Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2017.12.17. 23:02
Jó éjszakát mindenkinek. Smile

2017.12.17. 23:01
Az ÚJ Tollforgató cím: ÚJ ÉV ÚJ REMÉNYEK. Ezzel a címhez kötődő tartalommal várjuk a novellákat, prózákat december 31-ig.

2017.12.17. 21:49
Keni Kedves! Érezd jól magad ezen az ünnepen! Gondolunk rád, és velünk leszel a mi ünnepünkön, akkor is, ha épp nem vagy itt. Áldott, békés Karács... Bővebben

2017.12.17. 21:38
Drága Keni! Nagyon boldog Karácsonyt, boldog újévet s hozzá jó egészséget kívánok Mindnyájatoknak szeretettel. In Love

2017.12.17. 17:49
Drága Keni! Nagyon boldog karácsonyt kívánok szeretteid körében. Áldjon meg Isten erővel, derűvel és annyi szeretettel, amennyit csak elbírsz! Hál... Bővebben

2017.12.17. 17:02
Drága Keni ! Smile Örvendek ,hogy otthon töltöd a karácsonyi ünnepeket a szeretteid körében . Smile Kivánok Nagyon Boldog Békes Karácsonyi Ünnep... Bővebben

2017.12.17. 16:55
Kellemes estét kivánok ! Smile

2017.12.17. 15:07
Kedves Keni! Kívánom, hogy szeretettel feltöltve jőjj vissza hozzánk. Érezd magad jól szeretteid körében az áldott karácsonyi ünnepeken! Heart Heart Heart

2017.12.17. 14:15
Szép napot mindenkinek. Smile

2017.12.17. 14:08
[color=#000099]Drá
ga Keni!
Köszönöm a verseimhez való hozzászólásaidat, a biztatást, az értékes véleményt! Kívánok számodra, ... Bővebben

Archívum
Felhasználók
Tiszai P. Imre: CSONTZENE EGY HANGRA
Természetesen egy hat ágyas hodályban s nem is ablak-közel jutott ágy neki. Bedobta a sokat megélt Adidas utazó-táskát a szekrénybe miután a szabadidőruhát kicibálta belőle (utálta a pizsamát világ-életében - legtöbbször meztelen aludt - de itt furcsa lenne), elvigyorodott amikor meglátta, hogy két pár zoknit is beledobott otthon. Minek már párban? Elég lenne a bal. Majd szétnéz az osztályon, hátha lesz akinek a bal lábát szanálták és akkor akad egy jó csereüzlet. Vigyorgott. Már fájt minden arcizma - csak vigyorgott egyfolytában - mosolyogni talán már nem tud, nem is próbálta meg.
.-.
Lement az épület elé, a parkoló szélére, ahol lehetett áldozni Nikotin istennek. Mióta abszolút tilos a dohányzás egyre finomabbak a cigaretták. Napi tízben szabta meg az élvezetek határát, de most - mivel legalább két hétig nem fogja szívni - rendre átlépte azt. Tavasz volt már, sőt az új-módi szerint szinte nyár. A nővéreken egy szál fehér, ha a "napba álltak" akkor jól látszódott milyen bugyit hordtak, vagy éppen volt-e melltartó. Talán ez az egyetlen jó a kórházban - a nővérek alig ruhában.
.-.
Konzílium. Főorvos - adjunktus - agyonfestett főnővér, aneszteziológus.
- Julika, altatható a beteg? Időtartamban? Veszélyek?
- Igen. A műtét előtti vizsgálatok szokvány véralvadás-gátló szedésével kapcsolatos elővigyázatosságot indokolnak, valamit folyamatos figyelmet az élettani funkciókra.
- István! Nekem három műtétem lesz aznap, ezt rád bízom. Legalább edzel egyet a kerti munkák előtt. A műtétet délután kettőre írom ki. Előtte gyors-labor, különös tekintettel az alkalmazott gyógyszerek hatásaira. Julika, nagyon tapasztalt aneszteziológust kérek! Nem akarok problémákat. Zsófi, fél kilóval kevesebb festéket máskor ha kérhetem. Köszönöm, elmehetnek.
.-.
Délben zuhanyzott. Még alaposan megmosta a jobb lábát is. Valahogy érezni kezdte, hogy van, pedig már legtöbbször csak húzta maga után. Tudta, hogy az ösztönös érzések játszanak vele. Mint majd a fantomfájdalmak, viszketések, a talpán, vádliján, holott már rég a proszektúra hulladékaként égett el majd a lába.
.-.
- Főorvos úr, legalább a legmodernebb Black and Deckert vételezték a raktárban?
A főorvos elmosolyodott. Jobb volt egy Humor-Harold mint egy síró-rívó, idegileg összeomlott rongydarab a műtőasztalon.
- Igen, szuper típus, próbadarab, kifejezetten nekünk tervezték. Nem fog érezni semmit sem. Fél?
- Nem. Mitől félnék? Mindig "nagylábon" éltem - amíg volt hozzá "tehetségem" - hát most majd nem ugrálok magasat, nem rohanok busz után, meg tán a csajok után sem. Jöjjönek a helyembe.
A főorvos és az adjunktus elnevette magát, csak a Picassósan kifestett főnővér húzta el a szája szélét és az aneszteziológus csavart egyet a bekötött infúzióra szerelt gyógyszeradagoló csapján:
- Számoljon! Lassan! Gondoljon valami szépre. Akár nőkre is, bár 67 évesen jobb lenne Istenhez fordulnia!
- Ő se fordult felém soha, megvagyunk egymás nélkül. Nem kell a hittérítés doktornő. Isten bennünk lakik, mi is Istenek vagyunk. Nem tudta? Nekem most az adjunktus úr az Isten. Felajánlom neki az egyik lábam áldozatul.
- Számoljon! Nagyon lassú altatása lesz, hogy közben figyeljem az életfunkciói alakulását. Majd humoralizálhat ha végeztünk és felébresztettem (ha lesz hozzá kedve - ez utóbbit már csak magában mondta).
.-.
Egy..(legkorábbi emléke valahol egész pici korából eredt. Amint hasra esett egy nagy pocsolyában a járdán, tehát egy évesnél már több lehetett). Kilenc..(Baba már tizenöt éves lett..évekig meztelen fürödtek együtt a Holt-Tiszában, de pár éve kezdett a "szinte" testvér-lány szőrösödni és a mellei is duzzadtak. Nem érdekelte, még együtt pisiltek ha rájuk jött, de Baba kezdett büszke lenni arra, hogy "nagylány". Vele is felvetette a gatyát. Klott volt...abban nőtt fel). Tizenhat..(úristen! percekig gyűjtötte a bátorságot, hogy megfogja Éva kezét - első szerelem. Milyen színű volt a szeme? Fene tudja, két lába volt, meg két keze, melle alig. Haver házibuliján test-kóstoló. Szűz volt, szűzek voltak. Fél év múlva terhes lett. Főbenjáró bűn akkor. Éva két szatyor gyógyszert hozott. Megmaradtak. Gyerek elment. Fél év múlva néha-beszélgetés. Él még vajon?)...Tizennyolc...(Negyvenkilenc éve - menekülés otthonról, nősülés - és elkezdődött az élet, már nem volt kötelező este tízre hazamenni - reggelig is tarthatott az éjszaka - tartott is)....Harmincöt...másik Éva...kamionos feleség, szerelem - az első az életében. Rák. Évek múlva talpon, vár rá...ott fenn. - Megyek, lehet már csak pár perc.)...Hatvan...(szép kerek szám. Szomszéd kölök tanácsai a nethez. MSM..nők...versek...addig olvasni se olvasott - regényt igen...több ezret...a vers mire jó? Rájött. Szerelem, más, több, kevesebb - tér és idő - tanulópénz - távszex - én voltam ..én voltam? ..Hatvankettő....(düh, egyedül, pofán verve mindenki, erkély - tériszony, telefon - kezek...fogják. Találkozás - találkozások - vergődő éjszakák - együtt-napok-éjek - szerelem, lángolás - nem szerelem...rossz játék) Hatvanöt ...(gondoskodó szeretet...szemétláda vagyok? Kihasználtam? Tüzek, dombok, szőlőíz, jó bor- rossz bor..majd bocsánatot kell kérni - mindenért...ez sem szerelem)...Hatvanhat ...(mi történt? deréktól felfelé húsz...lefelé nyolcvan? Röhejes. Szerelem? Az! Végre...az ismeretlen csoda. Veled. Örökké!..Féllábon is. Láb nélkül is. Tudom - Veled - Örökké - tudom, Akarod)...Érdekes..három nőnél esett szerelembe és mind Évának hívták...
Hatvanhé........
.-.
- István! Nem műhiba, itt voltam, láttam. Mindent a legszigorúbb előírások szerint végeztél, szakmai precizitásod magas szintű, Ami történt hétköznapi egy amputáció során. Elhasznált ember volt ez, persze kár érte, az életet mindenki megérdemli. Neki nem volt szerencséje. A szíve nem birta, bármilyen gondosan is jártunk el. Isten magához szólította - bár ahogy róla beszélt, lehet már a pokol felé megy - vigyorogva.
Főnővér! Intézkedjen a szokásos menetben. Ha minden készen akkor a papírokat hozza be hozzám, átnézem, lezárom.
A képéről meg dörgölje már le legalább fele festéket! Úgy néz ki mint kastély renováció félbehagyva. Nem csodálkozom, hogy a betegeknek nincs kedvük élni.
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
2279
ermi-enigma - 2017. október 13. 20:38:42

Kedves Rita

Nem tudom mit érezhetett volna fél lábbal.....sokan élnek úgy....és láb nélkül is.....én bizonyára nem tenném.....
sokszor kívánom azt a "jó elalvást"...kezdek már az életből kiöregedni.....

üdv
iMRE

5694
ritatothne - 2017. október 13. 12:45:06

Kedves Imre!

A Tőled megszokott szinvonalat hoztad. Talán jó ez így, ahogy történt. Ki tudja mi várt volna rá fél lábbal? Lett volna olyan személy, aki így is elfogadja és szereti? Az is kérdés, hogy ha életben marad, akkor később milyen halál várt volna rá? Lehet, hogy jó elaludni és többé nem ébredni fel.

Szeretettel: Rita

2279
ermi-enigma - 2017. október 13. 07:18:16

Kedves Kata

Sajnos az élet produkálta esemény ez.....amikor egy kezelésen voltam benn egyszer egy szobatársam így halt meg....én a novellával emberi közelítést adtam a témához....persze magamra vetítve...az én életem helyezve bele....(ezért bocsánatot kérek).

üdv
iMRE

5772
Kata1984 - 2017. október 12. 11:40:25

Kedves Imre!

Történetedtől meghatódtam. Bár szomorú lett a vége, én mégis úgyérzem ez így volt jó. Persze, ahogy lezajlódott a szeme előtt az egész élete, utalt is rá, hogy így lesz. Gratulálok, tetszett!

2279
ermi-enigma - 2017. október 11. 08:31:06

Kedves Zsófi

Vannak történetek amelyek némileg a saját életünkre hajaznak....ezek jobban megírhatók, mint a kitaláltak....
köszönöm az elismerő véleményed....jól esett Smile

üdv
iMRE

2279
ermi-enigma - 2017. október 11. 08:29:24

Kedves Babu

Ez egy hétköznapi történet....de nem a főszereplőnek....a lábamon keresztül némileg érintett vagyok....szeretnék így elmenni.....nem bánnám

üdv
iMRE

5548
babumargareta - 2017. október 10. 20:44:51

Kedves Imre.
Nem a legszebb történet ,amit valah is irtál
de hozzá tartozik az éIn Lovelethez a morbid esemény is.
Igy beleélve magam olvastam aprólékosan
a volt es nincs ember életének egy vég epizódját.l
Gratulálok jól sikerult .....Babu

2952
bruxinelli - 2017. október 10. 17:42:28

Kedves Imre !

Azt hiszem, hogy olyan tökéletesre sikerült, hogy a végét teljes beleéléssel zártam le.
Igen ez hiányzik sok mai írásból, a folytonosság, a mondandó és a tagoltság.
Szerintem szuper írás lett ! Gratulálok !
Örömmel olvastam, Zsófi