Oláh Péterné Jantyik Erzsébet: Várakozó évek: Harmadik történet (Negyven plusz négy év.) (2017. október)
Negyvennégy évre nyúlik vissza rövidke történetem.
-mert ha nem tudnátok, éltünk itt ezelőtt ennyi évvel is és boldogan.
Gonddal, bajjal, lapos pénztárcával, és sok kicsiny gyerekkel körbe véve a nagy családban.
1973 szeptember 12.-én született meg a mi akkor még kicsike fiunk,....és remélem elnézi nekem ezt a kis történetet.....
Szóval az úgy volt, hogy a kedves doktorbácsim, azt mondta anyuka :
--Idő van, be kell feküdni a szülő otthonba.
Alkudozásba kezdtem, mivel nyolcadikára voltam kiírva, és ugye az is Mária nap, gondoltam tizenkettő is Mária nap,...hát várjuk meg.....
meg hát közben a mi kicsi lányunknak a mandulája beteg lett, hát egy beteg gyermeket hogyan hagyjak itt,....na ezt is megmondtam a doktornak.
-Van annak a gyereknek apja, tizenharmadika az utolsó dátum, mondta.
-Igenis, mondtam neki,.... ott leszek.
De ott voltam én tizenkettedikén már este nyolc óra fele.
-Ugye mondtam, hogy jövök, ha kell mondtam a szülésznőnek.
Szilviánk kézzel lábbal tiltakozott, hogy nem, ő nem megy a Bérces nénihez, jön velünk, de ugye ezt nem lehet.
Nagy szipogva vette tudomásul, és talán még akkor is szipogott mikor apukája úgy hajnal kettő fele a kezébe haza vitte és maga mellé fektetve súgta neki: kisöcséd született.
Éjfél előtt fél órával megszületett az ifjabb Oláh Péter.
Szülés közben az aktuális sorozatot néztük a szülésznővel , miközben Peti egyre görcsösebben igyekezett,hogy ő is láthassa a sorozat végét.
Kellemesen elfáradtunk.
Apukája örömmel nézte meg és hát gyalogosan neki indult,annak a 25 km-nek ami Szarvas és Kondoros között van.
Szerencséje volt, mert ilyen késő órában talán pont egy taxi arra járt, így nem kellett legyalogolni a távot.
Engem reggel egy nagy csokor piros rózsával köszöntöttek az akkori munka társaim, amit egy szarvasi postás bácsi hozott be az otthonba.
Boldog voltam.
Emlékszem Czinkotainé Jutka reggel beköszönt hozzám, szia Erzsike mi már megyünk haza.Kisfia született neki is a Janika.
Boldog mint ma is, hogy együtt ebédelhettünk Petivel, immár negyvennégy év elteltével
Boldog éveket kívánunk neked Adriennel , Petrával, Zsófival és a nagy családdal, kik szeretnek.
Anyu és Apu.

Kondoros 2017 szeptember 12 Oláh Péterné. ..mert az anyák nem felejtik el soha azt a pillanatot,mikor felsír a gyermekük.Az a sírás ott marad velük örökre.Együtt sírnak, vagy nevetnek gyermekeikkel egy életen át.
4694
Rzsike - 2018. január 12. 17:10:29

Köszönöm, hogy olvastad.Heart

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.