Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2017.12.17. 23:02
Jó éjszakát mindenkinek. Smile

2017.12.17. 23:01
Az ÚJ Tollforgató cím: ÚJ ÉV ÚJ REMÉNYEK. Ezzel a címhez kötődő tartalommal várjuk a novellákat, prózákat december 31-ig.

2017.12.17. 21:49
Keni Kedves! Érezd jól magad ezen az ünnepen! Gondolunk rád, és velünk leszel a mi ünnepünkön, akkor is, ha épp nem vagy itt. Áldott, békés Karács... Bővebben

2017.12.17. 21:38
Drága Keni! Nagyon boldog Karácsonyt, boldog újévet s hozzá jó egészséget kívánok Mindnyájatoknak szeretettel. In Love

2017.12.17. 17:49
Drága Keni! Nagyon boldog karácsonyt kívánok szeretteid körében. Áldjon meg Isten erővel, derűvel és annyi szeretettel, amennyit csak elbírsz! Hál... Bővebben

2017.12.17. 17:02
Drága Keni ! Smile Örvendek ,hogy otthon töltöd a karácsonyi ünnepeket a szeretteid körében . Smile Kivánok Nagyon Boldog Békes Karácsonyi Ünnep... Bővebben

2017.12.17. 16:55
Kellemes estét kivánok ! Smile

2017.12.17. 15:07
Kedves Keni! Kívánom, hogy szeretettel feltöltve jőjj vissza hozzánk. Érezd magad jól szeretteid körében az áldott karácsonyi ünnepeken! Heart Heart Heart

2017.12.17. 14:15
Szép napot mindenkinek. Smile

2017.12.17. 14:08
[color=#000099]Drá
ga Keni!
Köszönöm a verseimhez való hozzászólásaidat, a biztatást, az értékes véleményt! Kívánok számodra, ... Bővebben

Archívum
Felhasználók
Pestovics János: ÉLET - CSAKAZÉRTIS!!!
Micsoda idők!
A tulipánokra hó esik, az októberi napsütésben fürtösödik az orgona, januárban előmerészkedik, beleillatozik a tavaszias levegőbe a szegfű – és egész évben virul az ibolya!
S közben egyre közelebb orcátlankodik hozzánk a háború. Valahogyan megzavarodott az életünk - összezavarodott a világ. Nem értjük, mi történik körülöttünk, a romlás, a nyomorúság, a pusztulás feltartóztathatatlannak tűnik. Elbizonytalanodott a jövő. Nem tudjuk, mit tegyünk... Mit is tehetnénk? Szorongva várunk: miféle sors teljesedik be rajtunk.
Szorgosabban dolgoznak most a párkák, s mintha iszonyatosan gyűlölnének bennünket. A párkák, démonok itt élnek közöttünk, emberbőrbe bújva, emberi alakot öltve, de egyre nyíltabban, leplezetlenebbül és gátlástalanabbul ügyködve, hogy lángba borítsák a világot a gyil-kos, tébolyult, tömegpusztító indulatok, hogy a Földet pokollá nyomorítsák, s dühöngjön a dögvész, hogy a szenvedők jajgatása töltse be az egek csöndjét.
S mi: a jámbor sokaság, bénultan állunk a fenyegetően közeledő végzet előtt - áldozatokká kell-e válnunk, vagy mégis megkönyörül rajtunk a gondviselés? Mit tegyünk? Jaj, mit is tehetnénk? Mit számít, kit érdekel, hogy mi NEM EZT akarjuk?
Magunk vagyunk, gyöngék vagyunk. Békét akarunk, hát béketűrők vagyunk. Fegyvert fogni? Soha! Iszonyodunk a fegyverektől. Pedig nem is a fegyverek fenyegetnek minket, hanem a felfegyverzett banditák, a kegyetlenkedésre kapható gonosztevők, a fegyveresen bátornok söpredék! Mi fegyvertelenek maradunk. Védtelenek. Kiszolgáltatottak.
Reménykedünk. Nem, mi nem kerülhetünk a vágóhídra! S akik elpusztultak és elpusztulnak? Sajnáljuk őket...
A virágok nem rettegnek. Elég néhány langyos nap, és előbújnak a fölengedett földből, s kivi-rítanak, illatoznak. Ha lehet, hát a tél közepén is életre kelnek. S nem irigylik egymástól a napfényt... Sarjad az ősszel elvetett gabona: az Élet. Nő a vetés.
De a „sátánfog-vetemény” is!
„Most tél van...”
...és hó nincs. Csak a halál körös-körül.
Meg az Élet – CSAKAZÉRTIS!!!
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
642
pestomester - 2017. október 13. 14:53:19

Kedves Zsófi!

Én értem a "virágnyelvet".
Remélem, bízom benne, hogy mások is megértik, megtanulják a "virágnyelvet", a virágok, más élőlények példáját, és adaptálják a saját életükre vonatkoztatva is!

Szeretettel:
János

642
pestomester - 2017. október 13. 14:50:12

Kedves Rita!

Bocsánat a névtévesztésért!

Azt hiszem, rövid válasz is elég lesz most:

EGYETÉRTÜNK!

Szeretettel:
János

642
pestomester - 2017. október 13. 14:49:17

Kedves Kata!

Azt hiszem, rövid válasz is elég lesz most:

EGYETÉRTÜNK!

Szeretettel:
János

642
pestomester - 2017. október 13. 14:48:03

Kedves Kata!

Sajnos, 57 évem alatt épp elég szörnyűséget, borzalmat láttam, hallottam, tapasztaltam: és elérkezett a pillanat, amikor mindezt ki kellett írnom magamból. Rettenetesen nehezen tűröm az igazságtalanságot, az embertelenséget, és mivel a Teremtő "megáldott" az írás tehetségével, és azzal, hogy mások helyett, mások nevében is szóljak, kötelességemnek tartom, hogy minden tőlem telhetőt megtegyek, hogy a világ, az élet élhetőbb legyen. És én meg is teszem!
Megértem, hogy Anyaként, Szülőként nincs fontosabb számodra, mint az, hogy a gyermekeid biztonságban érezzék magukat, harmónia, béke vegye körül őket. Szülőként én is így éreztem. Közben az én gyermekeim felnőttek, rövidesen négyszeres Nagypapa leszek, és az Ő jövőjükért, azért, hogy Ők teljes emberi életet élhessenek, én "nem fogom be peres számat". Békét és reménységet - énekli Koncz zsuzsa. Én ugyanezt kívánom, elsősorban az utódainknak, de önmagunknak is, és egyáltalán mindenkinek ezen a számunkra teremtett világon!

Hidd el: a körülmények változásáért valamennyien tudunk tenni. Ki-ki a maga módján. Hogy mit? Arra mindenkinek saját magának kell ráéreznie, rájönnie.

Szeretettel:
János

5772
Kata1984 - 2017. október 12. 11:26:07

Kedves János!

Írásodban nagyon jól megfogalmaztad a kegyetlenség és a kiszolgáltatottság érzését. Inkább tűrünk bármit, csak béke legyen. Ne kelljen látni gyerek szenvedést, kínzást. Én így gondolom. Ha ezért gyáva vagyok, akkor legyek az, de a családunkért a béke a,legfontosabb. Barcsak a körülményeket is tudnánk befolyásolni. Szeretettel olvastalak! Katalin

4962
tasnadirita - 2017. október 10. 14:15:18

Kedves János! Igazad van! Az Élet,Emberségért küzdeni kell,az Igazság nekem pedig szívügyem,sokat kell,kellett küzdenem saját életemben érte.Smile

2952
bruxinelli - 2017. október 10. 13:34:34

Kedves János !


Az még csak hagyján, hogy a virágok nem irigylik egymástól a napfényt, hogy sarjad ősszel az elvetett gabona, hogy nő a vetés !
A virágok tudják ám, hogy ők virágok, nem pedig konyhanövények. Azt is tudják, hogy a napfény mindenkinek jár, mindenkire süt, azt is hogy mi a rendeltetésük ! Azt is tudják hogy mi az ő feladatuk : FELNŐNI !!! A növényekből előbb gyönge zöld hajtás lesz, majd
VESSZŐ, de az is oda ahova kell. A hatást nem a sokaságuk adja. Akkor is feltűnik ha sok, akkor is ha kevés !!! Csak ennyit a virágnyelvről Smile
Itt a vesszővel, semmi bajom.
Tetszik a gondolatod, kemény és " hatásos ".

Szeretettel, Zsófi

642
pestomester - 2017. október 10. 11:00:05

Kedves Rita!

Köszönöm szépen a véleményedet, örülök, hogy tetszik, és "elérte hatását" az írásom.
Igen, nekem szent meggyőződésem, hogy történhet bármi,
a világ zűrzavarba juthat, de az Élet soha nem adja fel.
Amíg élünk, nem adhatjuk fel!
Küzdenünk kell az Életért, az Igazságért, az Emberségért! HeartHeartHeart

Szeretettel: Smile
János

4962
tasnadirita - 2017. október 10. 03:17:46

Kedves János! Nagyon tetszik írásod! Magam előtt láttam a véget,és erőt kaptam a novella végére! Üdvözlettel: RitaSmile