Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2019.05.22. 22:41
Jó éjszakát mindenkinek. Smile

2019.05.22. 18:39
SZÉP ESTÉT, JÓ ALKOTÁST KÍVÁNOK MINDENKINEK! Tibor Coffee cup

2019.05.22. 18:27
János, javítottam a címet.

2019.05.22. 18:26
Kellemes estét mindenkinek. Smile

2019.05.22. 18:26
A verselő versedet feltettem, a másik heti versedet csütörtökön este a heti feltöltésnél tesszük fel.

2019.05.22. 18:25
Kriszta, a Romantika korában c versedet a pályázati rovatba jelölted, június 1-jén tesszük fel. A pályázati rovatba csak havonta egyszer, minden hó... Bővebben

2019.05.22. 17:09
Kellemes délutánt kívánok! Smile

2019.05.22. 11:40
Üdvözlöm! Szeretném megkérdezni, hogy miért nem hagyták még jóvá a 20 nappal ezelőtt feltöltött versemet? Köszönöm a választ!

2019.05.22. 11:02
Szép napot kívánok mindenkinek HeartMiklós

2019.05.22. 00:01
Kedves Főszerkesztő Úr, a megadott címen a Megszülettem c.vers olvsható.A Jövünk - et Megszülettem címre kérem, javítani! Köszönöm

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: torotoroJK
» Online vendégek: 4
» Online tagok: 0
Auerbachné Tóth Katalin: Gondolatok egy emléktábla és néhány virág nyomán...
A Bajor-Alpokban, az Alpsee felett emelkedik a Pöllat-szurdok magányos sziklájára épült kastély, Neuschwanstein. Az extravagáns, mesébe illő kastély 1869-1886 között épült, II. Lajos bajor király elképzelései szerint. A kastély még nem volt teljesen befejezve, amikor II. Lajos királyt őrültnek nyilvánították és felügyelet mellett a bergi kastélyba szállították, ahol néhány nap múlva rejtélyes körülmények között vízbe fulladt az orvosával együtt. A kastély egyes termei azóta is befejezetlenül állnak, de ez a mesébe illő látképet egyáltalán nem zavarja. Se a látképet, se a turistákat, akik évről-évre nagy számban keresik fel a kastély termeit.

A kastélyba két úton lehet feljutni. Lehet menni közúton, amerre busz és lovas kocsi is viszi fel a sétálni nem igazán vágyókat. Gyors, egyszerűbb, de persze kemény pénzekért, hiszen ez szolgáltatás. És lehet menni a "kertek alatt" is, kis ösvényeken, meredélyen, a szikla falába épített feljárón. Aki erre indul, kénytelen gyalogolni, de valószínűleg azért is választotta ezt az utat. Itt azonban vigyázni kell, mert ez a rész elég keskeny, és néhol csak néhány egymás után fektetett palló jelenti a járható utat, egy kis kapaszkodó korláttal megtoldva a sziklafalban.

A kis útnak már majdnem a tetején egy kis, jellegtelen emléktábla áll a falra rögzítve: egy fiatal, 18 éves fiúnak állít emléket, aki azon a helyen zuhant le a szikláról és vesztette életét. Sok kiránduló jár arra, így szinte mindig van az emléktábla mellé tűzve néhány szál virág.

Egy alkalommal egy nagyobb csoport tagjaként ment arra egy család is: apuka, anyuka és a 7 éves kislányuk. A kislány nem panaszkodott, bírta a nehezebbik utat a szikla oldalában, és ha lassabban is, mint a felnőttek, de ők is közelítettek már a kastély bejáratához. A kislány útközben ha talált egy-egy szép szál virágot, leszakította, mert az anyukájának akart csokrot készíteni belőlük.

A leányka, aki már túl volt az első osztályon és a betűk-számok rejtelmeit már elkezdte felfedezni, minden betűt el akart olvasni, ami csak az útjába került. Az emléktáblát is megpróbálta kibetűzni, mikor mellé értek. De hiába betűzte, csak nem akartak a betűk szavakká, értelmes szavakká összeállni. Az anyukája magyarázta el neki a megoldást:

- Kislányom, az a tábla németül van írva, te pedig magyarul próbálod elolvasni! Így nem fog menni! De majd én segítek! - És az anyuka elolvasta a táblát. Megértette, mi van oda írva, de nem akarta a gyermeknek a halált magyarázni. A kislány azonban addig kérlelte, míg az anyuka végül elmondta neki, mi van a táblára írva, és miért.

A kislány látta a táblát, és bár nem értette a betűket, felfogta, hogy egy másik, nálánál azért idősebb gyerek emlékére állították a táblát, aki már soha többé nem mehet haza a szüleihez. Csak nézte-nézte a táblát, és hirtelen észrevette a tábla mellé tűzött virágszálakat. Aztán a kezében levő csokorra tévedt a tekintete, és bár az anyukájának szánta az összes virágot, de kettészedte a csokrot, és megkérdezte az anyukájától:

- Anyuci, odatehetnénk a virágaim felét?

- Persze, hogy odateheted, ha szeretnéd!

Az apukája felemelte a kislányt, aki a csokra felét beleügyeskedte a tábla és a fal közötti résekbe a többi virág mellé.

A család folytatta útját fel, a kastélyhoz, de kislány többször is visszanézett az emléktábla felé. És valahogy mégis sokkal jobban örült a kezében maradt, megfogyatkozott virágmennyiségnek, mint a korábbi nagyobb csokornak.

És érdekes, hogy bár sokkal több felnőtt megy el a kis emléktábla mellett, amely egy fiatal élet tragikus befejezésének állít emléket, mégis sokkal több fiatal áll meg és tűz oda néhány szál virágot! A gyermeki lélek még tiszta, és őszintén tud sajnálni akár ismeretlenül is bárkit, akinek valami fájdalma van vagy valami bánat érte! Ez már a felnőttekről nem mondható el sajnos... Pedig milyen jó lenne, ha ezt a gyermeki tisztaságot meg tudnánk őrizni! Mennyivel szebb és jobb világban élhetnénk!

Megjegyzés:

Nem tudom, megvan-e még a tábla, mert már nagy sok éve, hogy azt a táblát ott láttam a sziklafalon a kastély alatt. Talán nem is pontosan olyan, mint amilyenre én emlékezem 30 év távlatából, de az biztos, hogy nem csak a fantáziámban létezett! És remélem, hogy még ott van, és remélem, hogy ma is sokan tesznek rá virágot!
4204
pathfinder - 2017. október 05. 11:15:57

Kedves Babu!

Köszönöm szépen a kedves szavaidat! A gyerekeken sokszor elcsodálkozom, milyen őszinték és tiszták tudnak lenni. Nagyon szeretném, ha megmaradhatnánk felnőttnek is ilyennek!

Szeretettel:
Kata Rose

5548
babumargareta - 2017. október 04. 17:53:49

Kedves Kata.
Erdeklődéssel olvastam történetedet .
Nagyon emberséges , megható történet.
Gratulálok szeretettel....BabuSmile

4204
pathfinder - 2017. október 03. 14:35:13

Kedves Rita!

Nem is olyan régen jutott eszembe ez a tábla, már nem is tudom, miről. De tényleg elgondolkodtatott, hogy vajon ott van-e még, raknak-e még oda virágot, és ha igen, kik? Annak idején nagyon megfogott az a tábla... Lehet, hogy már ott sincs, de akkor legalább írásban állítok neki emléket. Sajnálom, hogy a névre már nem emlékszem...
Érdekes, hogy néha milyen apró tárgyak indítanak el olyan mély gondolatokat, amik aztán napokig nem hagyják békén az embert... Vagy amíg le nem írjuk őket...

Köszönöm szeretetteljes szavaidat:
Kata Heart

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.