Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2019.05.26. 07:39
Jó reggelt, szép napot! Köszönöm a versem javítását! Üdvözlettel Éva Rose

2019.05.26. 04:23
Szép vasárnapot.Szaladj
on el mindenki szavazni, ezzel tartozunk gyermekeinknek , unokáinknsk. Heart

2019.05.25. 23:49
Jó éjszakát mindenkinek. Smile

2019.05.25. 20:01
Gratulálok minden nyertesnek szeretettel!! Heart Rose

2019.05.25. 19:59
Gratulálok a nyerteseknek!

2019.05.25. 19:48
Kellemes estét kívánok szeretettel Mindenkinek! Heart

2019.05.25. 15:30
Gratulálok, kedves Fényszóró Lány!

2019.05.25. 13:51
Köszönöm szépen! Még soha nem nyertem semmit versemmel! Smile

2019.05.25. 11:05
Szép napot mindenkinek! HeartMiklós

2019.05.25. 10:43
Szép napot mindenkinek. Smile

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: torotoroJK
» Online vendégek: 3
» Online tagok: 0
Urmánczi Margit: Várakozó évek: Hatodik történet (Az álmoknak háttal) (2017. október)
A nyolc éves lányka kisszéken ült,előtte a hokedlin könyv,füzet,a kezében ceruza.Háta mögött,a konyhaasztalnál testvére várakozott.
-Mit csinálsz,te lány?-kérdezte az anya,miközben fiának tálalta a vacsorát.Odapillantva látta,hogy csak bámulja a füzetét,kezében a ceruzával és nem ír.
-Tanulom a verset-válaszolt a lányka,felrezzenve anyja szavára és be akarta csukni a füzetét.
Ám anyja már ott állt fölötte és látva a teleírt füzetlapot,elvette,olvasta.
-Mi ez?Ez a lecke?Honnan másoltad?-kérdezte,olvasva a vers- szerű valamit a füzetlapon.
-Ezt én írtam-húzta ki magát önérzetesen a lányka-szép ugye?
-Hogy jut eszedbe ilyesmi?-kérdezte az anya,hangja fáradt volt,a teste elcsigázott.Két gyermekének ő volt egyetlen támasza,keményen dolgozott,hogy szinten tartsa magukat.
-Ma tanultuk Petőfi Sándor:Itt van az ősz,itt van újra című versét és az annyira, de annyira szép.Úgy szeretnék én is olyan szépet írni!-lelkendezett-azt próbálgattam...
-Na nézd csak-mutatta a fia felé a füzetet az anya és halványan mosolygott-még költő lesz ez a lány.
-Az,persze-válaszolt gunyoros hangon a tizennyolc éves fiú-majd ráül néhány tojásra és kikölti azokat.
A szakiskolát végzett fiú,anyja büszkesége,már felnőttnek számított,egy hete felvették az építkezésre dolgozni.Ettől elmúlt a félénksége,magabiztossá vált,egyúttal nyájas beszédét is levetkőzte.Büszke volt magára és anyja teljes figyelmét követelte.Mit akar ez a pisis?-gondolta mérgesen.Még hogy verseket ír!-bosszankodott.
-Csak legyek nagy,járjam ki az iskolát,majd írok én olyant de olyant..-fogadkozott magában elszántan.Mélyen sértette testvére ítélete,az igazságérzete bőszen tiltakozott.
Teltek az évek.A lányka mindent elolvasott,ami a kezébe került,meséket,verset,történeteket.Könnyen tanulta a verseket,ezért gyakran szavalt iskolai ünnepségeken.Verset írni viszont nem próbált többször,vagyis próbált eleinte,de nem jutott tovább az elhatározásnál.Hiába vette kezébe a ceruzát és a papírt,csak nézte azokat, egyetlen szó sem született a ceruza hegyén.-Legyek már nagy végre!-vágyakozott.Tehessem amit szeretnék,ne álljak háttal az álmaimnak.
Teltek az évek.Rászokott,hogy mindent megfogalmazzon fejben,amit látott,ami történt körülötte.Az anyja vásárolni küldte a boltba.(...és akkor a szegény asszony leánya elindult,vitte a nagy szatyrot,amit a karjára akasztott,hogy ne érjen le a földig.)Elvégezte a feladatait,szeretett iskolába járni,jól tanult.Nagyon szerette az anyját és nem szerette a testvérét.Könyvtárba járt,sokat olvasott.(A szegény asszony leánya egyszer éppen a kenyeret, zöldséget,tejet cipelte a boltból,amikor elmélázott és a sok kanyargós,kis utca között eltévedt.Bolyongott-bolyongott,a hazafelé vezető utat keresve.)
Teltek az évek.A testvére megnősült,jobb híján ugyanabban a lakásban lakott párjával és a gyors egymásutánban született két gyermekével,amíg saját lakás megvásárlására gyűjtöttek.(...akkor a Jóisten küldött a földre két lelket,előbb egy lányt aztán egy fiút,hogy megkeressék a szegény asszony elveszett leányát.)
Teltek az évek.A család megbeszélte,hogy szakma kell a lánynak,végezte a nyolc általánost,folytassa szakiskolában a tanulmányait.Ezt írja elő a hagyomány.Normális ember nem rúgja fel a szabályokat.Nem szeretett volna abban az iskolában tanulni,mondta is rögtön,ám azzal győzködték,hogy a testvére is szakiskolában tanult,a szomszédék Erzsikéje is oda fog járni.Anya ismeri ott az egyik tanárnőt,csak jót lehet hallani arról az intézményről.A szakma is jó,könnyen talál munkahelyet magának,aki ott végez.Az adu ,a döntő érvük az volt,hogy ez a hagyomány a családban.Hiszen jó az,ha az ember megtanul valamit úgy csinálni,hogy ez által a saját lábára áll,önálló lesz és élheti az életét.Irodalmat tanulni ott is lehet ,és utána is,munka mellett is.Igazuk volt,az ő szemszögükből nézve,ám vagy nem tudták,vagy tudták,de nem mondták,hol van ebben a buktató.Úgy adták a kezébe a döntésüket,mint egy összkomfortos receptet,amit a hagyomány írt elő és mindenkinek mindenre j ó.(..és akkor a szegény asszony elveszett leánya,aki időközben előkerült,szomorúbb volt,mint valaha...)
A szakiskola udvarán várakoztak a gyerekek,folyt az orvosi vizsgálat.Aki azon túl volt,bement egy osztályterembe,ott kellet megírni a felvételihez szükséges dolgozatot.Ott várakozott a lányka is,a szomszédék Erzsikéjével egyetemben,hogy ők ketten,akik jól ismerték egymást, egymásból bátorságot merítsenek.Hamar változott a felállás,Erzsike ugyanis pityeregve jött ki az orvostól,mert elutasították.Nem volt semmilyen betegsége,csak kora gyerekévei óta szemüveget viselt.Ez volt az elutasítás oka.A lányka következett, gyorsan végzett az orvosnál,mehetett dolgozatot írni. Erzsike már sehol sem volt mire ő kijött ,nem várta meg,nem érdekelte,hogy mi az ő eredménye.(És akkor a szegény asszony leánya,aki addig szomorú volt,egyszeribe’megvídámodott.)
-Nem fogok ebbe az iskolába járni-döntötte el.Úgy elrontotta az írásbeli vizsga-dolgozatot,hogy nem volt az a protekció,ami azt megfelelőre tudta volna változtatni.Pedig anya megpróbált mindent, szegény.Soha nem tudta meg,mi történt valójában.A lányka pót-felvételire jelentkezett egyik gimnáziumba,ahol voltak betöltetlen helyek és ott kezdett szeptemberben.(A szegény asszony leánya végre boldog volt,mert sok olyan lánnyal találkozott,aki hozzá hasonlóan elveszett egy időre,aztán előkerült...)Nem állt már háttal az álmainak,azt tanulhatta és úgy ahogy mindig is akarta.És írhatott, ha kedve szottyant.A versei (rím nélküli, modern versek)rosszak voltak,ezt ő is tudta,ám nagyon szép fogalmazásokat írt,amit mindig felolvastak az osztályban.Elégedett volt.
Teltek az évek.Érettségi után más irányba kanyarodott a sorsa,élete szerelmét,az irodalmat kénytelen volt hanyagolni.Nem volt ideje olvasni sem,más feladatok foglalták le,ám fejben fogalmazott továbbra is.Mintha újra a gyermekkori önmagát élte volna,amikor felnőtt akart lenni,hogy tehesse amit szeret.Csakhogy felnőtt volt már,mégis, az álmainak háttal élt.A vágyakozás megmaradt. Bármekkora vargabetűt is írt le a sors,az a pillanat,amikor gyermeki szívében megszületett a vágy és testestől-lelkestől odaadta magát neki,meghatározta a célt.Sokáig csak érezte,aztán már tudta is,hogy akkor lesz teljes az élete,ha megérkezik oda,ha végre írni fog.
Teltek az évtizedek.Elérkezett az idő,amikor letudta kötelezettségei nagy részét,szabad volt( lehet szabad az ember ?)és írhatott.Elteltek a várakozás évei,megérkezett.
5811
Boba - 2018. január 15. 11:51:24

Gratulálok, nagyszerű írás! Szeretettel! Adri

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.