Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2017.12.17. 23:02
Jó éjszakát mindenkinek. Smile

2017.12.17. 23:01
Az ÚJ Tollforgató cím: ÚJ ÉV ÚJ REMÉNYEK. Ezzel a címhez kötődő tartalommal várjuk a novellákat, prózákat december 31-ig.

2017.12.17. 21:49
Keni Kedves! Érezd jól magad ezen az ünnepen! Gondolunk rád, és velünk leszel a mi ünnepünkön, akkor is, ha épp nem vagy itt. Áldott, békés Karács... Bővebben

2017.12.17. 21:38
Drága Keni! Nagyon boldog Karácsonyt, boldog újévet s hozzá jó egészséget kívánok Mindnyájatoknak szeretettel. In Love

2017.12.17. 17:49
Drága Keni! Nagyon boldog karácsonyt kívánok szeretteid körében. Áldjon meg Isten erővel, derűvel és annyi szeretettel, amennyit csak elbírsz! Hál... Bővebben

2017.12.17. 17:02
Drága Keni ! Smile Örvendek ,hogy otthon töltöd a karácsonyi ünnepeket a szeretteid körében . Smile Kivánok Nagyon Boldog Békes Karácsonyi Ünnep... Bővebben

2017.12.17. 16:55
Kellemes estét kivánok ! Smile

2017.12.17. 15:07
Kedves Keni! Kívánom, hogy szeretettel feltöltve jőjj vissza hozzánk. Érezd magad jól szeretteid körében az áldott karácsonyi ünnepeken! Heart Heart Heart

2017.12.17. 14:15
Szép napot mindenkinek. Smile

2017.12.17. 14:08
[color=#000099]Drá
ga Keni!
Köszönöm a verseimhez való hozzászólásaidat, a biztatást, az értékes véleményt! Kívánok számodra, ... Bővebben

Archívum
Felhasználók
Tasnádi Rita: Egy hosszú nap végén
Munkából siet hazafelé a középkorú nő, elcsigázva, betegen, fáradtan, a buszról leszáll, a villamoshoz lépked lassan, megáll. Várakozik a tömegben. Egy hajléktalan idősebb férfi lép hozzá, szerényen, alázattal, kezében a Fedél Nélküllel, világoskék, értelmes, de megtört tekintetére a hölgy elérzékenyül, kedves kérésére előveszi tárcáját, ekkor rájön, nincs aprója.
-Kérem, bocsássa meg, nincs apróm, ezrest pedig nem tudok adni.
-Nem baj. Tudja hány éve vagyok utcán? Nagyon régóta!
-Melyik szállón van?
-Újpestibe.
-Szoktak venni újságot?
-Igen, szoktak, rendesek az emberek!
-Ne haragudjon, tényleg adtam volna, ha lenne apróm...
-Nem baj...
-Jön a villamos, fel kell szállnom, minden jót, viszlát!
-Köszönöm!
A zsúfolt villamos a megállóban, helyes szőke kisiskolás és anyuka igyekeznek felszállni, mögöttük a középkorú nő, a villamos megtelt munkából vagy épp iskolából hazafelé utazó fáradt vagy fiatalos nőkkel, férfiakkal, idősekkel, gyerekekkel. Indulás...Nagyot zökken, majd fékez, aztán gyorsulni kezd, majd megállóról megállóra halad szép simán, biztonságosan a 61-es. A nő leül az ablaknál, előttük a gyermek az anyával.
A kislány szép hosszú szőke hajú, rózsaszín a kiskabátja, lila pillangós hajpánt fogja sima, rendezett haját. Anyuka nagy szeretettel szól hozzá, összhang érződik beszélgetésükből. Barkohbáznak: -Repülő tárgy?- kérdi a fiatal, csinos, sovány nő. -Igen.-csiripeli vékony, vidám hangján a boldog gyermek. Kérdések sorakoznak, gyorsan, azonnali válaszok követik, boldog, vidám, szeretetteljes kapcsolat. A középkorúval szemben ülő fiatal hölgy, kivéve füléből a headsetet már őket figyeli, vidáman mosolyogva rájuk.
A lemenőben levő nap még halványan süt, a levegő langyos, annak ellenére, hogy október közepén járunk, a suli javában tart, ez a kislány olyan szeretettel van körülvéve, hogy biztosan szeret iskolába járni, noha késő délután, mégsem fáradt, hangja olyan üdén, frissen cseng, mintha csak a nap kezdetén járnánk. A barkohba jól elhúzódik, anyuka talán tudja is a megfejtést, de szóval tartja gyermekét, gondoskodva arról, hogy jól megtanuljon kommunikálni...
Legalábbis a középkorú nő gondolatai ezen járnak, aki szintén figyeli őket.
-Veszélyes ez a tárgy?-hangzik a sokadik kérdés.
-Határozottan!-válaszol a kislány.
-Fegyvernek is használható?
-Igen!
-Gömb alakú?
-Nem.-válaszol a lányka.
-Olyan furcsa büdös szag van, érzed?
-Én is érzem.
Hosszú csend. A barkohba megszakad, nincs folytatás...
A középkorú nő azonnal tudja, róla van szó. Szégyenkezve néz ki az ablakon, egészen elfordulva a mostmár néma párostól. Igen, beteg vagyok, gondolja, nem tehetek róla, sajnálom.
Szorongva, feszengve próbálja túlélni a helyzetet, azonban ekkor a gyermek és édesanyja a villamos ajtajához mennek, a tömegen át, és ugyanolyan némán leszállnak. A fiatalabb hölgy újra a fülébe teszi a headsetet, és elmélyedve zenét hallgat. Még orrához emeli bal kezét, kicsit megdörgöli, a másik szégyenében majdnem elsüllyedve mered ki az ablakon.
Hosszú nap, iskola, munka, rohanás, tömeg, benne boldog és boldogtalanokkal, a nap időközben elhalványult, eljött a szürkület, és vészesen közeledik a sötét éjszaka, hogy aztán új nap kezdőthessen, s talán mindenki szebben, jobban, tisztább lélekkel indulhasson újra, egy új napon...nehéz, vagy könnyebb útjára...
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
4962
tasnadirita - 2017. október 14. 21:01:12

Kedves Babu! Örülök,és köszönöm,igazad van...Szeretettel: RitaHeart

5548
babumargareta - 2017. október 14. 20:00:09

Kedves Rita .
Nagyon tetszett ez a fura történet,bár ahogy Te irod
megtörtént esemény volt.
Annál felháboritóbb. Szépen kidolgoztad .
Gratulálok szeretettel...Babu Rose

4962
tasnadirita - 2017. október 14. 17:19:25

Kedves Icu! Köszönöm, nagyon örülök hozzászólásodnak!
Szeretettel: RitaHeart

524
BogIcu - 2017. október 14. 17:05:34

Kedves Rita!

Nagyon jó írás. A lehangoló befejezést gyönyörűen írtad meg, s mint olvasom is, megtörtént esetet dolgoztál fel.
Szeretettel: IcuRose

4962
tasnadirita - 2017. október 13. 13:42:28

Kedves Rita! Köszönöm, s ez valóban megtörtént,sajnos...
szeretettelRitaHeart

5694
ritatothne - 2017. október 13. 13:03:16

Kedves Rita!

Nagyon jó volt ez az írás. Az idilli képbe bejött az emberi gonoszság, szinte váratlanul, hiszen csupán játékról volt szó. Izléstelen "tréfa" volt.

szeretettel: RitaRose