejtse el Amber-Anne-et és felejtsen el engem! Már a jóindulatára sem vagyok méltó! Ne vesztegesse rám az idejét! Adja ki a tűzparancsot, és felejtse el, amit Amber-Anne-ről mondtam önnek! Vállalom a lassabb kínhalált a haslövéssel, csak felejtse el, amit Amber-Anne-ről mondtam! Ne eméssze magát azon, ami nem az Ön hibája volt! Hiszen Fritz Schönfeld mocskolta be a nevemet, és tudom, hogy Ön megmentett volna, ha a legcsekélyebb gyanú is felmerült volna önben, hogy Amber-Anne ártatlan az ellene felhozott vádakban! Nekem ez volt megírva! Nem voltam elég erős, hogy ellenálljak Rüdiger von Altdorfnak, de ahhoz viszont elég erős voltam sajnos, hogy túléljem a kínzásokat... Nagyon sajnálom, hogy ezzel önnek okozok lelkiismereti problémát, Tábornok! Bárcsak ne mondtam volna el, hogy ki vagyok!

A nő kimerülten elhallgatott, és már nem nézett a tábornokra sem. Közben eleredtek a könnyei is, amelyek két patakként folytak végig az arcán. De nem is érezte, hagyta, had folyjanak.

O'Neill tábornok vívódott magában. Hiszen ha érte mentek volna, akkor Amber-Anne-et nem törte volna meg Rüdiger von Altdorf! De most mégiscsak von Altdorf helyetteseként és asszonyaként, 4 év német terrorista-karrierrel a háta mögött állt előtte és a kivégzőosztag előtt! Szemmel láthatóan a sírba akarta vinni a titkát, hiszen az előző napi tárgyaláson még csak nem is látta, hogy hezitált volna, hogy még információt hozzon Jackson és az ő tudomására. De kivégeztetheti-e így, hogy a nő csak túlélni akart, és ennek az egyetlen eszköze volt, ha hűséget fogad Rüdiger von Altdorfnak? Vagy csak kitalálta volna mindezt, hogy most ezzel az ügyes mesével meneküljön a kivégzés elől? O'Neill nem tudta, miben higgyen, mit gondoljon.
5772
Kata1984 - 2017. szeptember 18. 08:44:07

Na, vajon mi lesz a vége...

4204
pathfinder - 2017. szeptember 16. 21:52:23

Kedves Babu!

Igyekeztem hasonló nevet adni a nőnek, de túl erősen nem akartam utalni az egyezésre. (Anne és Joanna)
Remélem a harmadik részt is izgalmasnak fogod találni!
Köszönöm, hogy olvasod az írásomat!

Szeretettel:
Kata

4204
pathfinder - 2017. szeptember 16. 21:49:33

Kedves Zsófi!

Köszönöm kedves szavaidat és az őszinte érdeklődést! Smile
Remélem a hétfői befejező rész sem fog csalódást okozni!

Szeretettel:
Kata

4204
pathfinder - 2017. szeptember 16. 21:48:17

Kedves Rita!

Igen, a hatalom sajnos nem mindig párosul a józan ésszel vagy a jóindulattal. És mindegy, hogy katonáról, cégvezetőről vagy bármilyen más mesterségről beszélünk. Pedig mennyivel jobb lenne a világ, ha nem kellene állandoán gyanakvónak lenni...!

Szeretettel:
Kata

5548
babumargareta - 2017. szeptember 16. 21:00:48

Kedves Kata.
Óriási fordulat ebben a második részben.
Erre nem gondoltam volna,hogy a hűséges ,egyenes Anne,a "árúló"-nak nevezett
Joanna lenne.
Jól kitaláltad kedves Kata,nagyon tetszik és persze várom mi lesz a O'Neill tábornok
határozata.
Gratulálok szeretettel.....Babu

2952
bruxinelli - 2017. szeptember 16. 06:53:44

Kedves Kata !
Érdeklődve olvastam a két részt. Kíváncsi vagyok, milyen lesz a vége. Mindenesetre a címe alapján nem várhatok pozitv döntést, bár már kezd meginogni a tábornok. Vívódik ám rendesen.
Szeretettel olvastalak, Zsófia.

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.