Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2018.11.18. 21:34
Szép estét és jó éjszakát mindenkinek. Smile

2018.11.18. 18:16
Miklós! Lélekben hordozlak magamban minden nap és sok erőt, kitartást és erőt kívánok a gyógyuláshoz tartó úton! Rose Ha csend van, hát olvaslak...

2018.11.18. 15:22
Kedves Józsi ! Köszönöm szépen ! Smile

2018.11.18. 15:21
Kellemes délutáni pihenést kivánok szeretettel ! Heart

2018.11.18. 12:18
Szép napot mindenkinek. Smile

2018.11.18. 11:41
Szép napot kívánok! Szeretettel megosztom: Könyvbemutatóm videofelvételét oldalamon, a könyvajánló végén, csak alkotói barátkozások, ismerkedések ... Bővebben

2018.11.18. 11:05
Kitti drága! Köszönet az üdvözletért. Sajnos az utóbbi időben ismét gondjaim akadtak a szívemmel, így a terhelhetőségem is erősen lecsökkent... Bővebben

2018.11.18. 11:02
Szép napot kívánok mindenkinek! HeartMiklós

2018.11.18. 08:59
Janna! In Love Rose

2018.11.18. 08:58
Miklós! Üdvözöllek szeretettel, nagyon örülök, hogy látlak! https://www.youtu.
..HJyJ9xYEFA

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: rugami
» Online vendégek: 4
» Online tagok: 0
horla51: Kacsa
Azon a napon valamivel korábban ért haza, mert egyik ügyfele lemondta a délutánra megbeszélt találkozót.
Leparkolt a lakótelepi ház mögött. Ösztönös mozdulattal vette le a gyújtást a motorról, kissé oldalt fordulva belenézett a visszapillantó tükörbe, és egykedvű beletörődéssel bámulta meg kialvatlan szemeit. Lassan, óvatosan masszírozta meg szemhéját. Hosszú volt ez a nap így rövidebbre sikeredetten is. Hajnalban indult, még sötétek voltak az utcák, mire kivilágosodott, már maga mögött tudott vagy száz kilométernyi utat. Esős, ködös volt a reggel, de túl sok jót mégsem várhat az ember az októbertől. Kiszállt az autóból, a hátsó ülésről kivette a laptopját, hóna alá csapta, lezárta a kocsit, majd lassan a lépcsőház felé ballagott. Az ajtón belépve azonnal megérezte az áporodott vizelet szagot. Félrehúzta a száját. Már megint ezek a büdös kölykök. Nincs idejük játék közben WC-re rohanni, elintézik dolgukat a pincelejáróban. Szinte bemenekült a lakásba, maga mögé utasítva ezt a naponta ismétlődő problémát. Csend és nyugalom fogadta. Az asszony még dolgozott, gyerekek az iskolában, ezért eltervezte, hogy ledől kicsit olvasgatni. Szokás szerint nem volt beágyazva a hálószobában. Reggel nincs elég ideje a családnak bedobni az ágyneműt a tartóba, mert szellőztetni is kellene. Nem baj, gondolta. Majd elpakol, belefér az ajándékba kapott időbe. Elővette a könyvet. Egyelőre az ágy szélére fektette, majd kiballagott a konyhába vizet inni. A kocsiban tartott ásványvíz elfogyott út közben, de nem volt kedve csak ezért megállni valamelyik út menti boltnál. Egyébként is, utálta ezeket a falusi üzleteket a szegényes áruválaszték miatt. A legfelháborítóbbnak azt tartotta, hogy az időjárásra hivatkozva ilyenkor már be sem kapcsolták a hűtőket, azok csak díszletként szolgáltak a bennük tanyázó langyos üdítőknek. Amint kinyitotta a hűtőszekrényt, azonnal meglátta az alumínium tálcára fektetett kacsát. Felesége vette ki a mélyhűtőből még az este, kiolvadva tocsogott, az enyhén véres, jéghideg lében. Szóval ez lesz a vacsora... jó ötlet. Szereti a sült kacsát jól megpárolva, és utána még rápirítva a bőrére, hogy szép vöröses barnás színe legyen. Nem nagy adag egy négytagú családnak, de este amúgy sem kell teletömni a bendőt, mert álmatlan éjszakai forgolódás az ára.
Támadt egy ötlete. Még a szomjáról is elfeledkezett. Itt van egy lehetőség, amit kihasználhat, ha eléggé tettre kész! Az olvasás ráér, nem nagy ügy megpucolni, befűszerezni, fólia alatt a tepsibe tenni az amúgy is sütésre váró vacsorának valót. Örülni fog az asszony, ha hazaér, ennyivel is előrébb lesznek. Fél mosollyal az arcán vette ki a kacsát, gondolván, micsoda meglepetés lesz, amikor megjönnek. Addigra a konyhát betölti a finom, meleg, fűszeres illat. Áttette a mosogatóba a jobblétre szenderült szárnyast. Gyors, szakszerű mozdulatokkal dolgozott. Szeretett és tudott is sütni-főzni, már gyerekkorában elleste anyjától a fortélyokat. A felhasznált tányérokat, edényeket azonnal elmosta, mindig így csinálta, hogy mire mindennel elkészül, ne maradjon utána mosatlan holmi. Eszébe jutott, hogy van egy szép darab húsos szalonnájuk. Ha feldarabolja, megspékelheti a kacsát a bőre alá dugott szeletekkel. Kap egy enyhén füstös, pikáns ízt, biztos, hogy nem fog rontani rajta.
Fél órára rá elkészült a nagy mű! A tepsibe simuló, befűszerezett jószág már csak arra várt, hogy fólia szemfedelet kapjon, és az előmelegített sütő felé vegye az irányt.
Ekkor kopogtak! Hazaért az asszony, valamivel korábban engedték el a munkahelyéről.
Ledobta cuccait az előszobafal alatti polcra, felakasztotta kabátját a fogasra, lerúgta a cipőjét, egyenesen a szobába indult, hogy bekapcsolja a tévét. Meglátta az ágy szélére tett könyvet, és azonnal pörölni kezdett:
-Ez nem lehet igaz! Ebben a lakásban én csak egy rabszolga vagyok! Senki sem pakol el maga után, nincs beágyazva, mindig csak ezek a rohadt könyvek szanaszét szórva! Eszedbe se jut amikor hazaérsz, hogy rendet csinálj? Ne az olvasás legyen az első dolgod!
Kirohant a konyhába. Meglátta az előkészített kacsát, mellette a megmaradt szalonna darabokkal, és ettől még jobban felhergelte magát.
-Te nem vagy normális! Képes vagy ezt a zsíros kacsát szalonnával megspékelni? Így is tocsogni fog az egész! Istenem, mire kell nekem hazajönnöm!
Dühösen bevágtatott a szobába beágyazni, becsapva maga mögött a konyha ajtaját.
A férfi egy fél percig mozdulatlanul állt a tepsi fölött, majd lassú, szórakozott mozdulatokkal elkezdte kiszedegetni a szalonnadarabokat a kacsából. Amikor végzett velük, szalvétába csomagolva a szemétbe dobta az egészet. Betette a kacsát a mosogatóba, hideg vízzel lemosta a fűszereket, kissé felitatta papír kéztörlővel, hogy száraz legyen, és az így újra konyhakésszé tett madarat visszatette a hűtőbe.
Kivett egy poharat a szekrényből, megtöltötte ásványvízzel. Rövidet kortyolt belőle, majd leült az asztal mellé, maga elé helyezve a poharat. Ott ült némán, valami távoli világba figyelő tekintettel, vagy tíz percig.
Akkor nyílt ki újra a konyha ajtaja. Bejött a felesége, és kinyitotta a hűtőszekrényt. Állt egy pillanatig megmerevedve, befelé bámulva a halott madárra, majd a férjére nézve megszólalt: Te tényleg nem vagy normális!
5786
horla51 - 2018. január 14. 19:08:04

kedves Rita!

Ez sajnos egy valódi, megtörtént eset. Csak megörökítettem az utókornak.
De nem minden kapcsolat jut el eddig a pontig...szerencsére.

5786
horla51 - 2017. október 25. 20:23:50

Kedves Kitti! Lehet, hogy hamarabb kellett volna tudatosítanom a szereplőket, de úgy gondoltam, hogy az "ügyfél", már eleve szűkíti a szereplők körét, és az "asszony még dolgozott, gyerekek az iskolában" eléggé egyértelműsíti a történéseket. A beágyazás, és elpakolás sem maradt volna el, ha a feleség a megszokott időben ér haza. Az ingerültségnek nem a férj volt az oka, csak a szenvedője. És gondolom, a feleség nem szívesen ette volna meg a "tocsogós" kacsát. A "nyomok eltűntetése" pedig lehetőséget nyújtott a hölgynek a tökéletes kacsasűlt elkészítéséhez. Az életben vannak helyzetek, amelyeket nem lehet sérülés nélkül megoldani. Köszönöm, hogy itt jártál!

5396
Kitti - 2017. október 25. 19:18:00

Kedves horla51!

Jó volt olvasni a remek történetet. Engem egy valami zavart az írás kb. feléig. Az, hogy fogalmam se volt kit kell odaképzelnem. Férfit? Nőt? Gyermeket? Fiatalt? Öreget? Csak a cselekmény megy, az első pillanattól klezdve. Korábban ért haza, leparkolt, mosolygott, stb. Szuper hogy mozgalmas a téma, de pár szó utalást azért hiányoltam a szereplőről.
A férfi és nő viszonya azomban annyira tipikus, és ilyan remek a nagyítód, hogy csak gratulálni tudok hozzá!
Persze a felpörgetett élettempó és az elvárások szintje is idekúszott azért. Lám, a nő annak jobban örült volna, ha be van ágyazva és elpakolva. Nyilván azt jobban unja, mint a főzést. S lám, a férfi azonnal lemond az örömszerzésről, ha a párja ingerülten érkezik haza. Eltűnteti, még a nyomát is a terveinek...
Grin

5786
horla51 - 2017. október 25. 12:24:25

Kedves pathfinder, az emberi kapcsolatok bonyolultak, és ha nem fogadjuk el a másikat olyannak amilyen, hanem a magunk képére akarjuk formálni, a lehető legrosszabbat teszük vele, és magunkkal is. Örülök, hogy tetszett az írásom!

5786
horla51 - 2017. október 25. 12:18:19

kedves Viola, úgy érzem, a szeretetnek valamiféle morzsái akkor, ott még megvoltak.
Akkor még számított örömet okozni...

5786
horla51 - 2017. október 25. 12:12:46

kedves pilla, sajnos nagyon sok kapcsolat juthat el egy ilyen szituációig, és azt hiszem, ebben nem csak a benne szereplők a hibásak, hanem a környező világ is.
Nagyon rá tud segíteni a folyamatos hajsza a megélhetésért.A másik oldala pedig az, hogy ha egy szemlélődő típusú ember köti össze az életét egy örökké pörgőével, az előbb utóbb nyilvánvalóan feszültségekhez vezet.

4204
pathfinder - 2017. október 24. 15:55:30

Kedves Horla!

Tipikusan emberi, ez jutott eszedbe a kitűnő írásodról! Amikor azt sem veszi észre az ember, hogy a másik csak segíteni akar, hanem csak azt látja, hogy nem úgy történt, ahogy én elterveztem... Annyira jó az ilyen dolgokat kívülről szemlélni, főleg amikor ilyen olvasmányosan világít rá valaki, és rádöbbenni, hogy bizony mindenkiben ott van a kisördög amire figyelni kell, hogy ne nőhessen túl nagyra! Ez valahol egy görbe tükör is a mai egocentrikus embernek, de nagyon szórakoztató görbe tükröt készítettél!

Szeretettel gratulálok:
Kata Rose

277
farkas viola - 2017. október 24. 14:15:38

NAGYON TETSZETT, KITŰNŐ ÍRÁS!
KÁR, HOGY NINCS SZERETET KÖZÖTTÜK.
Szeretettel: Viola Wink

1593
MT - 2017. október 24. 03:22:18

Szeretem a novellákat. Tied nagyon emberi. Hirtelen az emberi méltóság sárba tiprása meg hasonlók jutottak az eszembe.
Örülök, hogy megírtad, talán sok férjnek is segítesz vele. Hát még a feleségeknek!
Az az érzésem, ez az eset, illetve a hasonlók, többnyire fordított szereposztásban történnek.
Íme, egy férj, aki holtfáradtan is segítene feleségének, hogy több idejük maradjon egymásra! Hálát és köszönetet érdemelt volna, nem ezt.
Tette kissé meglepő, de érthető.
Életük folytatása pedig sejthető.
Itt valami nagyon elromlott, nem lesz könnyű helyrehozni... ha ugyan lehet még, talán.

Ilyen mély sebet okozni!
Pedig az is lehet, hogy neje is a fáradtságtól lett annyira ingerült - hogy kicsit védjem őt.
Ám védőbeszédemet nem érdemli meg.
Lett volna alkalma bocsánatot kérni és megköszönni párja munkáját, ehelyett mit is tett?
Rátett még egy lapáttal?!
Nagyon szomorú eset. Érdekelne a folytatás, őszintén szólva válóperre gyanakszom. Milyen nő az ilyen? Sad

Szeretettel gratulálok izgalmas írásodhoz, ami azért az, mert a való világ egy szeletét tárja elénk.

Barátsággal:

Rajongói táborod első tagja:
Pilla

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.