Putterer Magdolna Léna: Várakozó évek: Ötödik történet (Orvosra várakozva) (2017. október)
A mai napon orvoshoz mentem. Néha ezt is meg kell tenni ...
Odaérve , bekukkantottam a váróterembe. Kíváncsi voltam mennyien várakoznak orvosra ?
Láttam nincs nagy tömeg ,így sorszámot húztam, majd leültem a számomra legszimpatikusabb várakozó beteg mellé .
Elővettem telefonomat, gyorsan átfutottam levelezésemet , majd visszatettem táskámba , mert valahogy úgy éreztem, a mellettem ülő szimpatikus , talán velem egyidős hölgy beszélgetni szeretne velem.
Nem kellett sokáig várnom azt , hogy megszólaljon :
- Bocsásson meg , itt hagyhatom Önnél táskámat amíg bemegyek? Nem akarom bevinni... Tudja, a mai napon valahogy olyan szétszórt vagyok, mindent elfelejtek, minden kiesik kezemből.
- Természetesen vigyázok táskájára. Amikor majd tetszik kijönni a rendelőből, kezébe adom , nehogy itt maradjon.
- Jé, tényleg . Hiszen Ön jön utánam.
- Bizony és már ott várom az ajtó előtt hogy odaadhassam Önnek a táskáját
Tudja, a sajátomra , ha már nem tudok vigyázni , legalább a máséra vigyázzak. - Mosolyogva vicceltem a kedves hölggyel , hogy oldjam a belső feszültségét.Látszott, szegény nagyon feszült , nyugtalan.
- Tudja, nagy baj van , de én még reménykedek abban ,nem lesz semmi bajom még sem. Műtétre kell mennem. Találtak kettő daganatot a vesémben. Az orvos azt mondta rosszindulatú, de én nem hiszem el, hogy az.
- Nem is kell elhinni. Orvosok sokszor tévednek. Volt , amikor engem is meg akartak műteni, közben nem volt bajom. Nem is egyszer jártam már így , majd rendszerint a műtét előtt megérkezett az orvosom, megvizsgált , majd közölte velem , hogy nincs semmi bajom. Nem érti miért akartak megműteni? Olyan is volt , megnéztek ultrahangon ami daganatot mutatott ki. 10 napig tiszta ideg voltam, majd kiderült a további vizsgálatokon , nincs daganat. Tudom mit tetszik érezni. Ismerem ezt az érzést , ráadásul nagyon félek a szikétől. - Nevettem el ismét magam, közben meg - megsimogattam a karját. Kicsit elérzékenyült , de én tovább simogattam .
Rám nézett csodás nagy barna szelíd szemeivel, majd azt mondta :
- Tudja, én szeretek élni. Nem volt könnyű életem, de szeretek élni és még sok dolgom van ezen a Földön. - Válaszolta nagyon határozottan.
- Helyes ! Így kell neki indulni . Bár őszintét megvallva , én is épp úgy félnék, mint most Ön . No meg mint mondtam, a szikétől félek . Viszont , ha nem lenne más megoldás, csak a műtét , beleegyeznék hogy az életemet meghosszabbítsák. Csupán csak az élet miatt, mert egyszer élünk . Én szeretek élni és mert az élet szép , még akkor is szép , ha ..... majd egyszerre folytattuk tovább :
- Hegyeket gurít elénk saját sorsunk , nekünk meg mindig hegyeket kell másznunk.

- Tudtam, éreztem Ön olyan nő, ember , mint én vagyok. A gondolkodása szintén olyan, mint az enyém . Érzem, nehéz élete volt épp úgy, mint nekem. Én amikor beteg voltam , soha nem hagytam magam el . Talán ez volt a baj, mert volt mikor alig álltam lábamon mégis tettem dolgom , de amikor már úgy éreztem nem bírom tovább , gyerekeimnek mondtam : Nem vagyok jól . Nem veszitek észre alig állok a lábamon , mert beteg vagyok ? Ők csak annyit mondtak nekem nevetve : Te beteg vagy ? Na persze ... Te soha nem lehetsz beteg.... Jelentették ki a fiaim .
Nem volt mit tenni, beteg voltam, de még sem lehettem sohasem az .
- Én is alig mentem haza a Kórházból egy műtét után, de már a a nagy teli "vájlinggal" kezemben jártam, tettem dolgomat . Az én fiaim sem hitték el beteg vagyok. Most sem hiszik el. Mondták főzzek , süssek finomakat amikor hazajönnek Karácsonyra. Mondtam nekik, azt hiszem, most majd nekik kell főzni nekem. Tudja, teli vagyok mindenütt daganattal, de csak a vesémet műtik meg. Nem is a műtéttől félek, hanem a bizonytalanságtól, mert ahogy az orvos mondta, még ő sem tudja mi várható. Ez a bizonytalanság beteggé tesz, de legyőzöm. Tudom, legyőzöm .
- Le bizony! Mindez egy próba lesz ismét ...
- Egy magas hegy, amit meg kell megint másznom és megmászom , mert szeretek élni. - Válaszolta ő nagyon határozottan, olyan szavakat használva ,mintha önmagam beszédét hallottam volna vissza .
Amíg beszélgettünk, jöttek - mentek a betegek , majd rákerült a sor .
Eredményeket vitt az orvosnak ...
A táskája ott maradt nálam, ahogy azt szerette volna.
Amikor ö nem volt mellettem, nem látta , kissé elszomorodtam.

A sors, néha nagyon igazságtalan tud lenni
Mit is mondott a hölgy ? - Teli van daganatokkal és mégsem adja fel , küzd az életért , mert hogy szeret élni és még sok dolga van e Földön ?
Összeszorult a szívem amikor ezt mondta, de most is, ahogy minderre visszaemlékeztem .
Ilyen gondolatokat csak olyan ember tud szőni, akinek csodás a lelke .
A mai napon két csodás lélek egymás mellett ült, egymáshoz beszéltek egyforma szavakkal .
Hihetetlen, mégis igaz ....
Nem volt bent az orvosnál sokáig ...
Ajtó ahogy nyílt, egy sokkal zavartabb hölgy állt előttem, mint előtte , mikor bement .
A kezemben szorongatott táskáját , kezébe helyeztem.
- Sok erőt, kitartást és mielőbbi gyógyulást kívánok Önnek.
- Köszönöm szépen ! - Szinte úgy rohant ki az orvosi rendelő bejárati ajtaján.
Én következtem. Mosolyogva beléptem az ajtón :
- Szép jó napot kívánok . Doktor nő . Olyan csodálatos lélekkel találkoztam, amíg gyógyítani tetszett.
Orvos , rövid ideig nem válaszolt. Látható volt arcán valami őt is nagyon megviselte.
Sok ember nem tudja elképzelni mennyire megviseli orvosokat az , ha tehetetlenül állnak gyógyíthatatlan betegséggel szembe , de ők sem adják fel , az utolsó pillanatig küzdenek a betegért , a beteggel együtt , az életért.
Van , hogy sikerül megnyerni a közös küzdelmet , de előfordul amikor a betegség az erősebb és győzedelmeskedik az emberek felett ...

/ Putterer Magdolna Léna /
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.