Bige Szabolcs Csaba: Halljátok hegyek 5
- Barta András! Várják a beszélőben! - visszhangzott a folyosó az őr kiáltásától, amit átvett egy másik, s a hang dübörögve gördült tovább. Zörögve nyílt a cella ajtó, és két őr kíséretében a rabot átkísérték az épület másik szárnyába, ahol átadták másik két foglárnak. Ennyi díszkíséret kijár egy "életellenesnek".
A beszélőben a felesége és a fia várta az üvegfal túloldalán. A fiú ritkán látogatta az apját. Az asszony nem szívesen hozta magával, hiába kérte az ember.
- Értsd meg, nagyon megviseli a gyermeket. Ártalmára van. A látogatás után napokig szavát sem lehet venni.
A férfi nem válaszol, csak megadóan lehajtja a fejét.
- Rád bízom. Akkor hozd, ha te is úgy látod, hogy lehet. Nem akarok ártani neki. Ti vagytok csak nekem ebben a nagy sivárságban.
Most azonban itt vannak mind a ketten. Nehezen indul a beszélgetés. Andorás a szüleiről kérdez.
- Egyedül vannak, öregek, de bírják még magukat – válaszolja az asszony. - István öcséd is elköltözött, ahogy megnősült. Bementek a városba lakni. Én meg, tudod, nem igen járok hozzájuk. Anyád haragszik rám amiatt a hazugság-pletykaság miatt. Pedig én semmit nem tettem ő ellene.
- Majd megbékél.
- Lehet, ha szüksége lesz ránk.
Még megbeszélték a többi otthoni gondot, ügyet, s végül az ember a fia felé fordult.
- Hát, veled mi a helyzet? Végeztél az iskolával?
- Igen.
- Keménykötésű legénynek látszol.
- Igen.
- Tudod, már mit akarsz tenni?
- Igen.
- Nem vagy nagyon beszédes.
- Nem.
- Válaszolj már apádnak rendesen, mit akarsz ezután tenni? - szólt rá az anyja.
- Beállok inasnak a műhelybe, Simon apó mellé.
- Derék! - bólintott Andorás.
A fiú várt még egy szót, valamit, maga sem tudta mit, de várt, várt, és nem jött semmi. Semmi magyarázat, az égvilágon semmi, ami megvilágíthatná a benne levő sötétséget, ami lecsillapíthatná háborgó lelkét. Lesunyt fejjel lépet ki anyja után a teremből, s megint napokig nem szólt senkihez, még Aladárhoz sem.
Napestig a műhelyben ült, s bámulta lélektelenül a sürgés-forgást, csak néha vette kezébe a seprűt, s tett tisztaságot gépiesen, ahogy évek alatt megszokta. Se a nagyapja, se Antal bátyja nem zavarták megbékélést óhajtó magába fordulását.
2720
bigeszab - 2017. november 08. 18:55:48

Kitti kedves!
Andorás csak örlődik, s nem talál kiutat, nem talál feloldozást.
Üdv: Szabolcs

5396
Kitti - 2017. november 08. 10:04:57

Az őszintétlenség mindig zárkózottsághoz viszi a környezetet...

2720
bigeszab - 2017. október 19. 21:26:38

Kedves Babu!
A gyermek lelke nagyon érzékeny műszer, a legkissebb bizonytalanság, titkolózás, szeretethiány kilendíti a mutatót és nem várt reakciók lehetnek a következmények. Andorás is így volt. A titkolózást és bocsánatkérés elmaradását nem tudta elfogadni. Viselkedésében ez mutatkozott meg.
Szeretettel: Szabolcs

2720
bigeszab - 2017. október 19. 21:06:46

Kedves Rita!
Egy szót várt a gyermek Andorás. Csak egy rövid szót - "sajnálom". De nem hangzott el a megbánás szava, s ez a kicsi lelkét nagyon megtörte.
Köszönöm a szavaidat!
Szeretettel: Szabolcs

5548
babumargareta - 2017. október 18. 22:02:42

Kedves Szabolcs.
Nagyon zavart lehet Andorás lelke.
Gondolom ő sincs tisztában azzal ,ami történt születésekor ,
de lehet több szeretetet várna az Edesapjától,amit nem igazán érez.
Lehet az Apja sem tudná megmagyarázni mi volt a felháboritó ok
Roseamiért börtönbe került.
Szeretettel....Babu

Szeretettel....Babu

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.