Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2019.06.26. 11:06
Köszönöm patfinder szèp napot neked

2019.06.26. 09:21
Kevelin: én word-ben szoktam megírni, és mikor úgy érzem, hogy kész, akkor másolom csak ide be.

2019.06.26. 09:20
Szép napot mindannyiunknak! Mindenki óvatosan ebben a melegben! Smile Coffee cup

2019.06.26. 07:09
Kedves holnapos társaim! Belekezdtem egy írásba de idő hiányában nem tudom folytatni.Elveszik
az irásom Ti hogy csináljátok? Van jó ötletek? Szív... Bővebben

2019.06.26. 07:01
Szép napot kívánok mindenkinek! Smile Rose

2019.06.25. 23:12
Jó éjszakát mindenkinek. Smile

2019.06.25. 19:12
Kedves Józsi! Megérkezett a jutalom antológia könyv. Nagyon szépen köszönöm! Szép estét!

2019.06.25. 15:30
További szép napot kívánok! Rose

2019.06.25. 14:35
Kellemes szép napot kívánok mindannyiunknak! Smile Coffee cup

2019.06.25. 13:42
Szép napot mindenkinek. Smile

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: BaTu
» Online vendégek: 3
» Online tagok: 0
Bige Szabolcs Csaba: Gyárfás meséje IX.
Könnytelen, száraz szemmel állt Gyárfás a fiát magához ölelve a koporsó mellett. A gyermek hüppögve sírt, és egyre csak az ismételte:
- Miért, apapapa? Miért?
Az édesanyja feküdt a koporsóba.
- Miért, apapapa? Miért?
Jöttek a rokonok, ismerősök, kollégák részvétet nyilvánítani, de ők ketten csak egymást látták, egymásba kapaszkodtak, s mint egy robot válaszoltak az együttérzést kifejező szavakra. Elhangzott a búcsú beszéd, de, hogy a pap mit mondott, szépen beszélt-e, vagy csak rutinosan, nem hallották. Álltak a koporsó mellett – Gyárfás könnytelen, száraz szemmel a fiát magához szorítva, s a gyerek hüppögve sírt.
A pap közben mondta a beszédét.
- A családja és a munkája kötötte le minden idejét. Most is a szolgálati úton volt. A megyeközpontból hozta a gyár továbbfejlesztésének terveit. Ezzel nem csak a termelékenység kétszereződik meg, hanem számos új munkahely is nyílik meg a város polgárai előtt. Ezt hozta az aktatáskájában, és a lelkesítő hitet, hogy mindez Isten segítségével, Isten akaratából történik. A kanyargós úton, a felhordott sáros latyakon a szolgálati gépkocsit vezető sofőr elveszítette az uralmát a jármű felett és az a szembejövő kamionnak ütközött.
A gyászolók megilletődve hallgatták a pap szavait. Ismerték a tragédia minden részletét, de így fennhangon kimondva még megrázóbb volt, mint az egymás között elsuttogott híradás.
- Miért, apapapa? Miért? – zokogta a gyerek az apja mellére borulva, de választ nem kapott.
Otthon aztán, amikor a kongóan csöndes lakásba beléptek, Gyárfás se bírta tovább: az asztalra borulva zokogott, kitört belőle minden bánat, minden kétségbeesett önvád, miért nem volt megértőbb, türelmesebb, miért nem mutatta ki jobban, hogy szereti, hogy ő a mindene. A végén már a fia kezdte vigasztalni, simogatni a hátát, a fejét, mint egy kis öreg.
- Szeretlek apapapa, ne sírj már, mert megszakad a szívem!
Úgy aludtak el a kanapén összeölelkezve, le sem vetkőzve. A gyerek másnap nem tudott iskolába menni, s még két nap múlva sem. Az édesapja vele maradt egész nap – kapott néhány nap szabadságot, a kollegái nagyon megértőek voltak.
Aztán teltek tovább a napok, folytatódott a munka, az iskola, csak a szívük maradt szomorú, de nem mutatták. Szerettek egymás közelében tartózkodni, szerettek csendben ülni egymás mellett az üres házban. Alig beszéltek, azt is suttogva, attól félve, hogy valami összetörik a hangos szótól.
És ez a csend sokáig tartott…
Hetek, hónapok, évek teltek, de a Gyárfás lelkét elborító bánat felhői nem akartak oszladozni. Dolgozott, nevelte gyermekét, de igazán csak akkor érezte jól magát, ha esténként kicsi Gyárfással beszélgetett. Ilyenkor felemlegették hármójuk boldog perceit, a közösen töltött ünnepeket, s hétköznapokat. Az első napok döbbenete után Gyárfásban felmerült a gondolat, hogy gyermekével visszaköltözik szülővárosába, özvegy édesanyjához, bár itt voltak Ibolya szülei, akik felajánlották, sőt elvárták, a segítségüket. Végül másképp döntött.
- Mit szólnál, ha Aliz mama ide költözne hozzánk?
A gyerek nagy örömmel fogadta az ötletet, amit rövid úton meg is valósítottak. Gyárfás édesanyja eladta ottani lakását, és ideköltözött a fia szomszédjába, egy tágas bérlakásba. Nemrég ment nyugdíjba, s most örömmel vállalta, hogy hasznára legyen a családnak, az unokájának..
2720
bigeszab - 2017. szeptember 26. 20:21:18

Kedves Babu!
A novellában is és az életben is váratlan történések, tragédiák történnek. Túlélni, megbékélni, újrakezdeni kihívás. A család, a barátok sokat segíthetnek.
A folytatás már egy regény, ez a "folytatásos" itt véget ér.
Szeretettel üdvözöllek: Szabolcs

2720
bigeszab - 2017. szeptember 26. 20:16:14

Kedves Rita!
A tragédiát feldolgozni nehéz dolog, úgy a férj, mint a gyermek, de a rokonok, barátok részéről is. Mondják, hogy az idő ...
Ami Gyárfás újabb romantkáját illeti, az már egy másik történet.
Köszönöm, hogy nálam jártál!
Szeretettel: Szabolcs

5548
babumargareta - 2017. szeptember 26. 19:12:22

Kedves Szabolcs.
Erre igazán nem számitottam .
Ilyen egyszerűen ,ilyen fiatalon ,búcsú nélkül,Angry tönkre mehet
egy ember élete.
Szomorú a történeted 9. része.En egész másra gondoltam.
Gratulálok szeretettel és várom a folytatást----Babu

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.