Kedves Látogatók! Magazinunk internetes oldalát hosszabb fejlesztést követően 2020. október 3-án egy megújult oldalra költöztetjük. Az adataitok költöztetése meg fog történni, személyes profil, írások, hozzászólások az új oldalon is elérhetőek lesznek, azonban privát üzenetek, fórum beszélgetések és üzenőfali beszélgetések átköltöztetésére nincsen lehetőség! Kérjük, ha ezekben van számotokra fontos információ, mentsétek el magatoknak 2020. október 2-ig!
Továbbá kérünk mindenkit, hogy a profilban beállított e-mail címet ellenőrizze, változás esetén a profilját frissítse.!
További részletek az emailben kiküldött tájékoztatóban! Üdvözlettel: Szerkesztőség

Auerbachné Tóth Katalin: A kerítés két oldalán 1. rész
A világosbarna hajú férfi csendesen álldogált egy vastag törzsű fa takarásában a kerítés mellett. Az út felől a bokrok takarták el, a kert felől pedig a fa és a kerítés miatt lehetett csak nehezen észrevenni. Már vagy 20 perce ott állt. Hol a házat nézte, amelynek nyitott ablakain a szél időnként kilebbentette a függönyök alját, hol pedig a kertben hintázó 5-6 év körüli kislányt.

A kislány hangosan kacagott a hintán, ahogy hajtotta magát. A két szőke, fonott copfja vidáman libegett a feje mellett, a rózsaszínű szoknyácskája csak úgy szállt a szélben. Amikor megunta, a fűben kezdett kutakodni, akkor már egy kis barna keverék kölyökkutyával a nyomában. Apró, kék virágokat szedett, de azokat tömegével. Gyermeki ártatlanságában a legapróbb dologgal is el tudta foglalni magát a kertben. Amikor pedig nekiállt a kutyával együtt pillangót kergetni, a virágok szanaszét repültek a kezecskéiből.

A férfi a 20-as évei közepén járhatott. Látta a gyermeket hintázni, virágot szedni és lepkét kergetni is. Néha a házra tekintett, amelyet látszott, hogy nemrégiben festhettek át. Az új ablakokon időnként egy idősebb, telt nő pillantott ki, aki elégedetten vette tudomásul, hogy a kislány megvan és semmi baja, játszik. A férfi észrevette, hogy a tetőt is lecserélhették nemrégiben, mert a cserepek is újnak látszódtak. Hezitált. "Merjem? Vagy ne merjem? De hát már férfi vagyok, örök életemre nem futamodhatok meg! A kis szöszke tündér milyen helyes! Ő lenne vajon az? Ő kell legyen az a tündérke, az én tündérkém!" A férfi lassan közelebb lépett a kerthez, és már egészen a kerítés mellett állt. Onnan nézte, ahogy a kislány fel-alá szaladgált a kertben a pillangók után.

A kislány a sokadik lepke után futott, amikor észrevette a kerítésnél álló férfit. Először megijedt tőle, de amikor a férfi intett neki, hogy lépjen közelebb, összeszedte a bátorságát és kíváncsian lépett ő is oda a kerítés belső oldalához. Biztos, ami biztos, azért a kutyát is maga mellé szólította.

- Szia, tündérkém! - guggolt le a férfi, hogy nagyjából a gyermekkel egy magasságban legyen.
- Szia, bácsi! Nekem nem szabad idegenekkel szóba állnom!
- Balázs vagyok. Most bemutatkoztam, akkor már nem vagyok idegen, ugye?
- Hááát... - bizonytalankodott a kislány, de a kerítés léte kettejük között megnyugtatta.
- Hogy hívnak, tündérke? - kérdezte Balázs.
- Anna Mária vagyok! Nem Annamária, hanem Anna Mária! - mutatkozott be a kislány. - De a tündérke is tetszik, nyugodtan hívhatsz így, bácsi!
- Nagyon szép a neved is! Hány éves vagy? - faggatózott tovább a férfi.
- Múlt héten lettem 5 éves! Látod? Már az egyik kezemen már mind az 5 ujjamat használnom kell, ha mutatni akarom! - mutatta a kislány a maszatos tenyerét az 5 kiterpesztett ujjacskájával Balázs felé.
- Az igen! - Balázs közben gyorsan fejben számolt, hogy ha most 5 éves a kislány, akkor mikor is született? "Ő az!" De közben folytatta a beszélgetést. - Gondolom szép ajándékokat kaptál?
- Nagyon! De a legjobban Picúrnak örülök!
- Picúr? Ő kicsoda, micsoda? - kérdezte Balázs.
- Hát ő a Picúr! - mutatott a kislány boldogan a kölyökkutyára.
- Nagyon szép kiskutya! Milyen okos szemei vannak! - dicsérte meg Balázs is a kutyát, de aztán témát váltott, egy pillanatra a házra nézve, de aztán visszanézett a kislányra. - Most anyukáddal vagy itthon?
- Nem! Anyu és apu dolgoznak, én most Éva nénivel vagyok itthon! Ő szokott nálunk takarítani. Máskor óvodában vagyok, amikor anyu meg apu dolgoznak, de most nyár van és az óvoda bezárt. A nagyi meg a héten nem ér rám, így most Éva néni vigyáz rám!
- És nem kéne neki is kint lennie veled a kertben akkor, hogy vigyázzon rád?
- De, de tudod ő már öreg és lassan mozog, úgysem tudna velem pillangókat kergetni! - kacagott a kislány.
- És a szüleid mikor érnek haza?
- Nem tudom... Már ebédeltünk és aludtam is utána, aztán uzsonnáztam, és most kijöttem játszani. Anyáék ilyenkor szoktak megjönni. Csak mikor megjönnek, akkor általában már a hintáig ér a diófa árnyéka.

Mind a ketten a hintára pillantottak és a diófa árnyékára. A kettő még nagyon messze volt egymástól...

- folytatom -
4204
pathfinder - 2017. november 08. 10:39:45

Kedves Kit!

Legalább azt sikerült lebegtetnem ezek szerint, hogy milyen viszonyban állnak a kislány és a férfi Smile

Köszönöm szépen, hogy olvastál!
Szeretettel:
Kata Heart

5396
Kitti - 2017. november 08. 10:28:06

Érdekes! Én is úgy hittem, hogy az édesapa talált rá a kislányára....

4204
pathfinder - 2017. október 26. 15:18:58

Kedves Babu!

Mire gyanakodtál? Smile Remélhetem, hogy sikerült átadni, amit szerettem volna, és arra, hogy a fiú rossz szándékkal környékezte meg a kislányt? Smile

Köszönöm, hogy olvastál:
Kata Heart

5548
babumargareta - 2017. október 25. 19:35:28

Kedvers Kata .
Szeretettel olvastam novellád első részét ,amiből még
sokat nem tudtam meg csak gyanakszom.
Most átmegyek a második részhez,láttam megjelent.
Ügyesen fűzöd a szavakat.
Szeretettel olvastam......BabuIn Love

4204
pathfinder - 2017. október 19. 13:32:35

Kedves Rita!

Jön a folytatás ma Smile Senki nem hal meg, annyit elárulhatok. De érdekes a következtetésed. Én úgy akartam írni, hogy a férfi szándékai mögött tisztességtelen okokat sejtessek. Ezek szerint nem jött össze. Az nem is jutott eszembe, hogy talán az apjának fogják hinni, mert annyit elárulok, hogy nem az apukája a kislánynak.
Örülök, hogy olvastál, és ma jön a második, befejező rész is! Smile

Szeretettel:
Kata Heart

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.